dr. Nagy Bálintra emlékezünk
Nagy Bálint, 1930. április 4., Gacsály – 2015. május 18., Szeged. Dr. Nagy Bálint 1930. április 4-én született zsellércsaládban Gacsályon. Iskoláit szülőfalujában, majd az Eszterházy Kertészeti Középiskolában, később a harkovi (Szovjetunió) Dokucsájev Mezőgazdasági Egyetem Növényvédelmi Fakultásán végezte.
A magyar agrártudomány, szakigazgatás korát meghatározó és általában meghaladó gondolkodó személyiség távozott az élők sorából. Az az ember volt, akiről mindig beszéltek: akkor is, amikor irányítója volt az országos növényvédelmi szervezetnek és azt követően is, amikor már távolabbról szemlélte az eseményeket.
Innovatív fejlesztő személy volt szervezeti, szakmai és tudományos vonalon egyaránt.
Egyetemi évei után a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Növényvédő Állomás igazgatójaként szerzett tapasztalatokat. 1959-ben már Budapesten a Földművelésügyi Minisztériumban felelős és nagyhatalmú kormánytisztviselőként felépítette azt a máig meglévő szervezetet, amely a MAGYAR NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI SZOLGÁLAT. Következetesen vitte végig elgondolását, a hármas tagolású, egymásra épülő és egymást kölcsönösen segítő növény- és talajvédelmi szakigazgatás – földművelésügyi minisztérium, budapesti koordinációs „központ” (a Budaörsi úton) és a megyei állomások rendszerét. Ez a kiváltság 1983-ig volt az övé és ezt az időszakot sokan a magyar agrárkemizálás aranykorának nevezik.
Nevéhez fűződik, hogy egy szervezet felügyelete és irányítása alá került a növényvédelem és a teljes agrárkemizálás.
Komplex gondolkodásmód vonult végig egész munkásságán: a magyar növényvédelmet és agrokémiát az agrárágazat meghatározó elemének tekintette, ami kihat az élő és nem élő környezet elemeire és a társadalom egészére is. Kiemelkedő szerepet játszott az egységes növényvédelmi és agrokémiai szemlélet elterjesztésében, a szervezet nemzetközi elismertségének és tekintélyének megalapozásában.
Vezetésének idejére esik a növényvédelem egységes jogszabály-rendszerbe foglalása, személyi állományának fejlesztése (növénykórtanos, rovartanos, gyomirtási és előrejelzési szakemberek), sok helyen máig alkalmazott telephelyek, épületek, országos laboratóriumi hálózat megteremtése, valamint a műszerezettség kialakítása (növényvédőszer-maradék vizsgáló, talaj-/növényvizsgáló, virológiai/bakteriológiai/talajbiológiai/vízélettani laboratórium). Nagy erőfeszítéseket tett a magyar növényvédő szer ipar fejlesztése érdekében: mind az új hatóanyagok fejlesztése és gyártása, mind a formázó kapacitások növelése terén. A szolgálat szakemberei, még az engedélyezés előtt, elsőként rendelkeztek szinte mindenre kiterjedő ismeretetekkel az új készítmények tulajdonságairól. Fontosnak tartotta a nemzetközi tudományos, szakmai információk beszerzését Európából, az amerikai kontinensekről és Japánból is, továbbá terjesztését.
Ez a szárnyaló tevékenység szakadt meg – számára is váratlanul – 1983-ban. Egyetemi oktatóként, majd nyugdíjasként is töretlenül dolgozott. 1990 után válaszokat keresett az alakuló új világ történéseire és azokat meg is osztotta írásai révén, melyekből a jövővel kapcsolatos kíváncsiság, gyakran aggódás volt érezhető. Mintha Pálóczi Horváth Ádám XVIII. századi szépíróval üzente volna: „Írok bizony, megátalkodottan írok, míg ép elmével és kézzel bírok.”
2010-ben, 80. születésnapját méltóképp ünnepelte meg a szakma. Ő maga foglalta össze pályája, élete meghatározó eseményeit, a nagyapától kapott „paraszti őstudástól” az értelmiségi lét magaslatáig.
2014 szeptemberében betegsége miatt már nem tudott részt venni a növényvédelmi állomások alapításának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, ezért az emléklapot és a plakettet Jordán László országos növény- és talajvédelmi főfelügyelő vitte le neki szegedi otthonába, idén pedig, születésnapján pár kollegája személyesen köszöntötte.
Végakaratának megfelelően hamvait szülőfaluja térségében, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gacsályon fogják elhelyezni.
Böszörményi Ede
NÉBIH NTAI