A növényvédő szerek vásárlása

Vásárlás előtt nem árt átgondolni, hányféle növényt, milyen kártevőktől és mekkora területen szeretnénk megvédeni a növényvédő készítményekkel. Nagyon fontos szempont például, hogy a kezelendő növénykultúrá(k)ban mely növényvédő szerek rendelkeznek engedéllyel.

Ellentétben a nagyobb területekkel rendelkező gazdaságokkal, a házikertben vagy hobbitelken egységnyi területet nézve többféle növényfaj és -fajta védelmére kell felkészülni, így ehhez mérten kell összeválogatni a készítményeket. A lehető legspecifikusabb készítmények kiválasztása azért is fontost, mert a növényvédő szer engedélyokiratában nem szereplő növénykultúrákat kezelni az adott készítménnyel szigorúan tilos! Nagy fajgazdagságú kert esetében lehetőség van több növénykultúrában engedélyezett készítményeket vásárolni.

Vásárlás előtt mérjük fel a felhasználni kívánt szer mennyiségét

Mindig csak annyi növényvédő szert vásároljunk, amennyit rövidtávon (következő egy hétben vagy hónapban) felhasználunk, és gondoskodjunk a maradék szer(ek)  biztonságos tárolásáról, valamint a keletkező hulladék szakszerű kezeléséről. Vásárlásnál érdemes az évről évre előforduló károsítók megjelenését is számításba venni, illetve figyelemmel kísérni a növényvédelmi előrejelzéseket a különböző mezőgazdasági fórumokon, hatósági tájékoztatókban és szaklapokban.

Növényvédő szert (is) csak megbízható forrásból

Mindig, minden esetben engedéllyel rendelkező, magyarországi forgalmazótól szerezzük be a növényvédő szereket! A megvásárolni kívánt növényvédő szerre hasonlító, hamisított termékek nemcsak a kezelni kívánt növénykultúrában tehetnek kárt, hanem a környezetre, valamint saját és embertársaink egészségére is súlyos hatással lehetnek. 
Az illegális növényvédő szerek alkalmazását a törvény szigorúan bünteti, ezért abban az esetben, ha bárki illegális növényvédőszer-kereskedelemről szerez tudomást, haladéktalanul értesítenie kell a hatóságot!

Megfelelő vásárlási jogosultság megléte

Minden vásárlásnál meg kell győződni arról, hogy a megvásárolni kívánt készítmény beszerzéséhez és felhasználásához rendelkezésre áll-e a megfelelő vásárlási jogosultság. A növényvédelmi hatóság a növényvédő szereket felhasználásuk és forgalmazásuk szerint 3 forgalmi kategóriába sorolja (jelölésük: I., II. és III.) annak érdekében, hogy az ún. „hivatásos felhasználás” céljából felhasználandó növényvédő szerek elkülöníthetőek legyenek a hobbikertészkedésnél is alkalmazható növényvédő szerektől. 
Ez a kategóriarendszer határozza meg, hogy az adott készítménnyel ki, milyen végzettséggel, milyen jogosultsággal milyen tevékenységet végezhet. Az I. és II. forgalmi kategóriába tartozó növényvédő szereket a megyei kormányhivatalok növény-és talajvédelmi szakhatósága által kiadott engedéllyel („fehér”, illetve „zöld könyv”) lehet forgalmazni, megvásárolni és felhasználni. A III. forgalmi kategóriába tartozó készítményeket engedély nélkül, lakossági felhasználásra lehet beszerezni. A forgalmi kategóriákról bővebben a cikksorozat 3. részében tájékozódhatunk.

Megfelelő védőfelszerelés biztosítása, viselése

Már a tervezett kezelés érdemes beszerezni a növényvédő szer felhasználásakor szükséges egyéni védőfelszerelést, vagyis azokat az eszközöket, amelyekre a permetlé előkészítése, kijuttatása és ártalmatlanítása során szükséges lesz (védőkesztyű, lábbeli, szemüveg, védőruházat, védőmaszk)! A védőkellékekről növényvédő szer forgalmazóitól vagy a gazdabolt, kertészeti árudák eladóitól tudunk tanácsot kérni, és ugyanitt meg is vásárolhatjuk ezeket az eszközöket. Az előírt védőfelszerelés hiányában a növényvédő szeres kezelést veszélyes, épp ezért tilos megkezdeni!

A növényvédő szerek csoportosítása a hatásspektrum szerint

A növényvédő szerek hatásspektrumukat tekintve több csoportba sorolhatók. Ezáltal könnyebben kiválaszthatóvá válnak az adott növényvédelmi problémára legspecifikusabb megoldást jelentő készítmények.

Bizonyos növényvédő szerek a célszervezetet (vagyis amely élőlény ellen a növényvédelmi kezelés irányul – növény, gomba, baktérium, rovar, emlős) elriasztják vagy elpusztítják. 

Célszervezetet riasztó szer:
-    madárriasztó szer
-    vadriasztó szer
Célszervezetet csalogató szer (attraktánsok)
Célszervezetet elpusztító szer:
-    állati kártevők elleni szerek (zoocidek):
-    rovarölő szer (inszekticid)
(pl.: levéltetveket ölő szer (aficid))
-    atkaölő szer (akaricid) 
-    rágcsálóölő szer (rodenticid)
-    csigaölő szer (molluszkicid)
-    fonálféregölő szer (nematocid)
-    baktériumölő szer (baktericid)
-    gombaölő szer (fungicid)
-    vírusölő szer (viricid)
-    gyomirtó szer (herbicid)
(pl.: pázsitfűféléket irtó szer (graminicid))
-    algaölő szer (algicid)

A célszervezetet elpusztító készítményekhez szorosan kapcsolódnak az életfolyamatot gátló szerek.

Életfolyamatot gátló szer lehet:
-    táplálkozásgátló
-    fotoszintézist gátló
-    vedlést gátló 

Egyes készítményeknek (pl.: piretroid hatóanyagú rovarölő szerek) a nem-célszervezekre – pl. méhekre – gyakorolt repellens (táplálkozást gátló, riasztó, távol tartó) hatása is ismert.

A növényvédő szerek hatásspektrumukat tekintve csoportosíthatók továbbá aszerint, hogy milyen fejlődési stádiumban képesek a célszervezetre hatást kifejteni. Ez alapján megkülönböztetünk:
-    kifejlett kártevőt pusztító szert (adulticid)
-    lárvákat pusztító szert (larvicid)
-    tojásölő szert (ovicid)

A növényre kifejtett hatását tekintve további készítménytípusok a következőkben kerülnek felsorolásra:
-    növekedésszabályozó szer (regulátor)
-    a növény természetes ellenállóképességét fokozó hatóanyagok (pl.: foszfonátok)
-    állományszárításra alkalmas szer (deszikkáns)
-    lombtalanító szer (defóliáns)
 

A növényvédő szerek csoportosítása a hatóanyag és a növény kapcsolata szerint

A növényvédelem témakörét felölelő cikksorozatunk negyedik részében ismét a növényvédő szerek csoportosításával foglalkozunk, amelyet ezúttal a szerek hatóanyagai és a kezelt növényekre gyakorolt hatásuk szemszögéből közelítünk meg.

A hatóanyag a növényvédő szer azon komponense, mely a növényvédő szer kiváltott hatásáért felelős. A hatóanyag tulajdonságai határozzák meg – sok egyéb mellett – a növényvédő szernek azt a fontos jellemzőjét is, hogy az a növény melyik részén keresztül vagy melyik részében fejti ki a hatását. 

Ez alapján megkülönböztetünk 
•    felületen ható (kontakt), 
•    felszívódó (szisztemikus) és 
•    mélyreható (lokoszisztemikus) hatóanyagokat.

A felületen ható (kontakt) hatóanyag a növény felületén – tehát annak levelén, szárán, gyümölcsén stb. – fejti ki a hatását, vagyis a növény szöveteibe nem jut be. Hátránya, hogy a növény felületéről a csapadék vagy az öntözővíz részben eltávolítja, előnye viszont, hogy megelőző (preventív) védekezésre alkalmas, vagyis a kontakt növényvédő szerek alkalmazásával a károsítás megakadályozható. Az ilyen típusú szerek további előnye, hogy a célszervezetekben (károsítóban) nehezebben alakul ki az ellenálló képesség (rezisztencia). A gyomirtó szerek (herbicidek) közül ide tartoznak a perzselő hatású készítmények.

A felszívódó (szisztemikus) hatóanyag bejut a növény szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védi, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljut. A haladás iránya szerint megkülönböztetünk gyökér felé terjedő, sejtről sejtre terjedő és hajtáscsúcs felé terjedő hatóanyagokat. Az azonban tévhit, hogy a növénybe mélyen berágó kártevő, pl. almamoly lárva vagy dióóburok fúrólégy lárva utolérhető felszívódó növényvédő szerrel. Általános hátránya a felszívódó hatóanyagú növényvédő szereknek, hogy a károsítókban gyorsabb az ellenállóképesség (rezisztencia) kialakulása, emiatt a hatóanyag az adott célszervezetre többé nem lesz hatásos. 

A mélyhatású (lokoszisztemikus) hatóanyag a növény felületének felső sejtrétegeibe hatol be, és a bejutás helyén felszívódik. Hasonlóan a kontakt hatóanyagokhoz, a mélyhatású hatóanyag nem szállítódik, de a növényt belülről védi, éppen úgy, ahogyan a szisztemikus hatóanyagok. 

Fontos, hogy a növényvédő szeres kezelések megtervezésénél figyelembe kell venni – többek között – a készítményekben található hatóanyag hatáskifejtésének módját is.
 

A növényvédő szerek csoportosítása a környezeti kockázat szerint

A növényvédő szerek engedélyokiratában egyértelműen feltüntetik a termék emberi egészségre, illetve a környezetre gyakorolt veszélyének, kockázatának mértékét. A Nébih növényvédelmi cikksorozatának 9. részében ehhez a témához kapcsolódóan a növényvédőszer-használat házi méhekre és vízi szervezetekre gyakorolt veszélyességének meghatározását és kategóriáit vesszük számba.

A növényvédő szerek esetében célszervezetnek nevezzük azt az élőlényt (pl. kórokozó gomba, gyomnövény, kártevő rovar), amely ellen a növényvédelmi kezelés irányul. A növényvédőszer-használat azonban hatással van az ún. nem-célszervezetekre is.

A mezőgazdasági ökotoxikológia feladata e hatások felmérése és a kockázatok értékelése. Kiemelt cél a fajok sokszínűségének, azaz az ún. biodiverzitásnak a fenntartása, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások, mint például a beporzás biztosítása. A kockázat megállapításához szükséges vizsgálatokra, az eredmények értékelésére, a növényvédő szerek kockázatbecslésen alapuló csoportosítására vonatkozó kötelező előírásokat a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete tartalmazza.

Az ökotoxikológiai értékelés során az alábbi szárazföldi élőlények adják a vizsgálatok célterületeit: madarak, emlősök és egyéb szárazföldi gerincesek, nem-cél ízeltlábúak (pl. ragadozó atkák, fürkészdarazsak), házi és vadméhek, talajlakó mikro- és makroszervezetek (pl. baktériumok, földigiliszta), valamint a nem-cél növények. Ezenkívül a vízi szervezetekre (pl. hal, vízibolha, alga) és a biológiai szennyvíztisztításra gyakorolt hatást is vizsgálni kell.

Cikkünk következő részében a méhveszélyességi és a vízi szervezetekre vonatkozó kategóriákat, valamint az ehhez kapcsolódó vizsgálatokat mutatjuk be.

Méhveszélyesség / kockázat

A növényvédő szerek esetleges méhekre gyakorolt hatását alapvetően minden esetben meg kell vizsgálni. Ez alól csak az olyan, speciális esetek jelentenek kivételt, mint például a zárt helyen történő élelmiszertárolás, mivel ebben az esetben a készítmény valószínűsíthetően nem kerül méhekkel érintkezésbe.

Számos vizsgálat elvégzése szükséges magával a növényvédőszer-hatóanyaggal, illetve a készítménnyel kapcsolatban is ahhoz, hogy az adott készítmény megfelelően besorolható legyen a méhekre gyakorolt veszélyesség/kockázat szempontjából.

Ezek a házi méheken elvégzendő vizsgálatok a következők:

• akut etetéses és kontakt toxicitás felnőtt egyeden,
• krónikus etetéses toxicitás felnőtt egyeden,
• krónikus etetéses vizsgálat méhlárván,
• fél-szabadföldi vizsgálat méhcsaládon (sátras),
• szabadföldi vizsgálat méhcsaládon.

Hasonlóképpen a poszméhekre és az egyéb, nem családban élő vadméhekre (pl. faliméhek, szabóméhek) is szükséges a toxicitás-vizsgálatok elvégzése.

A készítmény toxicitása szerint három méhveszélyességi kategóriát különböztetünk meg: léteznek méhekre kifejezetten veszélyes, méhekre mérsékelten veszélyes, valamint méhekre nem jelölésköteles készítmények. A növényvédelmi gyakorlat szempontjából azonban fontosabb a kockázatalapú megközelítés, amely a toxicitási profil mellett a növényvédőszer-felhasználás mikéntjét, így a kezelt növény fenológiai állapotát, a kijuttatás módját (pl. csávázó szer, permetezés stb.) és a felhasználás dózisát is figyelembe veszi.

A növényvédőszer-készítmények kétféle besorolása – veszélyességi és kockázati alapú – megjelenik az engedélyokiratokban, azonban a készítmények címkéjén már csak a kockázati megközelítés eredménye olvasható, amely utasításokat ad a felhasználónak a környezet állapotának megóvása érdekében.

1. Méhekre kifejezetten kockázatos szerek:

A méhekre kifejezetten kockázatos kategóriába tartozó növényvédő szerek a méhek és egyéb beporzást végző rovarok védelme érdekében virágzási időszakban nem alkalmazhatóak! Ezenkívül tilos az alkalmazás virágzó gyomnövények jelenléte esetén, valamint akkor, ha a kultúrát a méhek egyéb okból látogatják (ide értve az átrepülést is). Az engedélyokirat előírhat további szigorításokat is a fenológiai állapot alapján: így például azt, hogy a készítmény a legfeljebb rejtett bimbós vagy éppen zöldbimbós állapotig használható.

2. Méhekre mérsékelten kockázatos szerek:

A 43/2010 (IV.23.) FVM rendelet 15.§-a szerint méhekre mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása - amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi - kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat. Amennyiben a kezelés tovább elhúzódik, az kockázatot jelenthet a beporzó szervezetekre, ugyanis nem lesz elegendő idő a szer lebomlására az éjszaka során.

Abban az esetben, ha a kezelt növénykultúra nem virágzik, de virágzó gyomokkal fertőzött, vagy virágzó növényállománnyal határos, illetve bármilyen okból kifolyólag a méhek látogatják (pl. mézharmat vagy víz gyűjtése miatt), akkor a készítmény kijuttatása ugyancsak méhkímélő technológiát igényel.

3. Méhekre nem jelölésköteles szerek:

A méhekre nem jelölésköteles hatóanyago(ka)t tartalmazó növényvédő szer rendeltetésszerű felhasználása nem veszélyezteti a méheket. Az ilyen típusú szer virágzó növényállományban, méhek közelében egyaránt alkalmazható, de az engedélyokiratban feltüntetett esetleges korlátozó intézkedéseket be kell tartani.

Veszélyesség és kockázat vízi szervezetekre

A nem-célszervezetekre kifejtett hatás értékelésekor az engedélyező hatóság a vízi szervezetekre gyakorolt hatást is ellenőrzi a készítmény forgalomba hozatala előtt. Az ökotoxikológiai értékelés célterületeit ebből a szempontból a halak (pl.: szivárványos pisztráng), vízi gerinctelenek (pl.: vízi bolha), algák, vízi növények (pl.: békalencse) és üledéklakó szervezetek (pl.: árvaszúnyogok) adják, melyekre akut és krónikus laboratóriumi, valamint kültéri (mezokozmosz) vizsgálatok készülnek.

