A rovar eredetű termékek takarmány célú előállítása takarmány-vállalkozási tevékenységnek minősül.
A takarmányvállalkozási tevékenység megkezdésének feltétele, hogy a vállalkozás az erre irányuló szándékát bejelentse az illetékes élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek, amely a vállalkozást nyilvántartásba veszi, mint takarmányvállalkozást. Tevékenységének bejelentését a vállalkozásának telephelye szerinti területileg illetékes vármegyei kormányhivatalhoz kell benyújtania.
Az elérhetőségek az alábbi linken találhatóak:
Kormányhivatalok elérhetőségei
Az illetékes hatóság a takarmányipari vállalkozást nyilvántartásba veszi, ha ez még nem történt meg. A takarmányipari vállalkozás nyilvántartásba vételéről, az illetékes hatóság határozatot ad ki, ezzel a határozattal lehet igazolni a nyilvántartásba vétel tényét.
Amennyiben a takarmányok értékesítése webáruházon keresztül történik, az is takarmányvállalkozási tevékenységnek minősül – függetlenül attól, hogy végfelhasználók vagy viszonteladók részére történik az értékesítés –, így a vállalkozásnak ezen tevékenységét is be kell jelentenie az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek.
Milyen állatokkal etethető?
Rovaralapú takarmányok jelenleg prémes állatok, vízi állatok, kedvtelésből tartott állatok, valamint baromfik és sertések takarmányozására használhatók. Élelmiszertermelő állatot azonban csak az Európai Parlament és a Tanács az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK rendelet (TSE rendelet) szerinti feldolgozott rovarfehérjével lehet etetni.
Milyen engedélyekre van szükség?
A rovarfehérje előállítása engedélyköteles tevékenység, az Európai Parlament és a Tanács a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1069/2009/EK RENDELETE (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) 24. cikke alapján engedélyezi az illetékes vármegyei kormányhivatal állategészségügyi főosztálya.
Magát a takarmányt nem kell engedélyeztetni, de a forgalomba hozott takarmánynak, és az azt forgalomba hozó vállalkozásnak meg kell felelnie a jogszabályi követelményeknek, a terméket szabályos címkével kell ellátni. A takarmány forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket (ideértve a címkézésre, a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó szabályokat) az Európai Parlament és a Tanács takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK (2009. július 13.) rendelet 14. cikk (1) pontja alapján a kötelező címkézési adatokat teljességükben a csomagolás, a tartály, az ezekre erősített címke vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti kísérőokmány szembeötlő részén tüntetik fel, tisztán láthatóan, jól olvashatóan, letörölhetetlenül, legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén.
A takarmány vállalkozások tevékenységre vonatkozó fontosabb jogszabályi kötelezettségek az alábbiak:
A takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szól az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK (2005. január 12.) rendelete. A 183/2005/EK rendelet 9. cikk (2) bekezdés a) pontja és a 10. cikk szerint a takarmányipari vállalkozók kötelesek engedélyeztetni vagy bejelenteni a megfelelő illetékes hatóságnak nyilvántartásba vétel céljából, az illetékes hatóság által előírt formában, az irányításuk alatt álló bármely olyan létesítményt, amelyben aktív tevékenységet folytat takarmány előállításának, feldolgozásának, tárolásának, szállításának vagy forgalmazásának bármely szakaszában. A 183/2005/EK rendelet 3. cikk b) pontja szerint a takarmányipari vállalkozó, az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban. A 183/2005/EK rendelet 5. cikk (6) bekezdése szerint a takarmányipari vállalkozók és a mezőgazdasági termelők csak olyan létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, amelyeket e rendelet értelmében nyilvántartásba vettek és/vagy engedélyeztek. A fentieken túl az 183/2005/EK (2005. január 12.) rendelet I. és II. melléklete tartalmazza a takarmányipari vállalkozásokra vonatkozó követelményeket.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 23. § (1) és (2) bekezdése szerint, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában meghatározott esetekben, továbbá az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban rögzített esetekben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv engedélye szükséges a takarmánylétesítmény működtetéséhez, illetve a takarmányvállalkozási tevékenység folytatásához. Az ezen kívüli esetekben az élelmiszer-, illetve a takarmányvállalkozás köteles az élelmiszer- vagy takarmányvállalkozási tevékenység folytatására irányuló szándékát az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek bejelenteni.
