Országos parlagfű helyzetkép (2026.06.19.)

Az elmúlt években jellemzőtől eltérően a tél hidegebb és csapadékosabb volt, amelyet hűvös, változékony időjárást hozó, sok országrészben kifejezetten aszályos tavasz váltott. Mindezek nyomot hagytak a kultúrnövények állapotán. Június első három hetét kiegyenlített, lassan melegedő hőmérséklet jellemezte, de az éjszakák még sokáig maradtak az ilyenkor megszokottnál hűvösebbek.

Az ebben az időszakban lehullott csapadék mennyisége és területi eloszlása rendkívül heterogén volt. Helyenként nem hullott számottevő csapadék, de szórványos esőzések és súlyos jégkárral járó zivatarok is előfordultak, azonban a talaj nedvességtartalma az ország nagy részében továbbra is alacsony. Jelenleg a nyári melegedés zajlik, már beköszöntöttek az első jellegzetes, 30oC feletti maximum hőmérsékletet mutató napok.
A parlagfű csírázása az idei évben döntően a március vége és április vége közötti időszakban indult meg. A csírázás kezdeti időszakában még volt a talajban elég nedvesség. Később aztán rohamosan száradásnak indultak a talajok. Emiatt a parlagfű csírázása az átlagosnál kisebb mértékű, a száraz időjárás miatt elhúzódó, vontatott volt és a fejlődésük is lassú ütemben zajlott. Ahol nagyobb mennyiségű lokális csapadék hullott, ott a csírázása is nagyobb mértékű és az eső kedvezett a korábban kelt növények fejlődésének.
A parlagfű fejlettségi állapota június harmadik hetében változatos képet mutat. A parlagfű növények többsége az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, fejlettségük szikleveles és 50 cm-es nagyság közötti. A legfejlettebb egyedek általában 50-70 cm-es nagyságúak (Békés vármegyében 70-95 cm-esek, Tolna vármegyében 70-100 cm-esek, Veszprém vármegyében elérik az 1 méter magasságot). Néhány vármegyében már kis mennyiségben generatív fejlettségi stádiumban lévő egyedek is megjelentek (legfeljebb 5 % alatti arányban). Hajdú-Bihar vármegyében a virágbimbós állapotban lévő parlagfüvek aránya egyre növekszik, jelenleg már 20% körül alakul, sőt már virágzás kezdete fejlettségű növények is előfordulnak 5-8%-ban, továbbá már Heves vármegyében találtak olyan parlagfű állományt, amelyben a korábban virágozni kezdő növények aránya 3-5%-os és Békés vármegyében is sikerült virágozni kezdő egyedet találni.
Az őszi káposztarepce táblákon a becők sárgulnak, zajlik a becők érése. A repce őszi és téli fejlődéséhez volt elég csapadék, de megsínylette a tavasz legnagyobb részében tartó csapadékszegény időszakot. Azonban az állományok az ország legnagyobb részén jellemzően jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére. Parlagfű ritkán lelhető fel az állományokban, 6-10 leveles fejlettséggel, jellemzően főleg a táblaszéleken, táblaszegélyeken vagy a kiritkult foltokban. Ahol szükséges, a gazdálkodók megkezdték a deszikkálási munkákat.
