A belvíz hozhatta felszínre a lépfene spóráit Szentesen

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma megerősítette, hogy lépfene okozott hirtelen elhullást egy szentesi juhállományban március végén. A juhok legeltetési területén valószínűleg a belvíz hozhatta felszínre a lépfene spóráit. A járási főállatorvos már a fertőzés gyanúja alapján elrendelte a helyi zárlatot az érintett állományra, továbbá megkezdték az állatok gyógykezelését. A Nébih felhívja az állattartók figyelmét, hogy a lépfene ellen hatékony vakcina létezik, mellyel a legeltetés megkezdése előtt érdemes beoltatni a kérődzőket!

Hirtelen elhullás történt március 28-án egy szentesi juhállományban. Bár az állományt istállóban tartják, az állatok egy olyan területen keresztül jártak ki legelni, ahol 60-65 éve már előfordult a lépfene betegség. A területet jelenleg belvíz borítja, emiatt kerülhetett felszínre az évtizedekkel ezelőtt elásott tetemekből a baktérium spórája.

Az állat a lépfene tipikus tüneteit mutatta (orrából vér folyt, lépe többszörösére duzzadt). A betegséget később a Nébih laboratóriuma is megerősítette. A járási főállatorvos – már a betegség gyanúja alapján – elrendelte a helyi zárlatot a szóban forgó állományra és megkezdték az állatok antibiotikumos gyógykezelését. A tüneteket nem mutató állatok vakcinázása folyamatban van. A fertőzött terület fertőtlenítése és elkerítése is megtörtént.

A lépfene (más néven anthrax) akut, néhány formájában magas halálozási aránnyal járó fertőző megbetegedés. A betegséget okozó talajlakó baktérium világszerte előfordul. A betegség leggyakrabban a háziasított, különösen legelőn tartott kérődzőket (szarvasmarha, juh, kecske) veszélyezteti. A lépfene ritkán az embert is megfertőzi (zoonózis), ha érintkezésbe kerül a beteg állattal, annak szövetével vagy a lépfene spóráival.

A lépfenéről részletes információk találhatók a Nébih honlapján.

A betegség ellen hatékony vakcina létezik, mellyel a legeltetés megkezdése előtt – legalább két héttel korábban, de hat hónapnál nem régebben – kell beoltani a veszélyeztetett állatokat. A kötelezően oltandó állatok köréről a járási főállatorvosok döntenek. A vakcinázáshoz állami támogatás igényelhető.

A Nébih honlapján elérhető táblázatban azok a települések szerepelnek, ahol az elmúlt évtizedekben a lépfene előfordult, illetve amelyek egyéb okból (ártér, belvizes terület, útépítés stb.) veszélyeztetettek.

A Nébih felhívja az állattartók figyelmét, hogy a lépfene baktérium spóráinak hosszú életképessége miatt mindazon területek, ahol korábban gyepmesteri telep, dögkút, dögtér vagy hullagödör működött, fokozottan veszélyesek! (Ezeket a területeket a mezőgazdasági művelésből ki kellett vonni, a művelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba be kellett jegyeztetni).

Kulcsfontosságú a megelőző vakcinázás a lépfene elleni küzdelemben

A múlt heti megbetegedés után ismét lépfene gyanús szarvasmarhát vizsgál a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) laboratóriuma. Mindkét eset Békés megyei, legelőn tartott szarvasmarha állományokat érint. Bár az elmúlt években meghozott állategészségügyi intézkedéseknek köszönhetően folyamatosan csökken a lépfene járványkitörések száma Magyarországon, azonban a hazai kérődző állomány védelme érdekében továbbra is kiemelten fontos a körültekintő gondoskodás és a megelőzést szolgáló vakcinázás az állattartók részéről.

A 2014-ben regisztrált 14, valamint a 2015-ben felderített 3 járványkitörés után idén szeptemberben észleltek először lépfene megbetegedést egy Békés megyei állományban. A héten újabb szarvasmarha elhullás történt, szintén Békés megyében. A vizsgálatok jelenleg folyamatban vannak, azonban az eddigi részeredmények alapján erős a gyanú, hogy ismét lépfene fertőzés történt. A járványügyi nyomozás eddigi adatai alapján mindkét állományt magas kockázati besorolású legelőn legeltették. Az érintett állományokban vágás az elmúlt időszakban nem történt, így jelen pillanatban élelmiszerlánc-biztonsági kockázat nem áll fenn.

A lépfene baktérium okozta állatbetegség, amely egyben fontos zoonosis, azaz állatról emberre terjedő betegség is. A lépfenére alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább veszélyeztetettek a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A betegség állatról állatra közvetlenül általában nem terjed, legtöbbször legelés közben, a takarmánnyal, vagy a rosszminőségű (pl. talajvizet is tartalmazó) vízzel veszik fel a baktérium rendkívül ellenálló, spórás formáját.