A takarmányok előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának egyes szabályairól szóló 65/2012. (VII. 4.) VM rendelet 2-9. §-a szól a takarmány-vállalkozási létesítmények engedélyezéséről, nyilvántartásba vételéről és jegyzékéről. A 65/2012. (VII. 4.) VM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza az engedélyköteles takarmány-vállalkozási létesítmények kategóriáinak felsorolását.
A takarmány alapanyagok esetében a Bizottság 68/2013/EU rendelete (2013. január 16.) szól a takarmány-alapanyagok jegyzékéről. A rendelet mellékletének C. része a takarmány-alapanyagok listája.
A rovarokból származó termékek a 68/2013/EU rendeletben meghatározott alábbi kategóriába tartozhatnak:
9.16.1. Szárazföldi gerinctelen állatok, élő
Élő szárazföldi gerinctelen állatok bármely fejlődési szakaszban, a növények, az állatok, illetve az emberek egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló fajok kivételével
9.16.2. Szárazföldi gerinctelen állatok, élettelen
Kezeletlen vagy kezelt, de az 1069/2009/EK rendeletben foglaltak szerint fel nem dolgozott élettelen szárazföldi gerinctelen állatok a növények, az állatok, illetve az emberek egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló fajok kivételével, bármely fejlődési szakaszban
9.4.1. Feldolgozott állati fehérje
Bármely fejlődési szakaszban lévő szárazföldi állatok – az emberekre és állatokra patogén fajoktól eltérő fajokhoz tartozó gerinctelen állatokat is beleértve – egész testéből vagy annak részeiből hőkezeléssel, szárítással és darálással nyert termék, amelyből a zsírt esetlegesen extrahálással vagy fizikai úton részlegesen eltávolították. Oldószerrel való extraháláskor 0,1 % hexánt tartalmazhat
A rovarfehérjék felhasználása tekintetében az EU takarmányozási cél vonatkozásában harmonizált szabályokat állapít meg, az állati eredetű melléktermékekre (1069/2009/EK rendelet és a végrehajtását szolgáló 142/2011/EU rendelet) és a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakra (999/2001/EK rendelet) vonatkozó joganyagokban.
Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete (2001. május 22.) szól az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról.
A 999/2001/EK rendelet I. MELLÉKLET 2. m) pontja értelmében a „tenyésztett rovarok”: az 1069/2009/EK rendelet 3. cikke (6) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalommeghatározás szerinti, azon rovarfajokhoz tartozó haszonállatok, amelyeket a 142/2011/EU rendelet X. melléklete II. fejezete 1. szakasza A. részének 2. pontjával összhangban feldolgozott állati fehérje előállítására engedélyeztek.
A 999/2001/EK rendelet IV. MELLÉKLET IV. FEJEZET F. SZAKASZA rendelkezik a víziállatok, baromfi és sertésfélék takarmányozására szánt, tenyésztett rovarokból származó feldolgozott állati fehérje és az ilyen feldolgozott állati fehérjét tartalmazó takarmánykeverékek előállítására és használatára vonatkozó speciális feltételekről.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1069/2009/EK RENDELETE (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet)
A BIZOTTSÁG 142/2011/EU RENDELETE (2011. február 25.) szól a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról.
A 142/2011/EU rendelet X. MELLÉKLETE a takarmányanyagokra vonatkozóan tartalmaz előírásokat.
II. FEJEZET A FELDOLGOZOTT ÁLLATI FEHÉRJÉRE ÉS EGYÉB SZÁRMAZTATOTT TERMÉKEKRE VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK
1. szakasz A feldolgozott állati fehérjére vonatkozó egyedi követelmények
A. Nyersanyagok
1. Feldolgozott állati fehérje előállításához kizárólag a 3. kategóriába tartozó anyagnak minősülő állati melléktermékek vagy az ilyen állati melléktermékből származó termékek – az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének n), o) és p) pontjában említett, a 3. kategóriába tartozó anyagok kivételével – használhatók fel.
2. A prémes állatok kivételével haszonállatok takarmányának előállítására szánt, tenyésztett rovarokból nyert, feldolgozott állati fehérje csak a következő rovarfajokból nyerhető:
i. fekete katonalégy (Hermetia illucens) és közönséges házilégy (Musca domestica);
ii. közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és penészevő gabonabogár (Alphitobius diaperinus);
iii. házi tücsök (Acheta domesticus), sávos tücsök (Gryllodes sigillatus) és banántücsök (Gryllus assimilis)
iv. selyemlepke (Bombyx mori).
A rovarokra, mint gazdasági haszonállatokra továbbá ugyanúgy alkalmazandók a takarmányozási tilalom rendelkezései, így a jogszabályok nem csak azt határozzák meg, hogy a belőlük származó anyagok milyen állatfajokkal etethetők, hanem azt is, hogy a rovarok takarmányozására milyen anyagok használhatók (ez az ún. szubsztrát).
A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát csak nem állati eredetű termékeket vagy a 3. kategóriába tartozó, következő állati eredetű termékeket tartalmazhatja:
— halliszt;
— nem kérődzőkből származó vérkészítmények;
— állati eredetű di- és trikalcium-foszfát;
— nem kérődzőkből származó hidrolizált fehérjék;
— kérődzők nyersbőréből és irhájából származó hidrolizált fehérjék;
— nem kérődzőkből származó kollagén és zselatin;
— tojás és tojástermékek;
— tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, és kolosztrum;
— méz;
— kiolvasztott zsírok.
A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát, valamint a rovarok vagy a lárváik nem érintkezhetnek más, a fenti felsorolásban nem szereplő állati vagy növényi eredetű anyaggal, és a szubsztrát nem tartalmazhat trágyát, étkezési hulladékot vagy más hulladékot sem.
A takarmány forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket (ideértve a címkézésre, a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó szabályokat) az Európai Parlament és a Tanács takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK (2009. július 13.) rendelete határozza meg. A 767/2009/EK rendelet 12. cikk (1) bekezdése értelmében a címkézésért felelős személy gondoskodik a címkén feltüntetett adatok meglétéről és alapvető pontosságáról, a (2) bekezdése szerint a címkézésért felelős személy a takarmányt először forgalomba hozó takarmányipari vállalkozó vagy adott esetben az a takarmányipari vállalkozó, akinek neve vagy vállalkozása neve alatt a takarmányt forgalomba hozzák. A 767/2009/EK rendelet 14. cikk (1) bekezdése értelmében a kötelező címkézési adatokat teljességükben a csomagolás, a tartály, az ezekre erősített címke vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti kísérőokmány szembeötlő részén tüntetik fel, tisztán láthatóan, jól olvashatóan, letörölhetetlenül, legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén. A 767/2009/EK rendelet 4. cikke kimondja, hogy takarmányt csak akkor lehet forgalomba hozni és felhasználni, ha az biztonságos, nincs közvetlen káros környezeti vagy állatjóléti hatása, és a takarmány romlatlan, valódi, hamisítatlan, a célnak megfelelő és forgalomképes minőségű.