Az őszi búza állományok többsége a tejesérés és viaszérés, az őszi árpa állományok többsége pedig viaszérés és teljesérés közötti fenológiai állapotban található. Megkezdődött az őszi árpa betakarítása. Az őszi kalászos állományok változatos képet mutatnak a területek csapadék ellátottságától függően. A jobb csapadékellátottságú térségekben többnyire jól fejlettek, zárt állományt alkotnak, ám a tavaszi fagyok és szárazság következtében a szárazabb térségekben az állományok növekedésben visszamaradtak, gyomelnyomó képességük elmarad az ilyenkor megszokottól. Ezeken a területeken a levelek jelentős mértékben leszáradtak, ami kedvez a gyomnövények kelésének. Az állományok az érés előrehaladtával fokozatosan csökkenő levélzettel rendelkeznek, így elegendő fény fog jutni a talajfelszínre. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy csak kis mennyiségben található meg, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken. A parlagfű fejlettsége többnyire 4-10 leveles közötti és általában legfeljebb 10-20 cm nagyságú. A táblaszéleken, táblaszegélyeken intenzív vegetatív növekedésben lévő, 60 cm magasságú parlagfű egyedek is előfordulhatnak.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgóállományok fejlettsége 8 leveles és csillagbimbós állapot közötti. A Dunántúl nagy részén a talajnedvesség a vetés kezdeti időszakában még megfelelő volt. A száraz időjárás miatt azonban nagyon gyorsan száradtak ki a talajok. Elsősorban az ország keleti részén, különösen az Alföldön jellemző volt, hogy a vetés idején rendkívül száraz volt a talaj. Emiatt a Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben kelési problémák is felléptek. Emiatt sok helyen egyenetlen kelés, egyenetlen állomány, heterogenitás figyelhető meg. Ezeknek a növényeknek létfontosságú volt a május közepén lehullott csapadék. A napraforgók optimális fejlődéséhez jelentős mennyiségű csapadék lenne szükséges, különösen a középső országrészben. Mivel a tavaszi csapadékeloszlás egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is (Baranya, Somogy és Tolna vármegyében), így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. A szárazabb térségekben a tartamhatással rendelkező készítmények többségében nem kapták meg a szükséges bemosó csapadékot. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A végéhez közeledik a herbicidtoleráns napraforgók posztemergens gyomirtása, valamint a mechanikai gyommentesítés. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok záródás előtt állnak, vagy már záródtak, így már jelentős gyomelnyomó képességgel rendelkeznek. A hideg éjszakák, a hűvös időjárás, szárazság miatt egyes gyomirtó szerek hatására sok területen lehet a napraforgó növényeken erős fitotoxikus tüneteket látni. Összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben, többnyire 2 leveles és 60 cm-es nagyság közötti fejlettséggel.
A kukoricaállományok 5-16 leveles fejlettségűek. A napraforgóhoz hasonlóan a Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben a kukorica kelését is megnehezítette a tavaszi aszály, ezért ezeken a területeken kezdetben az egyenetlenül kelt, heterogén állományok voltak jellemzők, de ezt később a május közepi csapadék mérsékelte valamelyest. Az állományok záródás előtt állnak, gyomelnyomó képességük fokozatosan javul. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a tartamhatással rendelkező gyomirtó szerek megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a tartamhatással rendelkező gyomirtó szerek megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfűmentesek. Sok területen viszont a szárazság miatt nem kapott elég bemosó csapadékot a tartamhatással rendelkező gyomirtó szer, emiatt posztemergens védekezés vált szükségessé. A területek többségén azonban a gazdálkodók posztemergens gyomirtást végeznek. A végéhez közelednek a posztemergens gyomirtások. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nemcsak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett, illetve sok területen még folyamatban van az állományok sorközművelése. Az állományok sorközművelése az esetleges gyomirtási hibákat is némileg orvosolja, valamint a kedvező talajállapot megteremtésével gyorsítja az állomány fejlődését elősegítve a mielőbbi záródást. A gyomirtott kukoricaállományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő, többnyire 2 leveles és 40 cm-es nagyság közötti fejlettséggel. 
Az ültetvényekben az kora tavaszi gyomaszpektus fajai most fejezik be az életciklusukat. A parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagy számban van jelen. Ahol a gyomirtásra nem került sor, ott a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a kapásnövényekkel elvetett és még gyomirtatlan táblákon, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken a parlagfű jelenléte általában még nem feltűnő, a legtöbb helyen még a tavaszi gyomnövények alatt marad, leszáradásuk után várható, hogy teret fog nyerni. A csapadékszegény tavasz, a hosszan kitartó hűvös időjárás és a jelenleg is száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen, ám a júniusi csapadék elősegítette a csírázás megindulását, a fejlődéséhez most kedvezőek a feltételek. Ezeken a területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles fejlettség és a 70 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek többnyire intenzív vegetatív növekedésben vannak, de Hajdú-Bihar vármegyében virágbimbós, valamint virágzó egyedek is előfordulnak már a ruderáliákon. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Békés vármegyében eléri 95 cm-t. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást.