2017. március 21-én Egerben jelentette be a Hungarikum Bizottság, hogy a 9 magyar kutyafajtát a hungarikumok sorába emelték.
A magyar ebfajták tenyésztésére vonatkozó szabályokat az állattenyésztésről szóló 188/2019. (VII. 30.) Kormányrendelet és az állattenyésztés részletes szabályairól szóló 45/2019 (IX.25) szóló AM rendelet tartalmazza. Magyar ebfajtának – az AM rendelet 18. számú melléklete alapján – a következő ebfajták minősülnek. (A fajta nevére kattintva annak leírásához navigál az oldal.)
Új magyar fajta a láthatáron?
2019-ben a magyar fajták fajtagondozó egyesületei, az Agrárminisztérium segítségével, génmegőrzési pályázatot nyertek. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségének (MEOESZ) koordinálásával a pályázati forrás egy részét az el nem ismert fajták feltérképezésére fordították, és találták meg a sinkát. A bizottság azon dolgozik, hogy először nemzeti szinten ismerjék el új fajtaként. Ennek alapja a fajtastandard kidolgozása, amely részletesen leírja a sinka küllemét és jellemét, majd a MEOESZ-nek kell elismerni, végül fajtajelöltként az Agrárminisztérium megfelelő bizottságához felterjeszteni. Amennyiben mindhárom folyamat sikeres, tízedik magyar fajtaként megkezdődhet a sinka hosszadalmas tenyésztési programja.
Felelős állattartás
A 9 magyar kutyafajtának jelenleg 12 államilag elismert tenyésztő szervezete van. Az elismerésükhöz szükséges tenyésztési programjuk része a tartási körülmények meghatározása, figyelembe véve az adott fajta igényeit. A kutyatartás általános szabályairól és a felelős kutyatartásról a Nébih kiadványai között is olvashatóak hasznos információk.
Támogatás
Az alábbi kilenc magyar ebfajtára vonatkozóan a 2020. december 12-én megjelent rendelet (a tenyésztésszervezési feladatok támogatása igénybevételének részletes feltételeiről szóló 43/2014. (XII. 29.) FM rendelet módosításáról szóló 62/2020. (XII. 12.)) alapján az ebtenyésztők a kedvezményes szolgáltatás igénybevételére irányuló kérelmet – 2021. január elsejétől - nyújthatnak be annál a tenyésztőszervezetnél, amelynél a tagsági jogviszonyuk fennáll.
A kiállított származási igazolások után igénybe vehető támogatás vélhetően elősegíti a nemzeti kinccsé nyilvánított ebfajták, mint állatgenetikai erőforrások megőrzését, fenntartását és tenyésztését.
Fajtaleírások
Rövidszőrű magyar vizsla
Ősei a vándorló magyar törzsekkel együtt kerültek hazánkba. A magyar vizsla sokoldalúan használható vadászkutya, amely több fajta keresztezéséből alakult ki.
Elegáns megjelenésű, értelmes, barátságos, kiegyensúlyozott, sportos kutya. Mezőn, erdőben és vízben egyaránt használható. A következő tulajdonságok jellemzik: kiváló szaglás, határozott vadmegállás, kitűnő apportkészség, az úszónyom célratörő, a víz szeretetével párosuló követése. A nehéz terepet és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Munkabíró vadász munkakutya minőségében a lövéstől és a vadtól való félelem, a vadmegállás, illetve az elhozási készség hiánya éppúgy nem kívánatos, mint a vízszeretet hiánya.
Problémamentes természete és alkalmazkodóképessége miatt lakásban is könnyen tartható, népszerű családi kutya.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezetei: a Magyar Vizsla Klub Egyesület (a kép forrása) és az Országos Vizsla Klub.
Drótszőrű magyar vizsla
A „drótos” története körülbelül az 1930-as évek táján kezdődött. Ekkor merült fel a gondolat - leginkább a vadászok köreiben -, hogy a rövid szőrű magyar vizsla kiváló képességeit felhasználva és megőrizve, a téli nagy hideget még jobban elviselő fajtát hozzanak létre. Egy egyszínű barna drótszőrű német vizsla kannal fedeztettek két, nagyon jó származású és jól dolgozó rövidszőrű szukát, majd ezeket a kölyköket szelektálva – volt közöttük sárga, meg barna is – és egymás közt párosítva született meg az első bemutatott „sárga drótszőrű vizsla”. A fajtát végül is az FCI (Fédération Cynologique Internationale) 1966-ban elismerte önálló magyar kutyafajtának. A fajta népszerűsége csak lassan növekszik, elsősorban vadászok tartják.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezete és a kép forrása: a Magyarországi Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete.
Komondor
Ázsiai eredetű, ősi magyar pásztorkutyafajta. Ősi változata minden valószínűség szerint a vándorló, pásztorkodó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.
Nagytestű és erős felépítésű fajta. Egyedülálló külleme, méltóságteljes viselkedése a szemlélőben tiszteletet és csodálatot, esetleg némi félelmet ébreszt. Természeténél fogva nem kedveskedő. Robusztus testét mindenütt nemezesedésre hajlamos, gubancos, dús, hosszú szőrzet fedi. Szőrzete csontfehér színű.
