Országos parlagfű helyzetkép (2026.06.05.)

Az elmúlt években jellemzőtől eltérően a tél hidegebb és csapadékosabb volt, amelyet hűvös, változékony időjárást hozó tavasz váltott. Az éjszakai fagyok és alacsony hőmérsékleti értékek sokáig kitartottak.

Sajnos a tavasz legnagyobb részében rendkívül kevés csapadék hullott, ami időnként erős széllel párosult. Mindezek nyomot hagytak a kultúrnövények állapotán. A melegedő időjárást követően május második hetében érkezett országosan nagymennyiségű csapadék nagymértékű lehűléssel, majd május legvégén és június első napjaiban érkező hidegfront hozott újabb, de szórványosabb esőzéseket. 
A parlagfű csírázása az idei évben döntően a március vége és április vége közötti időszakban indult meg. A csírázás kezdeti időszakában még volt a talajban elég nedvesség. Később aztán rohamosan száradásnak indultak a talajok. Emiatt a parlagfű csírázása az átlagosnál kisebb mértékű, a száraz időjárás miatt elhúzódó, vontatott volt és a fejlődésük is lassú ütemű volt. Ahol nagyobb mennyiségű lokális csapadék hullott, ott a csírázása is nagyobb mértékű és az eső kedvezett a korábban kelt növények fejlődésének. 
A parlagfű fejlettségi állapota országszerte változatos képet mutat. Június elején a parlagfüvek többsége szikleveles fejlettség és 30 cm magasság közötti. A legfejlettebb növények magassága általában legfeljebb 35-40 cm (a legnagyobb egyedek Békés vármegyében 45 cm-es, Hajdú-Bihar és Veszprém vármegyékben 50 cm-es, Tolna vármegyében 50-70 cm-es nagyságúak, melyek az intenzív hajtásnövekedés fenológiai állapotban vannak. A vontatottabban indult fejlődés miatt szinte kizárólag a vegetatív fenológiai stádium a jellemző, csak Békés és Hajdú-Bihar vármegyében volt tapasztalható, hogy a legfejlettebb egyedek már generatív fázisba is átmentek (Békés vármegyében 1 % alatti arányban, Hajdú-Bihar vármegyében pedig a virágbimbós fenológiájúak aránya eléri az 5%-ot). Sőt Hajdú-Bihar vármegyében 1% körüli arányban virágzás kezdetén lévő növényegyedek is előfordulnak és Békés vármegyében is találtak virágozni kezdő parlagfüvet. Ezen kívül Heves vármegyében sikerült még néhány generatív stádiumban lévő parlagfüvet találni. 
Az őszi káposztarepce táblákon a virágzás befejeződött, az állományok a becőképződés és a magképzés fenológiai stádiumban vannak. A repce őszi és téli fejlődéséhez volt elég csapadék, de megsínylette a tavasz legnagyobb részében tartó csapadékszegény időszakot. Azonban az állományok az ország legnagyobb részén jellemzően jó fejlettségűek, jól záródók lettek a tavasz második felére. Parlagfű ritkán lelhető fel az állományokban, 4-10 leveles fejlettséggel, jellemzően főleg a táblaszéleken, táblaszegélyeken vagy a kiritkult foltokban.
Az őszi búza állományok többsége a teljes virágzás és a tejesérés, az őszi árpa állományok többsége pedig szemképződés és viaszérés közötti fenológiai állapotban található. Jelenleg az őszi kalászos állományok változatos képet mutatnak a területek csapadék ellátottságától függően. A jobb csapadékellátottságú térségekben többnyire jól fejlettek, zárt állományt alkotnak, ám a tavaszi fagyok és szárazság következtében a szárazabb térségekben az állományok növekedésben visszamaradtak, gyomelnyomó képességük elmarad az ilyenkor megszokottól. Ezeken a területeken a levelek jelentős mértékben leszáradtak, ami kedvez a gyomnövények kelésének. 
Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy kis mennyiségben található meg, elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, szegélyeken. A parlagfű fejlettsége többnyire 2-10 leveles közötti.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgóállományok 2-12 leveles fejlettségűek. 
A Dunántúl nagy részén a talajnedvesség a vetés kezdeti időszakában még megfelelő volt. A száraz időjárás miatt azonban nagyon gyorsan száradtak ki a talajok. Elsősorban az ország keleti részén, különösen az Alföldön jellemző volt hogy a vetés idején rendkívül száraz volt a talaj. Emiatt a Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben kelési problémák is felléptek. Emiatt sok helyen egyenetlen kelés, egyenetlen állomány volt megfigyelhető. Ezeknek a növényeknek létfontosságú volt a május közepén lehullott csapadék.
Mivel a tavaszi csapadékeloszlás egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol megfelelő mennyiségű csapadék hullott, ott hatékony volt a gyomirtás is (Baranya, Somogy és Tolna vármegyében), így a parlagfű sem jellemző, de sok helyen aszály uralkodott. 

Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A herbicidtoleráns napraforgók posztemergens gyomirtása, valamint a mechanikai gyommentesítés számos területen folyamatban van, több vármegyében az állománykezelések nagy részét elvégezték. A hideg éjszakák, a hűvös időjárás, szárazság miatt egyes gyomirtó szerek hatására sok területen lehet a napraforgó növényeken erős fitotoxikus tüneteket látni. A parlagfű a napraforgó területeken jelenleg többnyire szik-14 leveles fejlettségű, általában legfeljebb 15-25 cm magasságú, elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken és forgókban fordul elő jelentősebb mennyiségben, de összességében a gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, nem jelentős a fertőzöttség.
A kukoricaállományok 3-13 leveles fejlettségűek. A napraforgóhoz hasonlóan a Dunántúlon a későbbi vetéseknél, illetőleg a szárazabb térségekben a kukorica kelését is megnehezítette a tavaszi aszály, ezért ezeken a területeken kezdetben az egyenetlenül kelt, heterogén állományok voltak jellemzők, de ezt később a május közepi csapadék mérsékelte valamelyest. Az ország nagy részén a tavaszi csapadékeloszlás nagyon egyenetlen volt, emiatt változóan alakult, hogy a preemergens kezelések megkapták-e a szükséges bemosó csapadékot. Ahol a preemergens kezelések megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, ott a kukorica területek többnyire parlagfű mentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeznek. A posztemergens gyomirtások folyamatban vannak, illetve több megyében már az állományok többségén megtörténtek. A parlagfű a kukorica területeken többnyire szik-10 leveles fejlettségű, a gyomirtott állományokban általában csak kis mennyiségben, elvétve található meg, jelentősebb fertőzés elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken, táblaszegélyeken és a forgókban fordul elő.
Az ültetvényekben az őszi – téli gyomaszpektus fajai most fejezik be az életciklusukat. A parlagfű a száraz viszonyok miatt az idei évben az átlagosnál kisebb mennyiségben van jelen. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos. A parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található. Ahol erre nem került sor, ott a parlagfű 4 leveles és 40 cm nagyság közötti.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, a kapásnövényekkel elvetett és még gyomirtatlan táblákon, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken a parlagfű jelenléte általában még nem feltűnő, a kora tavaszi aszpektus gyomnövényei leszáradása után várható, hogy teret fog nyerni. A csapadékszegény tavasz miatt a parlagfű kelése az átlagosnál gyengébb, vontatott és az aszályos időjárás nem kedvezett a gyomnövény fejlődésének és tömeges megjelenésének. Ezeken a területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles fejlettség és a 40 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek intenzív vegetatív növekedésben vannak, de ezek fejlettsége is elmarad az utóbbi években ilyenkor megszokottól. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Hajdú-Bihar vármegyékben eléri 40-50 cm-t, Tolna vármegyében az 50-70 cm-es magasságot. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást.