Országos parlagfű helyzetkép (2024.08.30.)

Az elmúlt két hétben is folytatódott a júliusban is jellemző meleg, forró, aszályos időjárás. Kis kiterjedésű helyi záporok, zivatarok, az érintett kisebb területeken átmenetileg enyhítették a szárazságot, a csapadék mennyisége viszont területileg nagyon változó volt.

Hazánk nagyobb részén azonban kritikusan száraz a felső egy méteres talajréteg, súlyos aszály tapasztalható. A nyár első felében uralkodó meleg, csapadékos időjárás optimális feltételeket biztosított a parlagfű növekedéséhez, fokozta a vegetatív fejlődést, azonban a jelenleg tartó száraz időszak a generatív stádium irányába mozdította a növényeket, sőt a parlagfű egyedeken is jól kivehetőek a tartós aszály hatásai. 
Augusztus végén a parlagfüvek fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban az élőhelytől és a kelési időtől függően. A parlagfüvek nagysága többnyire a sziklevelestől a 200 cm-es magasságig terjed, ám a legfejlettebb példányok már akár 220 cm magasságúak is lehetnek. A száraz időjárás hatására felgyorsult a generatív fejlődésük és a parlagfüvek döntő többsége (90-100%-a) már generatív fenológiai állapotban van. A főhajtáson a virágzati tengely hossza általában 5-30 cm. Az egész országban virágzik a parlagfű. A virágzó parlagfüvek aránya a vármegyék többségében 80-100% közötti, a virágzás csúcsidőszakában vagyunk, a pollenszórás folyamatos. Több megyében a pollenszórással párhuzamosan a termős fészkekben megkezdődött a termések fejlődése, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Vas vármegyében a legfejlettebb egyedeknél megkezdődött a termések érése is. Jelenleg már csak a frissen kelt növények vannak vegetatív stádiumban. A később kelt növények is gyorsan virágzatot fejlesztenek, erőteljes virágzás figyelhető meg náluk. 
A nyári betakarítású növények tarlói többségében parlagfűvel gyengén vagy közepesen, helyenként erősen fertőzöttek, ezért a tarlóhántás és a tarlóápolás elvégzése a parlagfű elleni védekezés szempontjából is kiemelt jelentőségű. Az aratás kezdeti időszakában a betakarítás után a korábbi csapadékosabb időjárás kedvező volt a parlagfű csírázásához, azonban a jelenlegi hőség és aszály miatt a csírázás a legtöbb tarlón jelentősen visszaesett vagy megszűnt. A betakarítást követően, az addig állományban lévő, a fedettség miatt akadályozott növekedésű parlagfű intenzív növekedésnek indult. A nyári betakarítású kultúrnövények tarlóinak nagy részén a betakarítást követően a gazdálkodók elvégezték a tarlóhántást, viszont vannak olyan táblák melyeken a talajmunkát gyengébb minőségben végezték el és jelentős parlagfű fertőzés figyelhető meg. A betakarítási időszak kezdetén még volt elég nedvesség a talajban a tarlóhántás elvégzéséhez. Július közepétől azonban a száraz és nagyon meleg időjárás következtében az ország nagy részén nem lehetett jó minőségű tarlóhántást végezni. Számos helyen látható, hogy a gazdálkodók elvégezték, illetve próbálták elvégezni a tarlóművelést, de a száraz talajon a könnyű tárcsák után helyenként ott maradtak az újra felegyenesedő parlagfű foltok. Jelenleg ismét lehet megfelelő minőségű gépi talajmunkát végezni, ahol nagy mennyiségű helyi eső volt. Hazánk döntő részén azonban továbbra is a száraz talajállapotok jellemzőek. Az idei évben a gazdálkodók nagyobb arányban végeztek gyomirtószeres tarlókezelést. Ahol nem történt meg a tarlóhántás, illetve gyengébb minőségben sikerült elvégezni, ott a parlagfű általában 20-120 cm-es közötti nagyságú, többsége virágzik. 
Az őszi vetésű növények talaj-előkészítési munkálatai zajlanak hazánkban, de az aszályos idő miatt csúszásban vannak az ország nagy részén. Az őszi káposztarepce vetéséhez a talaj nedvességviszonyai csak kisebb térségekben kielégítőek, hazánk döntő részén azonban a száraz talajállapotok nem kedveznek a megfelelő minőségű munkavégzésnek. Mostanra a jelentősebb mennyiségű esőt kapott területeken lehet elfogadható minőségben magágyat készíteni. Ezeken a területeken sokan a repce vetést is elvégezték.