Gazdasági haszonállatok, vagyontárgyak, ház őrzése-védése közben rendíthetetlen bátorságot mutat, hang nélkül, vakmerően támad. Az általa védett területet a sajátjának tekinti, arra idegen élőlényt nem enged be. Bizalmatlan alaptermészetű. Nappal szívesen fekszik úgy, hogy területét ellenőrizni tudja. Éjjel éberen figyelve őrködik.
Bár megváltozott a komondor funkciója illetve nagy többségében tartási helye, ezzel együtt viselkedésében pozitívan alkalmazkodik a XXI. század igényeihez. Lakóházak védelmére, városi udvarok őrzésére kiválóan alkalmas.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezete és a kép forrása: a Hungária Komondor Klub Egyesület.
Kuvasz
Ősi magyar pásztorkutya. Elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe, akik nyájak őrzésére használták a ragadozó vadállatok és a rablók ellen. Fejlett vadászösztönét felismerve, előszeretettel alkalmazták vadászatra is. A pásztorkodás megszűntével eredeti alkalmazása is csökkent, bekerültek a falvakba és a városokba is.
Erős, hullámos szőrű, nagytestű fajta. A szőrzet színe fehér, elefántcsont fehér megengedett.
Megvesztegethetetlen, bátor, gazdájához hűséges, kitűnő ház- és területőrző, emellett sportkutyának, családi kutyának, kísérő kutyának is kiváló. Sokoldalú kutya, 2018. márciusban elindult „Kuvasz a Polgárőrségben program”-ban is képviselteti magát.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezete és a kép forrása: a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület.
Pumi
A XVII-XVIII. században Magyarországon alakult ki a helyben található terelőkutyák, valamint az országba bekerült német és francia felálló fülű, terrier jellegű terelő és kísérő ebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
A pumi közepesnél kisebb testű, nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya.
Több színváltozata előfordul:
A pumi alapvető feladata a terelés volt, akár több száz állatból álló nyájat, csordát is képes önállóan kezelni. Vakmerően bátor, ezért kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelő eb. Jó szimatú. Dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. Házőrzésre - jelző kutyaként - kiválóan alkalmas. A luxustartást is jól bírja. Nagy mozgásigényű, kitűnő kísérő és sport kutya.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezetei: a Magyar Pumi Klub (a kép forrása) és a Nemzetközi Pumi Egyesület.
Puli
Ázsiai eredetű, közepes testű magyar terelő pásztorkutya. Ősi változata minden valószínűség szerint a vándorló nomád pásztorkodással foglalkozó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe.
Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony. A fajta különlegessége a szőrzet. A szőrköntös a kölyökkori hullámos, csigás lefutásból a felnőttkori nemezek, zsinórok és szalagok kialakulásáig több változáson megy át.
Többféle színváltozata van:
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezetei: a Hungária Puli Klub és a Magyar Puli Klub (a kép forrása).
Mudi
A fajta a XVIII-XIX. században alakult ki, valószínűleg magyar és különböző német állófülű juhászkutyák spontán keveredéséből.
A mudi terelőkutya. Bátor viselkedése miatt a pásztorok körében a nagyobb testű vagy nehezen kezelhető állatok terelésére is igen kedvelt. Még vaddisznó-vadászatra is használják. Kiváló házőrző és kísérőkutya. Kábítószer keresésére is alkalmas, őrző és jelzőkutya. Kiválóan alkalmas sportolásra, agilityre is. Többféle színváltozat elfogadott.
A viszonylag rövid szőre és alkalmazkodó képessége miatt lakásban is probléma nélkül tartható.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezetei: a Fényes Mudi Klub (a kép forrása) és a Magyar Mudi Egyesület.
Magyar agár
Eredete a honfoglalás korához vezethető vissza, az ásatásoknál talált koponyacsontok is ezt igazolják.
Vadász- és falkaeb, amely szemre vadászik, mindazonáltal szaglása figyelemreméltó. Pályaversenyzésre és coursingra (műnyulas versenyzés) kiválóan alkalmas, különösen hosszabb távon vált be. A fajta eredeti tevékenységi körét, amely évezredeken át biztosította számára az ember támogató együttműködését, elvesztette. Azt a vadászati stílust (nyulak, apróvadak, őzek elejtése), amelyre szelektálták az európai törvényhozás tiltja.
Megjelenése erőt sugárzó, erős csontozatú, jól izmolt, elegáns. Kissé tartózkodó természetű, értelmes, intelligens. Nagyon jó kísérő- és hűséges jelzőkutya. Minden ismert agárszín és színkombináció elfogadott.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezete és a kép forrása: a Magyar Agár Fajtagondozó Egyesület.
Erdélyi kopó
Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában.
Közepes termetű kopófajta. A kopó szőrének alapszíne fekete. Cserszínű jegyek (pont formájában mindig található a szemboltíven) és fehér jegyek vannak rajta. Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja. Vadászatokon kitűnően hajt és állít, utánkeresésre, vércsapázásra is kiválóan használható.
Jelenleg államilag elismert fajtagondozó tenyésztőszervezete és a kép forrása: a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub.