A veszélyességi vizsgálatok mellett a hatóság a szerfelhasználás következményeinek modellezésével meghatározza a felszíni vizek terhelését, amely figyelembe veszi a permetlé elsodródását, a kezelt tábláról történő lemosódást, illetve az alagcsövezésen/természetes szivárgáson keresztül a közeli vízfolyásba, tóba jutás lehetőségét is. A vízszennyezésből adódó kockázat csökkenthető egy nem kezelt sáv, ún. pufferzóna vagy biztonsági távolság megadásával. Az engedélyokiratban ez az alternatíva kockázatcsökkentő intézkedésként jelenik meg.

A biztonsági távolság az a méterben megadott távolság a felszíni vizektől, amelyen belül a növényvédő szer felhasználása tilos! Ez a távolság a nem jelölésköteles szerekre is legalább 5 m. A hatóság előírhatja, hogy a pufferzóna egy része, vagy egésze vegetációval borított legyen, pl, füves terület. Magyarországon az engedélyezhető védősáv 5 és 50 méter közé esik, mely távolság elsodródás-csökkentő szórófejek használatával mérsékelhető.

Fontos megjegyezni, hogy a védőtávolságot a vízpart legmagasabb pontjától mérjük a kezelendő tábla irányába.

Az engedélyokirat a kockázatcsökkentő intézkedések (biztonsági távolság) előírása mellett megadja a szerek toxicitásból számolt veszélyességi kategóriáit is a vízi szervezetekre:

• nem jelölésköteles,
• mérsékelten veszélyes,
• közepesen veszélyes,
• kifejezetten veszélyes szereket különböztethetünk meg.

Utóbbi kategóriák arról tájékoztatnak, hogy mi történhet, ha a készítmény közvetlenül a vízbe kerül, például egy közúti baleset vagy szándékos mérgezés következtében.

Lényeges, hogy a felhasználó tisztában legyen a növényvédő szerek környezetre gyakorolt hatásaival, és megfelelően értelmezze a készítmény címkéjén található információkat. A 89/2004 (V. 15.) FVM rendelet 30-31. §-a tartalmazza a címkézésre vonatkozó rendelkezéseket.

A növényvédő szer értékelése és a környezeti kategóriába történő besorolás európai uniós útmutatók alapján, egységes vizsgálatok eredményeinek felhasználásával történik. Az egyes kategóriák fent ismertetett előírásainak betartásával minimálisra csökkenthető a növényvédő szer használatából fakadó kockázat. Fontos megjegyezni, hogy kémiai védekezéshez lehetőség szerint a legvégső esetben forduljunk! Mindig mérlegeljük a növényvédő szerek alkalmazásának szükségességét és a vele járó kockázatot az emberi egészségre és a környezet állapotára!

Kémiai gyomirtás a házikertekben

A gyomnövények elleni kémiai növényvédelmet – azaz a klasszikus értelemben vett „növényvédő szeres permetezést” – számos tényező határozza meg. Lényeges például a gyomnövény fejlettségi állapota, de az is, hogy egyszikű vagy kétszikű, illetve egyéves vagy évelő faj ellen szükséges-e védekezni. Ezen ismeretek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a házikertekben eredményesen védekezhessünk a gyomnövények ellen. Így hát növényvédelmi cikksorozatunk 8. részében körüljárjuk ezt a témát.

Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretnénk, hogy kémiai védekezéshez csak a legvégső esetben forduljunk!

Mindig mérlegelni kell a kémiai védekezés szükségességét! A házikertek mérete általában jóval kisebb az árutermelelésssel foglalkozó üzemekénél, így a legtöbb esetben megoldható a védekezés mechanikai gyomirtással (pl. kapálással, kézi gyomlálással, kaszálással) is. Ez általában jelentős fizikai munkát jelent, több fáradtságot igényel, ugyanakkor a növényvédő szerek alkalmazása nélkül jelentősen csökkenthetők a növényvédelmi tevékenységből származó káros környezeti és egészségügyi hatások.

Fontos tudni továbbá, hogy a gyomirtó szerek alkalmazása nem minden esetben jelent 100%-os hatást, ugyanis az egyes készítmények nem egyformán hatnak a különböző gyomfajokra. Vannak olyan készítmények, amelyek csak a gyomnövény legérzékenyebb fejlettségi állapotában elég hatékonyak (pl.: a magról kelő kétszikű gyomnövények 2-4 leveles állapotában), megkésett kezelés esetén gyenge a hatásuk. Vannak olyan gyomirtó szerek is, melyek hatóanyagára vagy egyes hatóanyagaira a kérdéses gyomnövény ellenálló. Az ellenállóság alapja lehet alkati jellegzetesség (pl. vékonyabb levélforma), metabolikus (lebontja a gyomnövény a készítményt) vagy a genetikai anyagban bekövetkezett változás (hatáshely rezisztencia).

Ezek a tények indokolttá teszik a házikerti növényvédő szeres gyomirtás megfontolását, ám ha feltétlenül szükségessé válik gyomirtó szer használata, szükséges ismerni a gyomnövények tulajdonságait és a különböző gyomirtási technológiákat.

Gyomnövények csoportosítása

A kémiai gyomirtás hatékonysága szempontjából fontos, hogy egyszikű vagy kétszikű gyomnövény van jelen a kertben.

Az egyszikű gyomnövények jellemző tulajdonsága, hogy magvaikban egyetlen sziklevél található, bojtos gyökérzettel rendelkeznek (amely egyenlő vastagságú mellékgyökerekből áll), leveleik ép szélűek és párhuzamos erezetűek, virágtakarójukra jellemzőek az egyforma lepellevelek (nincs külön csésze- és sziromlevél). Az egyszikű gyomnövények jelentős része a pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát rokona a kertünkben gyepet alkotó fűféléknek. A kertben, hétvégi telken leggyakrabban előforduló egyszikű gyomnövények a tarackbúza, a csillagpázsit, a kakaslábfű és a muhar-fajok. Az ellenük való védekezés egyik lehetősége a szelektív egyszikűirtó készítmények használata (pl. quizalofop-P-etil hatóanyagú szerek).

A kétszikű gyomnövények jellemző tulajdonsága, hogy két sziklevéllel csíráznak, gyökérzetük főgyökérből és oldalgyökerekből áll, a leveleik főeresen hálózatosak, virrágtakarójuk pedig legtöbbször elkülönül külső csészelevelekre és belső sziromlevelekre. A házikertekben gyakran előforduló apró szulák, a mezei aszat, a libatop- és disznóparéj-fajok, a kicsiny gombvirág, a kövér porcsin és az ürömlevelű parlagfű is ebbe a csoportba tartoznak.

Az egyszikű és kétszikű növények között egyaránt előfordulnak egyéves illetve évelő fajok is. Az egyéves növények vagy egynyári növények olyan lágyszárú növények, melyek életciklusa egy évnél nem hosszabb (csírázás, vegetatív fejlődés, virágzás, termésnövekedés és a termésérés után elpusztulnak egy éven belül). Az évelő növények ezzel szemben több évig élnek.

A fentiekben felsorolt gyomnövények közül egyéves növény a kakaslábfű, a muhar-, libatop- és disznóparéj-fajok, a kicsiny gombvirág, a kövér porcsin és az ürömlevelű parlagfű. Az évelő gyomnövények közé a tarackbúza, a csillagpázsit, az apró szulák és a mezei aszat tartozik.

Gyomirtási technológiák

A gyomirtó készítmény kiválasztásakor a gyomnövények megfelelő ismerete mellett fontos szempont az is, hogy a növényvédő szer se a pázsitot, se az egymáshoz közel elhelyezkedő termesztett növénykultúrák egyikét se károsítsa, kizárólag a gyomnövényeket pusztítsa el.

Kémiai gyomirtás esetében háromféle kezelést különböztetünk meg aszerint, hogy az egyes növénykultúrákban mikor (a termesztendő növény, vagyis a kultúrnövény és a gyomnövény mely fejlettségi állapotában) és hova (talajra vagy levélfelületre) kerülhet kijuttatásra a gyomirtó szer.

A kultúrnövény vetése vagy palántázása előtti kijuttatást pre-planting (PP) kezelésnek nevezzük. Ezt a kezelést például pendimetalin hatóanyagú készítménnyel végezhetjük a paprika, paradicsom, zeller, fejeskáposzta, kelkáposzta, bimbóskel, karfiol és karalábé kultúrnövények palántáinak kiültetése előtt 8-10 nappal.

