Termék jelölése, értékesítése

A kereskedelemben megtalálható termékek jelölése gyakran a termék jellegére, illetve előállítására vonatkozó utalást is tartalmazhat (natúr, hagyományos stb.). Az ökológiai termelésre utaló kifejezéshez hasonló jelzőkkel ellátott termékek között a fogyasztók nehezen tudnak eligazodni. A fogyasztók védelme és a tisztességes verseny érdekében az ökológiai termékek jelölésére használt kifejezéseket az Európai Unió egész területén, a használt nyelvtől függetlenül meg kell óvni attól, hogy azokat a nem ökológiai termékek esetében is használják.

Utolsó frissítés: 2022.02.04.

Az (EU) 2018/848 rendelet 30. cikk (1) és (2) bekezdései kimondják, hogy ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel kizárólag azokat a termékeket lehet ellátni és értékesíteni, amelyek szerepelnek a gazdaság, illetve a vállalkozás részére kiállított érvényes tanúsítványon, melyet a helyszíni ellenőrzést követően a tanúsító szervezet állít ki.

Az ökológiai termékek címkéin (az egyéb jogszabályi kötelezettségeken felül) a következőket kell feltüntetnie a gazdálkodónak:

• a termék pontos megnevezése;
• az előállító vagy forgalmazó neve, címe;
• az ökológiai eredetre utaló jelölés;
• a legutóbbi termelési vagy feldolgozási műveletet végző gazdasági szereplőnél végzett ellenőrzésekben illetékes ellenőrző hatóságnak vagy ellenőrző szervezetnek az (EU) 2018/848 rendelet 32. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti kódszáma;
• előrecsomagolt élelmiszer esetében a 33. cikk szerinti az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logó (kivéve a 32. cikk (1) b) pontban meghatározott eseteket);
• a logó használata esetén a terméket alkotó mezőgazdasági nyersanyagok termelési helye a logóval azonos mezőben;

Az (EU) 2018/848 rendelet 32. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a logó használata esetén a terméket alkotó mezőgazdasági nyersanyagok termelési helyét az alábbi kifejezések egyikével kell megjelölni:

• „EU-mezőgazdaság”, amennyiben a mezőgazdasági nyersanyagot az Unióban állították elő;
• „nem EU-mezőgazdaság”, amennyiben a mezőgazdasági nyersanyagot harmadik országban állították elő;
• „EU-/nem EU-mezőgazdaság”, amennyiben a mezőgazdasági nyersanyagok egy részét az Unióban, más részét harmadik országban állították elő.

Tanúsító szervezet kódszámának jelölése a címkén

A tanúsító szervezet ellenőrzési és tanúsítási tevékenység végzésére elismert szervezet. A tanúsító szervezet fogalma azonos az ellenőrző szervezet fogalmával. A Magyarországon tanúsított termék esetében a feltüntetett kódszám lehet: HU-ÖKO-01, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. által végzett tanúsítás esetén, illetve HU-ÖKO-02, a Bio Garancia Kft. által végzett tanúsítás esetén. Magyarországon tanúsított termék esetében ökológiai termelésre utaló kifejezéssel (pl. „öko/organik/bio”) tehát csak olyan termék kerülhet forgalomba, melynek jelölése a fent említett két kódszám valamelyikét tartalmazza.
Magyarországhoz hasonlóan több tagállam tanúsító szervezetet jelölt ki az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzésére. A tagállam illetékes hatósága az általa elismert tanúsító szervezet egyedi azonosíthatósága érdekében a szervezet részére minden esetben kódszámot bocsát ki (pl. Austria Bio Garantie GmbH - AT-BIO-301). A kereskedelmi forgalomban megtalálható egyes termékek esetében ezért előfordul, hogy azon az Európai Unióban elismert tanúsító szervezet kódszáma kerül feltüntetésre.

Ökológiai termelésre utaló kifejezések használata

Egy termék akkor tekintendő ökológiai termelésre utaló kifejezéssel megjelöltnek, ha jelölésén, reklámanyagaiban vagy kereskedelmi okmányaiban a terméket, annak az előállításához használt összetevőit vagy takarmány-alapanyagait olyan kifejezésekkel írják le, amelyek a vásárló számára azt sugallják, hogy a terméket, az összetevőket vagy a takarmány-alapanyagokat a hatályos rendelettel összhangban állították elő. Különösen az olyan kifejezéseket vagy rövidítéseket, önmagukban vagy összetételben – például „bio”, és „öko” – az Unió egészében és bármely közösségi nyelven csak olyan termék jelölésére és reklámozására lehet használni, amely az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó előírásoknak eleget tesz. Ökológiai termelésre utaló kifejezéseket nem lehet az Unió egészében és bármely közösségi nyelven használni olyan termék címkézésére, reklámozására és olyan termékkel összefüggő kereskedelmi okmányon, amely nem tesz eleget a jogszabályban megfogalmazott követelményeknek, kivéve, ha a kifejezések nem élelmiszerben vagy takarmányban található mezőgazdasági termékekre vonatkoznak, vagy egyértelmű módon nem hozhatók összefüggésbe az ökológiai termeléssel. A jelölésen vagy a reklámozásban nem alkalmazhatók továbbá olyan kifejezések – beleértve a védjegyekben vagy a vállalatnevekben használt kifejezéseket is – vagy gyakorlatok, amelyek megtéveszthetik a fogyasztót vagy a felhasználót, azt sugallva, hogy a termék vagy annak összetevői megfelelnek az öko rendeletnek. Ökológiai termelésre utaló kifejezések nem használhatók olyan termék esetében, amelynek a jelölésén vagy reklámozásában az uniós jog értelmében fel kell tüntetni, hogy GMO-kat tartalmaz, GMO-kból áll vagy GMO-kból állították elő. Az átállási időszak alatt előállított termékek nem forgalmazhatók ökológiai termékként vagy átállási termékként.
Kivételt képeznek és átállási termékként jelölhetők, valamint reklámozhatók az „átállási” kifejezés vagy egy azzal azonos jelentésű kifejezés alkalmazásával, az „öko, bio” kifejezésekkel együtt azok a növényi eredetű élelmiszeripari termékek és növényi eredetű takarmánytermékek, amelyek csak egyetlen mezőgazdasági növényi összetevőt tartalmaznak és a betakarításukat megelőzően legalább 12 hónapos átállási időszakot tartottak.

A bio termékeken előforduló egyéb jelölések

A fogyasztók tájékozatlansága és a kisebb bioboltok hiányos jogszabály ismerete miatt gyakran előfordul, hogy a különböző jelzőkkel ellátott („vegyszermentes”, „reform” stb.) terméket bio-ként azonosítják, ezért javasolt az ökológiai gazdálkodás jogszabályi előírásai alapján előállított, ellenőrzött és tanúsított termékek elkülönítése az egyéb élelmiszerektől. Az egyértelmű felismerhetőséget szolgálja az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logója, melyet az Európai Unión belül előállított előrecsomagolt termékeken kell feltüntetni.

Ökológiai gazdálkodás

Az ökológiai gazdálkodás egy olyan gazdálkodási, élelmiszer-előállító rendszer, mely tiltja, illetve korlátozza bizonyos növényvédőszerek, műtrágyák, talajjavító szerek, valamint a mesterséges állatgyógyászati készítmények, illetve hozamfokozók használatát. Az ökológiai termelés magas állatjóléti szabványokat alkalmaz, elősegíti a természeti környezet megóvását és a fenntarthatóságot. A gazdasági szereplő a gazdálkodás során elvárt elvek, szabályok betartását fokozott ellenőrzés mellett alkalmazza a termeléstől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig. Az ökológiai gazdálkodás rendszeréből származó termékek megnevezésben az „öko” előtag, valamint szinonimái, a „bio” és az „organic”, azaz organikus gazdálkodás használatosak. A köznyelvben számos hasonlónak tűnő kifejezés fordul elő pl. „vegyszermentes”, „natúr”, „hagyományos”, azonban ezek nem értelmezhetőek az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere szerint.

Az (EU) 2018/848 rendelet (EU Öko rendelet) megfogalmazása szerint az ökológiai termelés fenntartható gazdálkodási rendszer, melynek alapelvei pl.:

• a természetes rendszerek és ciklusok tiszteletben tartása, a talaj, a víz és a levegő állapotának, a növények és az állatok egészségének, továbbá az ezek közötti egyensúlynak a megőrzése és javítása,
• a külső források felhasználásának korlátozása (pl. tilos a géntechnológiával módosított szervezetek felhasználása),
• az ökológiai rendszereken alapuló biológiai folyamatok megfelelő tervezése és irányítása a gazdálkodási rendszeren belüli természeti erőforrások felhasználásával,
• a termelés során a helyi erőforrások és a természetes folyamatok előnyben részesítése,
• az állatok magas szintű jólétének biztosítása a fajspecifikus igények figyelembevételével.

Az EU Öko rendelet fogalommeghatározása szerint az ökológiai gazdálkodás a termelési módszereknek a rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazása az előállítás, az elkészítés és a forgalmazás valamennyi szakaszában.

Ki tekinthető tehát ökológiai gazdálkodónak a jogszabályok szerint?
A rendeletben meghatározott termelési módszereket alkalmazó és termelési szabályokat betartó gazdasági szereplő, aki a rendelet szerinti ellenőrző rendszer keretein belül végzi tevékenységét.

A termelési szabályokat betartó, de a tevékenységét a rendelet szerinti ellenőrző rendszer keretein kívül végző gazdasági szereplő jelölheti a maga által készített terméket az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel?
Bár az ellenőrző rendszer keretein kívül végző gazdasági szereplő gazdálkodása is megközelítheti, esetleg azonos a vonatkozó rendeletek által szabályozott ökológiai gazdálkodással, azonban termékeiket nem árusíthatják az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel.

Tanúsító szervezetek Magyarországon

Magyarországon az EU Öko rendelet által előírt ellenőrzési rendszer keretén belül két tanúsító szervezet ellenőrzése alatt folytathatják tevékenységüket azok, akik ökológiai termék termelést, feldolgozást vagy forgalmazást kívánnak folytatni.

A 34/2013. (V. 14.) VM rendelet alapján az ökológiai termelés, feldolgozás, forgalmazás ellenőrzési és tanúsítási tevékenység végzésére a Nébih jogosult tanúsító szervezetet elismerni, illetve az elismerést visszavonni, vagy a tanúsítói tevékenység végzését meghatározott ideig korlátozni. A Nébih az általa elismert tanúsító szervezet részére egyedi azonosításra alkalmas kódszámot bocsát ki. 
Jelenleg két elismert tanúsító szervezet működik Magyarországon, a Biokontroll Hungária Kft. (HU-OKO-01), valamint a Bio Garancia Kft. (HU-ÖKO-02). A két tanúsító szervezetnek azonos jogszabályi feltételeknek megfelelve kell működnie.

Tereprendezés a hatékony mezőgazdasági termelés érdekében

A tereprendezés a tervezett mezőgazdasági célú földhasználat fenntartásával, és a termeszteni kívánt kultúrák igényét kielégítő, tartós felszíni formák kialakításával hozzájárul a talaj termékenységének megvalósításához és optimális feltételeket teremt a korszerű termesztéstechnológia gazdaságos alkalmazásához.

Tereprendezést több célból is végezhetünk

Tereprendezésnek nevezzük az

• erózió elleni védekezés földművei kialakításának,
• a szintvonalas művelést akadályozó tereptárgyak megszüntetésének,
• a talajművelés, növényápolás és betakarítás gépeinek jó minőségű munkavégzéséhez, biztonságos és balesetmentes üzemeltetéséhez igényelt felszíni forma kialakításának,
• a káros vízbőségből származó felszíni vízösszefolyások megszüntetésének,
• a kultúra által támasztott légmozgást biztosító felszíni forma létrehozásának,
• felületi öntözés gépeinek és eszközeinek zavartalan és biztonságos működését biztosító felszíni forma létrehozásának,
• a gazdasági növények eredményes termesztését biztosító termőréteg létrehozásának felszínalakító földmunkáit.

Ezek a talajvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó, úgynevezett mezőgazdasági célú tereprendezések típusai.

Tereprendezés történhet vízügyi, közlekedési, építési, egyéb földművek létesítése, beruházásokhoz terep-előkészítés, anyagkitermelés, anyagelhelyezés, deponálás, ipari anyag szállító pálya, beton tartóoszlopok helyének helyreállítása, bányászati tevékenység végzése, stb. céljából is, azonban ezek más hatóság hatáskörébe tartoznak.

Mikor szükséges mezőgazdasági célú tereprendezés?

• A tervezett hasznosításhoz szükséges indokolt a művelést akadályozó tereptárgyak megszüntetése (pl. felhagyott út, funkcióját vesztett vízelvezető árok, stb.).
• Az alkalmazni kívánt talajművelő és növénytermesztési gépek és eszközök biztonságos és balesetmentes működtetéséhez szükséges a felszínmódosítás (eszközök csúszása, stabilitása, eséstörésre érzékenység, stb.).
• A felszíni vízlefolyás és levegőáramlás szabályozása indokolja a felszín módosítását (eróziómérséklés, csapadék visszatartás, fagyveszély megszüntetése, mérséklése).
• További károsodások bekövetkezésének megelőzéséhez és a már bekövetkezett károsodások megszüntetéséhez kell felszínalakító földmunkavégzés (pl. eróziós árkok megszüntetése, stb.).

Fontos irányelv, hogy

• az előirányzott földhasznosítási cél és a tervezett felszínkialakítás (műterep) összhangban legyen,
• a mezőgazdasági tereprendezések földtömegegyenleggel (jelentős földhiány vagy földtöbblet nélkül) megoldhatók kell, legyenek,
• A feltöltés pótlásához felhasználandó föld minősége az eredetivel megegyező vagy annál jobb fizikai és kémiai talajtulajdonságokkal rendelkező legyen,
• a jelentős földtöbblettel járó tervezett tevékenységet alaposan meg kell tudni indokolni,
• a kialakított műterep jelentős szinteltérés nélkül csatlakozzon a szomszédos területekhez,
• a feltöltések ne akadályozzák a szomszédos területekről a vízelvezetést, levegőáramlást,
• a bevágások ne veszélyeztessék a szomszédos területeken elhelyezkedő létesítmények, műtárgyak stabilitását,
• a bevágások környezetében ne keletkezzenek lefolyástalan területek,
• a földkitermelés ne okozzon tájsebeket,
• a tervezett felszíni forma illeszkedjen a táj arculatához, őrizze meg annak jellegzetességeit,
• figyeljünk, ha a földmunka régészeti, természetvédelmi vagy egyéb módon védett, mert be kell szerezni az illetékes hatóságok engedélyét.

Mezőgazdasági célú tereprendezést kizáró okok:

• ha a tereprendezést követően 1,5 m-nél magasabban helyezkedne el az átlagos talajvízszint (ez a tervezett hasznosítástól függően változhat),
• ha a tereprendezést követően a felső 1 m-es rétegben mészkőpad, homokkő, kő vagy kavicsréteg, valamint szikes, sós továbbá, glejes talajszint helyezkedne el,
• ha tereprendezés után a terület termékenysége csökkenne.

A 25 cm-t meghaladó vastagságú humuszos talaj terítése mezőgazdasági célú tereprendezésnek minősül.

Mikor kell talajvédelmi járulékot fizetni?

Talajvédelmi járulékot kell fizetni, ha a beruházás megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházással érintett területen nem használják fel, a fel nem használt humuszos termőréteg mennyisége után, továbbá bármely esetben, ha az előbbieken kívül humuszos termőréteget távolítanak el. A talajvédelmi járulék mértékét jogszabály határozza meg (2007. évi CXXIX. törvény).

Hogyan kaphatunk engedélyt a mezőgazdasági célú tereprendezésre?

A mezőgazdasági célú tereprendezés a talajvédelmi hatóság engedélyével történhet.

A kérelem bármelyik kormányablaknál benyújtható, vagy az illetékes megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságához.

A kérelemhez mellékelni kell a mezőgazdasági célú tereprendezést megalapozó talajvédelmi tervet és a kiviteli tervet. A talajvédelmi tervet az arra jogosult és a NÉBIH által nyilvántartott talajvédelmi szakértő készítheti el.

Csatolni kell a kérelemhez a földhasználó és tulajdonos hozzájárulását is, amennyiben a kérelmező nem a kihelyezéssel érintett terület földhasználója vagy tulajdonosa.

A talajvédelmi hatósági eljárás díja 73.000 Ft, amelyet a kérelem benyújtásakor kell megfizetni. A fizetés módjáról itt talál információt.

Az ügyintézés határideje a kérelem talajvédelmi hatósághoz érkezésétől számított 21 nap, azonban ebbe nem számít bele például a hiánypótláshoz, a tényállás tisztázásához szükséges idő, vagy a szakhatósági eljárás időtartama.

Letölthető anyagok:
Formanyomtatvany mezőgazdasági tereprendezés engedélykérelem
Talajvédelmi Szakértői Nyilvántartó Jegyzék