Országos parlagfű helyzetkép (2023.06.16.)
Az ország nagy részén az idei év tavasza csapadékosnak bizonyult, mely kedvező feltételeket biztosított a parlagfű csírázásának. Az idei évben a parlagfű kelése az országban március végén, illetve április első felében kezdődött. A parlagfű csírázása áprilisban és májusban erőteljes volt. Azonban a hűvös időjárás is meghatározó volt, mely kedvezőtlen kezdeti fejlődési feltételeket biztosított a parlagfűnek és emiatt az átlaghoz képest fenológiailag kicsit fejletlenebbek voltak május végén. A június számos zivatarral köszöntött be hazánkba, mely további bőséges csapadékmennyiséget eredményezett. A hónap elején érkezett csapadékos időjárás optimális feltételeket biztosított a parlagfű csírázásához és a növekedéséhez egyaránt. Jelenleg is nagy számban csírázik a parlagfű. Várhatóan a parlagfű intenzív csírázásával kell számolni a következő hetekben is.
A parlagfű fejlettségi állapota június közepén változatos képet mutat. A parlagfüvek többsége a sziklevelestől az 50 cm-es nagyságig található meg, az intenzív hajtásnövekedés a jellemző fenológiai állapot. A legfejlettebb egyedek 60-80 cm-es (Hajdú-Bihar vármegyében 80-100 cm-es) magasságúak. Virágbimbós fejlettségű parlagfű a vármegyékben még nem figyelhető meg, kivéve Hajdú-Bihar vármegyét, ahol az észak-keleti térségben 2-5%-os arányban már virágbimbós fejlettségű egyedek is megtalálhatóak. A virágbimbós egyedek előfordulása jelenleg még alacsony, és azok a parlagfű hazánkban ritkább, korán virágzó változatához (Ambrosia artemisiifolia var. artemisiifolia) tartoznak. Az időjárás az ország nagy részén kedvez a parlagfű csírázásának és fejlődésének egyaránt.
Az őszi káposztarepce táblákon a becők túlnyomó többsége elérte a végleges nagyságot, illetve többnyire már az érés különböző fenológiai stádiumai jellemzőek. Az állományok gyomelnyomó képessége megfelelő, jól záródtak. Parlagfű nem található meg bennük, vagy kis mennyiségben találhatóak szik-10 leveles, maximum 15-30 cm-es nagyságú növények, jellemzően főleg kiritkult foltokban, és táblaszéleken.
Az őszi búza állományok esetében a szemképződés és viaszérés közötti fenológiai állapot a jellemző. A fungicides kezelésekben részesített állományok döntően egészséges levélzettel rendelkeznek, ami biztosítja a megfelelő gyomelnyomó képességet, így ez jelenleg még késlelteti a parlagfű kelését, fejlődését, azonban az érési folyamatok során a levélzet leszáradásával elegendő fény fog jutni a talajfelszínre. Parlagfű jelenléte egyelőre csak a ritkább, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszegélyeken figyelhető meg. A parlagfű fejlettsége az állományokban szik-10 levél. Szegélyekben azonban intenzív vegetatív növekedésben lévő egyedek is előfordulnak, amelyek magassága elérheti a 20-30 cm-t. A gabonák betakarítását nagy víztartalmuk miatt még nem kezdték meg, illetve a felhőszakadásokkal tarkított júniusi időjárásnak köszönhetően sok gabonatáblán megdőlt az állomány, ezért a betakarítás során nehézségekkel kell majd számolni.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó állományok fejlettsége 6 leveles és csillagbimbós állapot közötti. A megyék többségében az alapkezelések megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így hatékonyan irtották a parlagfüvet is. A területek nagy részén posztemergens kezeléseket végeztek, jellemzően herbicid toleráns hibridek termesztésével. A napraforgó kezdeti fejlődésénél erős parlagfű fertőzésssel kellett megküzdeni. Az állománykezelések időszakában a megfelelő fejlettségnél végzendő poszt kezelést az eső és a szél országszerte nehezítette. A csapadékos időjárás a kultivátorozás elvégzését is nehezítette, egyes helyeken lehetetlenné tette. Emiatt és az erős parlagfű fertőzési nyomás miatt késői posztemergens kezeléseket is kell végezni sok helyen. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok esetében az állományok hamarosan záródnak, így gyomelnyomó képességük fokozatosan javul. A parlagfű leginkább a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, sikertelenül gyomirtott területeken fordul elő nagyobb egyedszámban, többnyire szikleveles fejlettségtől 60 cm-es nagyságig.
A kukorica vetését hátráltatta és nehezítette a csapadékos időjárás. A nedves talaj miatt egyöntetű kelés volt jellemző a kukoricatáblákon. A kukorica állományok a talaj megfelelő nedvességkészlete, valamint a felmelegedés hatására gyors fejlődésnek indultak. A kukorica állományok intenzív hajtásnövekedésben vannak, zömében 5-12 leveles fejlettségűek. A preemergens kezelések túlnyomó részben megkapták a hatáskifejtéshez szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így ezek a területek többnyire gyommentesek. A területek többségén a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A tavasz és a június első felének hűvös időjárása lassította a kukorica fejlődését, valamint a csapadékos időjárás, belvizek sok területen hátráltatták a gyomirtás, kultivátorozás végzését. Az állományok záródás előtt állnak, gyomelnyomó képességük fokozatosan javul. Az állományokban elvégzett gyomirtások a már kikelt parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Jelenleg az állományok sorközművelése zajlik, amely az esetleges gyomirtási hibákat is némileg orvosolja, valamint a kedvező talajállapot megteremtésével gyorsítja az állomány fejlődését elősegítve a mielőbbi záródást. A parlagfű az állományokban általában csak kis mennyiségben, elvétve található meg, a szikleveles állapottól a 30 cm-es fejlettségig, jelentősebb fertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő.
Ültetvényekben a csapadék és a felmelegedés hatására a parlagfű fejlődése erőteljes. A parlagfű fertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg. Amelyik ültetvényben a termelők folyamatosan végzik az állományok gyommentesítését a jó gazda gondosságával mechanikai, vagy kémiai úton, parlagfű nem található, míg ahol erre nem került sor a parlagfű akár 70 cm magasságú is lehet, és intenzív hajtásnövekedés fenológiában van. Folyamatosak a glifozátos sorkezelések, valamint a mechanikai gyomirtások, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, zöldítéssel hasznosított területeken, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A mezőgazdaságilag nem művelt területeken a csapadékos időjárás kedvezett a parlagfű kelésének. A ruderáliák, utak szegélye, elhanyagolt zártkertek jelentik parlagfű szempontjából továbbra is a legnagyobb problémát, ezeken a területeken a védekezések elmaradása esetén a legfejlettebb parlagfüvek intenzív vegetatív növekedésben vannak. A ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű és borítottságú parlagfű állományok, amelyek azonban igen heterogén fejlettséget mutatnak. Ezeken a területeken a 6 levelestől a 80 cm-es (Hajdú-Bihar vármegyében 100 cm-es) magasságig találhatóak parlagfű egyedek. Tapasztalatok alapján az utak mentén folyamatosan kaszálnak, a főutak széle jól karban van tartva, elsősorban a kis forgalmú alacsonyabb rendű utak szegélyén jelentős a kaszálatlan terület, így elsődlegesen itt fordul elő erőteljes vegetatív növekedésben lévő parlagfű. A csapadékos időjárás miatt a már lekaszált területeken a növények gyors sarjadása figyelhető meg.