A preemergens kezelés során a kultúrnövény vetése után, kelése előtt kerül kijuttatásra a növényvédő szer. Ennek az eljárásnak a sikerességéhez megfelelő mennyiségű csapadék szükséges, ami biztosítja, hogy a készítmény a gyomnövények csírázási zónájába bemosódjon a talajba. A kezelés sikeréhez alapkövetelmény a jó vetőmagágy, az egyenletes vetésmélység, az egyenletes talajállapot és aprómorzsás talajfelszín. Például az S-metolaklór hatóanyagot tartalmazó készítmények kijuttathatóak a kukorica vetése után, de a kelést megelőzően.

A kultúrnövény kelése után posztemergens (POST) kezelés kerülhet alkalmazásra, amit más néven állománykezelésnek is nevezünk, mivel a kezelés idején a gyom- és a kultúrnövény is egyaránt jelen van a területen. Ennek a technológiának kulcsmomentuma a kultúrnövény és a gyomnövény fejlettségi állapota, valamint az időjárás is. Az egyenletes kijuttatás különösen fontos annak érdekében, hogy a kultúrnövény ne károsodjon, de azok a gyomnövényfajok, amelyek a kezelést szükségessé tették, elpusztuljanak.

Évelő gyomnövények irtása

Az évelő gyomnövények elleni védekezés külön említést érdemel, mivel ezeknek a gyomnövényeknek rendkívül nehéz mind a mechanikai, mind a kémiai módszerekkel történő irtása. Ezek a gyomnövények több éven keresztül életképesek a talajban lévő vegetatív szaporító képleteiknek (pl.: tarack, rizóma, gumó, szaporítógyökér stb.) köszönhetően. Ezek a föld alatti szervek felelnek a növény intenzív növekedéséért és gyors regenerálódó képességéért.

Mechanikai úton történő aprítással (pl.: kapálás, ásás, szántás) a szaporító képleteken található járulékos rügyekből új hajtások, önálló növények fejlődnek, ezért ezektől a növénymaradványoktól is alaposan meg kell tisztítani a talajt. Ez az oka annak, hogy az évelő gyomnövények mechanikai irtása rendkívül nehéz és időigényes, viszont az évközben elvégzett többszöri kapálással (5-6 alkalom) a talajban lévő szaporítóképletek tápanyagtartalmának kimerítésével, növényvédőszer-mentesen eredményesen lehet védekezni ellenük.

A növényvédő szerek alkalmazása tűnhet ebben az esetben a legcélravezetőbb megoldásnak, pedig évelő gyomnövények ellen kell a legjobban meggondolnunk a használatukat. Ezeket a gyomnövényeket ugyanis rendkívüli szívósságuk miatt csak igen erős hatású készítményekkel lehet kémiai úton irtani. A totális gyomirtó szereket (pl.: glifozát hatóanyagú szerek) csak kultúrnövénytől mentes területen használhatjuk. Az évelő egyszikű gyomnövények ellen (pl.: tarackbúza, csillagpázsit) alkalmazhatunk szelektív egyszikűirtó készítményt.

Az adott gyomirtó szer engedélyokiratában mindig pontosan fel van tüntetve, mikor kell elvégezni a permetezést, illetve mely kultúrnövényekben alkalmazható, milyen gyomnövények ellen. A készítmények megvásárlásakor javasolt az eladó segítségét, tanácsát kérni a megfelelő növényvédő szer kiválasztásában arra vonatkozóan, milyen gyomnövények ellen, milyen kultúrában kívánunk védekezni!

Az összefoglalóból látható, hogy a növényvédő szerrel történő szakszerű házikerti gyomirtáshoz mindenekelőtt a gyomnövények és a megfelelő növényvédő szer tulajdonságainak és helyes alkalmazásának mélyreható ismerete szükséges. Házikertünkben a gyomirtás az esetek jelentős többségében megoldható növényvédő szer használata nélkül, így csökkenthetők a humán- és növényegészségügyi, valamint a környezeti kockázatok is.