Országos parlagfű helyzetkép (2026.09.11.)
Szeptember elején a parlagfüvek fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban. A növények fejlettsége szikleveles és 160 cm-es nagyság közötti, ám a növényméret és az elágazások száma sok helyen elmarad az eddigi években jellemzőtől.
A legfejlettebb egyedek nagysága Zala vármegyében meghaladja a 200 cm-t, Győr-Moson-Sopron vármegyében eléri a 180 cm-t, de Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében 180-200 cm nagyságú növényekkel is lehet találkozni. A növekedés jellemzően megtorpant, a vegetatív stádiumból a generatív stádiumba való átmenet lezajlott, ám a kedvezőtlen körülmények hatására a fiatalabb, kisebb méretű egyedeknél is jellemző, hogy gyorsan bekövetkezik a generatív stádiumba való átváltás. A parlagfűnövények döntő többsége (80-100%-a) már generatív állapotban van. Főhajtásuk csúcsán a porzós virágzat fejlődik, a fő virágzati tengely hossza többnyire 2-20 cm közötti. Országszerte zajlik a parlagfű virágzása, de már egyes területeken a termésképződés is jelentős. A pollenszóródás csúcsidőszaka az elmúlt két hétben volt jellemző, ám az utóbbi napok csapadékos időjárása az ország egyes területein a korábbi magas-igen magas pollenkoncentrációt a levegőben már enyhíteni tudta.
Szeptember első két hetében folytatódott a forró, aszályos időjárás, és kezdetben csak a hajnali órák kellemesen hűvös hőmérsékletei utaltak arra, hogy hamarosan elérkezik a nyár vége. Azonban a két napja érkezett hidegfrontnak köszönhetően országszerte nagymértékben lecsökkent a hőmérsékletet, és szerencsére csapadék is érkezett az ország számos területére. A rendkívül aszályos tavasz és nyár következményeképp kialakult vízhiányt azonban ez még nem képes lényegesen enyhíteni. Jelenleg is száraz talajállapot uralkodik az ország túlnyomó részén, bár a kismértékű talajnedvesség kellően meleg nappali hőmérsékletekkel párosulva még megfelelő lehet a parlagfű csírázás számára.
Az őszi vetésű kultúrnövények betakarítása befejeződött. A tarlóhántási munkák többnyire befejeződtek, a tarlóápolási munkálatok időszaka zajlik. A száraz talajállapotok miatt a szokásosnál kisebb arányban végezték el a tarlóhántást szeptember kezdetéig. Az aszály miatt a parlagfű csírázása a legtöbb tarlón elenyésző mértékben volt jellemző. A tarlók parlagfűvel való fertőzöttsége általában alacsony vagy gyenge, ritkábban fordulnak elő erősebben fertőzött területrészek. A gabonatarlókon is a generatív állapotú parlagfűnövények kerültek többségbe, legnagyobb arányban a virágzó egyedek jellemzők. Ahol még nem történt meg a tarlóhántás, ott a parlagfű fejlettsége többnyire szikleveles és a 70 cm-es nagyság közötti. Az őszi vetések magágy készítését kevés helyen tette lehetővé a talajállapot, de az őszi káposztarepce vetése helyenként már elkezdődött, a jelenlegi időjárás pedig kedvezőbb a talajmunkák elvégzéséhez.
A napraforgó állományok többségének fejlettsége citromérés és növényszáradás közötti, amely az aszály által legjobban sújtott térségekben inkább kényszerérés. A napraforgó magassága alacsonyabban alakult a korábbi években jellemzőnél, valamint az alsó levelek száradása is sok helyen korábban megtörtént. A napraforgó a kukoricánál jobban bírta az aszályt, de általában a zöld tömegének nagy részét már így is elvesztette. A nyár során többször jelentkező, valamint jelenleg is tartó rendkívüli aszály következményei megmutatkoznak az állományokon, sok napraforgótáblán a levelek súlyos száradása következett be, továbbá sok területen a kaszatképződés is sérült. A gyomirtás a legtöbb helyen sikeres volt, a parlagfű ellen hatékonynak bizonyult, az állományokban a parlagfűfertőzés nem jelentős, valamint a rendkívül száraz körülmények sem kedveztek a további térnyerésének. A napraforgó területeken parlagfű elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, tőhiányos állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban és műtárgyak mentén fordul elő jelentősebb mennyiségben. Ezeken a területeken jellemző már, hogy a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A napraforgó állományszárítás megkezdődött, azonban erre az átlagosnál jóval kisebb területen lesz szükség, mivel a növények nagy arányban leszáradtak. Néhány vármegyében megkezdődött a napraforgó betakarítása.
A deszikkálási munkák folyamatban vannak, sok területen már befejeződtek, bár a rendkívül száraz időjárás miatt a megszokottnál kevesebb helyen végezték. Számos területen a betakarítás is megkezdődött.
A kukoricaállományok többségének a fejlettsége sárgaérés és növényszáradás közötti. Az zállományok többnyire parlagfűmentesek vagy a parlagfű csak kis mennyiségben, elvétve található meg bennük. Jelentősebb parlagfűfertőzés elsősorban a sikertelenül gyomirtott táblarészeken, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, a forgókban és a műtárgyak mentén fordul elő. A hosszú ideig tartó rendkívüli aszály nagyon súlyos károkat okozott a kukoricanövényeken az ország nagy részén. Az állományok alacsonyabbak az átlagosnál. A levelek nagymértékben leszáradtak. Cső a növények egy részénél nem is képződött. A hosszú szárazság miatt a növények egy része szinte teljes mértékben elszáradt. Az Alföldön a legszárazabb térségekben, öntözés nélkül az állományok sok területen gyakorlatilag elszáradtak, felsültek, a csőképződés elmaradt. Sok területen zajlik a silózással történő kényszerbetakarítás. Mostanra a szemes termény betakarítása is megkezdődött, aminek következtében a jellemzően szegélyterületeken előforduló parlagfű is megsemmisül.
Az ültetvényekben a parlagfűfertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A kémiai gyomirtás és kaszálás már kisebb hangsúlyt kap azokban az ültetvényekben, ahol lezajlott a szüret. Több gazdálkodó sorközművelést végzett míg kellő mennyiségű nedvesség volt a talajban, a nyár legnagyobb részében a talajállapotok ezt nem tették lehetővé. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem vagy alig található, ám az elhanyagolt ültetvényekben és a friss telepítésekben helyenként nagyobb számban van jelen. A rendkívül száraz körülmények nem kedveztek a parlagfű térnyerésének az ültetvényekben sem, a növények sok esetben kisültek a sorközökben.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, műtárgyak mentén, a sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a néhány leveles és 200 cm-es nagyság közötti. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek között is a virágzó egyedek aránya a legnagyobb. Mostanra sok helyen a gyepek kisültek, viszont a korábbi nagymértékű szárazság kedvezőtlenül hatott a parlagfű csírázására, ezért a parlagfűkelés a legtöbb területen jelentősen visszaesett vagy megszűnt. A csapadékszegény és hűvös tavaszi időjárás, valamint a nyár során jellemző száraz talajállapotok miatt a parlagfű kisebb borítottsággal van jelen. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást.