A napraforgó állományok többsége barnaérés fenológiai állapotban van, amely az aszály által legjobban sújtott térségekben inkább kényszerérés. Nagyobb mennyiségű csapadék áprilisban csak a Dunántúl nyugati, délnyugati részére érkezett, ezeken a területeken az alapkezelések többnyire megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így hatékonyan irtották a parlagfüvet is. Az ország nagy részén viszont a tavaszi időjárásban voltak száraz periódusok, különösen az Alföldön, ezért az alapkezelések egy része nem kapta meg a szükséges bemosó csapadékot. Emiatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén herbicid toleráns fajtákat vetettek (imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibridek), és állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. Tavasszal erős volt a parlagfű fertőzési nyomás, emiatt sok helyen kellett késői posztemergens kezelést végezni, melyek a parlagfű ellen is hatásosnak bizonyultak. Az állományok többségében parlagfű fertőzés nem jellemző. Sok helyen mechanikai módon is megtörtént a sorközök gyommentesítése. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok záródtak, azonban az aszály tünetei a napraforgón is erőteljesen mutatkoznak. Fenológiai fejlődését felgyorsította a júliusban beköszöntött forróság. A júliusi és augusztusi szárazság erőteljes száradást, gyors lombvesztést idézett elő a kultúrnövénynél, ami csökkentette a gyomelnyomó képességet. Parlagfű továbbra is leginkább a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, hiányosan kelt részeken, kiritkult területeken és a nem megfelelően gyomirtott állományokban figyelhető meg nagyobb egyedszámban. Már látni lehet olyan táblákat, ahol a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A termőterület jelentős részén a gazdálkodók az állományszárítás lehetőségével is élnek. A deszikkálások a megyék többségében folyamatban vannak, amik az érésgyorsítás mellett gyomirtásként is funkcionálnak és elősegítik a könnyebb betakarítást.  Az állományszárításban részesült napraforgó állományokban a parlagfű leszáradásával a pollenszórás is megszűnt. Több megyében megkezdődött a napraforgó betakarítása.
A kukoricaállományok többségének fejlettsége sárgaérés, teljesérés, és a növényszáradás közötti. Tavasszal a Dunántúl nyugati, délnyugati részén a preemergens kezelések túlnyomó részben megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így ezek a területek többnyire gyommentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók a korai posztemergens és posztemergens kezelések mellett döntöttek. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nem csak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett, amivel az esős időszak utáni talajtömörödöttség problémáját is kezelték. A hazánk területének nagy részén tapasztalható nagyfokú aszály a kukorica leveleinek gyors és erőteljes leszáradását okozta. Az ország nagy részén (különösen az Alföldön) a legtöbb helyen a kukoricaállományok teljesen elszáradtak vagy szinte teljes lombszáradás következett be és a szárazság kényszerérést okozott. A nagy szárazság miatt a csőképződés is sérült. Az aszály által kevésbé sújtott térségekben is tapasztalhatók a száraz időjárás következményei: a kukorica állományokban az alsó levélemeletek száradása figyelhető meg. A száradás miatt jelentősen romlott a kukorica gyomelnyomó képessége, de a táblák döntően parlagfű mentesek, vagy csak kis mennyiségben, elvétve található parlagfű. Jelentősebb parlagfű fertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, hiányos kelés esetén, kiritkult táblarészeken, és néhány sikertelenül gyomirtott területen fordul elő. Több megyében a növényszáradás, kényszerérés miatt megkezdődött a kukorica betakarítása, nagyon gyenge termésátlagokkal.
Az ültetvényekben folyamatosan végzik a mechanikai sorközműveléseket, valamint a glifozátos sorkezeléseket, ezzel is mérsékelve a parlagfű előfordulását. A parlagfű fertőzés mértékét jellemzően az ültetvény kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást eddig megfelelően végezték, ott többnyire parlagfű nem található, vagy csak kis mennyiségben fordul elő. Az ország legnagyobb részén ez az állapot jellemző, viszont helyenként az elhanyagolt ültetvények, mezsgyék, friss telepítések problémát jelentenek. Ezekben a gyomirtások elmaradása miatt a parlagfű nagyméretű, fejlett, 60-150 cm-es virágzó egyedei fordulnak elő. 
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben, beruházási területeken fordul elő.
A mezőgazdaságilag nem művelt területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a 10-200 cm-es nagyság közötti fejlettségű, többségük virágzik. Általánosan jellemző, hogy a mezőgazdaságilag nem művelt területeken találhatóak a legnagyobb méretű, legfejlettebb parlagfüvek, Hajdú-Bihar vármegyében 200-220 cm magas, Békés vármegyében 200 cm-t meghaladó példányokat is lehet találni. Az ország nagy részén jellemző forró és csapadékmentes időjárás a vegetatív fejlődést és az újrahajtást mérsékli és a generatív irányba tolja el a növények fejlődését, gyakran a kisméretű példányok esetében is. A ruderáliákon is a teljes virágzás a jellemző parlagfű fejlettség. A gyepek kisültek a kánikulában, a fűfélék levele leszáradt, ami kedvez a parlagfű növekedésének. A közutak mentén rendszerint folyamatosan végzik a kaszálásokat, viszont a lekaszált parlagfüvek újrahajtása figyelhető meg. A már lekaszált területeken újrasarjadó növények rövid idő alatt generatív stádiumba lépnek. A mellékutak mentén vannak olyan területek, ahol a kaszálás elmaradt és virágzó parlagfű jelenléte figyelhető meg.