A 767/2009/EK rendelet 4. fejezete tartalmazza a CÍMKÉZÉS, KISZERELÉS ÉS CSOMAGOLÁS előírásait. A 15. cikk tartalmazza az általános kötelező címkézési követelményeket, a 16. cikk pedig takarmány-alapanyagokra vonatkozó, kötelező különleges címkézési követelmények. A rendelet VI. melléklete tartalmazza az élelmiszer-termelés céljából, VII. melléklete pedig a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak szánt takarmányalapanyagokra és takarmánykeverékre vonatkozó címkézési adatokkal kapcsolatos előírásokat.
A Nébih honlapján, további tájékoztató anyagok érhetők el: Takarmány aloldal
Állati melléktermékekkel kapcsolatos általános útmutató elérhető:
https://portal.nebih.gov.hu/web/guest/-/allati-mellektermekekkel-kapcsolatos-altalanos-utmutato
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 47/B. § alapján élelmiszerlánc-felügyelet alá tartozó tevékenységet végző személyeknek és vállalkozásoknak élelmiszerlánc-felügyeleti díjat kell fizetniük. Erről további információk Felügyeleti díj aloldalunkon olvashatók.
Rovarfehérje előállítás üzemi feltételei:
A rovarfehérje előállítása engedélyköteles tevékenység, a 1069/2009 EK rendelet 24. cikke alapján engedélyezi az illetékes vármegyei kormányhivatal állategészségügyi főosztálya, a Nébih nem engedélyez ilyen irányú tevékenységet. Tudomásunk szerint, jelenleg Magyarországon kettő engedélyezett ilyen üzem működik.
Az üzemeltetőnek bizonyítania kell azt, hogy az üzemben alkalmazott technológia képes a takarmányozási felhasználás céljára előállított rovarfehérje és -liszt meghatározott paramétereinek üzemszerű teljesítésére, a környezetvédelmi, köz- és állategészségügyi kockázatokat kiküszöbölésére, a biztonságos minőségű rovarfehérje előállítás folyamatos biztosítására.
Az először feltételesen kiadott engedély időszakában olyan alapanyagokat, olyan mennyiségben és összetételben kell előállítani, amelyek megfelelnek a későbbi időszak működési gyakorlatának.
A rovarfehérjék takarmányozási célú felhasználásának szabályait a BIZOTTSÁG (EU) 2017/893 RENDELETE a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. és IV. mellékletének, valamint a 142/2011/EU bizottsági rendelet X., XIV. és XV. mellékletének a feldolgozott állati fehérjére vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról állapítja meg.
A nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 142/2011/EU rendelet X., XIV. és XV. melléklete meghatározza többek között azokat a rovarfajokat, melyekből takarmány előállítható, ill. ezek takarmányait és a vonatkozó import bizonyítványmintát.
A prémes állatok kivételével haszonállatok takarmányának előállítására szánt, tenyésztett rovarokból nyert, feldolgozott állati fehérje csak a következő rovarfajokból nyerhető (142/2011/EU rendelet X. Melléklet II. Fejezet szerint):
A rovarokra, mint gazdasági haszonállatokra ugyanúgy alkalmazandók a takarmányozási tilalom rendelkezései, így a jogszabályok nem csak azt határozzák meg, hogy a belőlük származó anyagok milyen állatfajokkal etethetők, hanem azt is, hogy a rovarok takarmányozására milyen anyagok (ún.szubsztrát) használhatók.
A fentiek értelmében rovarok takarmányozási célú tenyésztése a vonatkozó szabályozás betartásával történhet.
Azon takarmány-alapanyag előállító létesítményeket, melyek rovarok alapanyagként történő felhasználását végzik, be kell jelenteni az illetékes hatóságoknál, takarmány vállalkozásként is.
A tenyésztett rovarokból származó tervezett termékek előállítását az 1069/2009/EK rendelet
(továbbiakban: 1069/2009/EK rendelet) és annak végrehajtási rendeleteinek (142/2011/EU és 45/2012.VM rendelet) előírásai szerint kell engedélyezni és végezni.
A 45/2012. VM rendelet 18. § rendelkezik a hatósági nyilvántartásba vételről és engedélyezésről.
Az engedélyező hatóság az 1069/2009/EK rendelet 44. cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján adhat feltételes (ideiglenes) engedélyt, ha a helyszíni vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a létesítmény vagy az üzem az infrastruktúrára és felszereltségre vonatkozó követelményeket teljesíti az üzemeltetési eljárások ezen rendelettel összhangban történő alkalmazásának biztosítása érdekében.
A feltételes engedély megadásától számított 3 hónapon belül elvégzett ismételt helyszíni szemle eredményétől függően a hatóság dönt a végleges működési engedély kiadásáról vagy a működési engedély feltételes meghosszabbításáról, amely azonban teljes időtartamát tekintve nem haladhatja meg a hat hónapot.
Az engedély az alábbi követelmények teljesítésével adható meg:
Az üzem, a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állategészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 142/2011/EU rendelet (továbbiakban 142/2011/EU rendelet) X. Melléklet II. fejezet A. pontjának 2. alpontja szerint, feldolgozott állati fehérje előállítására szánt alapanyag előállító üzemként meghatározott.
A „rovarfehérje, mint takarmány alapanyag” a fagyasztva szárított (liofilizált) kifejlett rovar testéből származik, és teljes rovartestként, vagy őrölve, rovarlisztként kerülhet forgalmazásra.
A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát, valamint a rovarok vagy a lárváik nem érintkezhetnek más, a dokumentációban nem szereplő állati vagy növényi eredetű anyaggal, és a szubsztrát nem tartalmazhat trágyát, étkezési hulladékot vagy más hulladékot sem.
Az üzemeltető, az ideiglenes engedély időtartama alatt igazolja a hatóság előtt, hogy:
Az üzemben, a tárolás során vagy az onnan történő kiszállításkor a végtermékekből vett minták megfelelnek az alábbi szabványoknak:
Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5, c = 0, m = 0, M = 0
Enterobacteriaceae: n = 5, c = 2, m = 10, M = 300 1 g-ban
ahol: n = a vizsgálandó minták száma; m = a baktériumok számának küszöbértéke;
Az eredmény akkor tekinthető kielégítőnek, ha a baktériumok száma az összes mintában nem több mint m; M = a baktériumok számának maximális értéke;
Az eredmény akkor tekinthető nem kielégítőnek, ha a baktériumok száma egy vagy több mintában M vagy ennél nagyobb; és c = azon minták száma, amelyeknél a baktériumok száma m és M között lehet;
A minta még akkor is elfogadhatónak tekinthető, ha a baktériumok száma a többi mintában m vagy ennél kisebb.
Az üzemnek, az illetékes hatóság engedélyével működő, akkreditációval rendelkező laboratóriumot kell igénybe vennie a kötelező mikrobiológiai vizsgálatok elvégzéséhez. Az akkreditált laboratóriumban elvégzett vizsgálatok költségei az üzemeltetőt terhelik.
A létesítménynek megfelelő lehetőséggel kell rendelkeznie:
a) a beérkező anyag olyan körülmények között történő tárolásához és kezeléséhez, amelyek
megakadályozzák a köz és állategészségügyi kockázatok megjelenését.
b) az előállítást követően megmaradó, fel nem használt állati (rovar) és növényi melléktermékek és az azokból származó termékek e rendelettel összhangban történő ártalmatlanításához, kivéve, ha a fel nem használt anyagot feldolgozásra vagy ártalmatlanításra egy másik létesítménybe vagy üzembe küldik.
A létesítménynek rendelkeznie kell:
„Havaria tervvel” és „Felszámolási tervvel” az üzemi működés megszűnésére vagy nem várt
eseményre tekintettel, külön figyelemmel arra, hogy a rovarok kiszabadulása és inváziója hogyan akadályozható meg.
Általános és higiéniai feltételek:
(A kép forrása: BTSF)