A szeptember eleji fertőzés feltételezett forrásának területét a hatósági szakemberek lezárták, az állománynál megfigyelési zárlatot, forgalmi korlátozást, kötelező vakcinázást, valamint, megbetegedés esetén, a beteg állatok kötelező gyógykezelését rendelték el. A jelenleg vizsgált esetnél, a betegséget megerősítő végső laboreredmények alapján, ugyanezen intézkedésekre kerül sor.

A betegség ellen hatékony vakcina létezik, a megelőző vakcinázáshoz pedig állami támogatás is igénybe vehető. A NÉBIH emellett 2015 elején elkészítette a lépfenével fertőzött és a lépfene szempontjából magas kockázatú területek országos adatbázisát. Az előbbi területeken történő legeltetéshez kötelező a lépfene elleni megelőző vakcinázás, utóbbiakon ajánlott. Az adatbázis elérhető a hivatal honlapján.

Az állategészségügyi hatóság a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a lépfene járványkitörések kockázatát minimalizálja, azonban a betegség előfordulásának megakadályozása érdekében kulcsfontosságú az állattartók körültekintő gondoskodása és a megelőző vakcinázás igénybevétele.

Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság

Kapcsolódó anyagok:
közlemény letölthető formában

Eredményes harc a lépfene ellen

Az elmúlt években meghozott állategészségügyi intézkedéseknek köszönhetően folyamatosan csökken a lépfene járványkitörések száma Magyarországon. A hazai kérődző állomány védelme érdekében továbbra is kiemelten fontos a körültekintő gondoskodás és a megelőzést szolgáló vakcinázás az állattartók részéről.

A 2014-ben regisztrált 14, valamint a 2015-ben felderített 3 járványkitörés után idén szeptemberben észleltek először lépfene megbetegedést egy Békés megyei állományban. A járványügyi nyomozás során kiderült, hogy az állatokat magas kockázati besorolású legelőn legeltették.

A lépfene baktérium okozta állatbetegség, amely egyben fontos zoonosis, azaz állatról emberre terjedő betegség is. A lépfenére alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A betegség ellen hatékony vakcina létezik, a megelőző vakcinázáshoz pedig állami támogatás is igénybe vehető.

A betegség állatról állatra közvetlenül általában nem terjed, hanem legelés közben, a takarmánnyal, vagy a rosszminőségű (pl. talajvizet is tartalmazó) vízzel vehetik fel a baktérium rendkívül ellenálló, spórás formáját. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) 2015 elején elkészítette a lépfenével fertőzött és a lépfene szempontjából magas kockázatú területek országos adatbázisát. Az előbbi területeken történő legeltetéshez kötelező a lépfene elleni megelőző vakcinázás, utóbbiakon ajánlott. Az adatbázis elérhető a hivatal honlapján.

A NÉBIH a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a lépfene járványkitörések kockázatát minimalizálja. A megelőzésben kulcsfontosságú az állattartók körültekintő gondoskodása és a vakcinázás igénybevétele.

Védekezés a lépfene ellen

Szent György napján kezdetét veszi az új pásztorév. A legelőre való kihajtás felkészülést igényel az állattartóktól. A legelő gondozása, ellenőrzése és a paraziták elleni védekezés mellett gondolni kell a lépfene megbetegedések megelőzésére is.

A lépfene ellen hatékony vakcina létezik, mellyel a legeltetés megkezdése előtt legalább két héttel korábban, de hat hónapnál nem régebben kell vakcinázni a veszélyeztetett állatokat. A vakcinázás államilag támogatott szolgáltatás. Az egyes állatbetegségek megelőzésével, illetve leküzdésével kapcsolatos támogatások igénylésének és kifizetésének rendjéről szóló 148/2007. (XII. 8.) FVM rendeletben meghatározott támogatási összeg mértéke megváltozott. A rendelet 1. számú mellékletében F006 technikai kóddal szereplő támogatási összeg lovak, szarvasmarhák, juhok, kecskék és bivalyok immunizálására kislétszámú állattartó telepeken egyedenként és alkalmanként 1400.- Ft, nagylétszámú állattartó telepeken 400.- Ft.

A lépfenével fertőzöttnek minősített területekről a járási hivatalok élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi osztályai vezetnek nyilvántartást. Szintén a járási főállatorvosok döntenek a kötelezően oltandó állatok köréről.

Tájékoztatásul az itt elérhető táblázatban szerepelnek azok a települések, ahol lépfene megállapításra került az elmúlt évtizedekben, illetve azok a települések, amelyekhez tartozó területeket a megyei kormányhivatalok egyéb okokból (ártér, belvizes terület, útépítés…) veszélyeztetettnek ítéltek.

Felhívjuk az állattartók figyelmét, hogy a lépfene baktérium spóráinak hosszú életképessége miatt mindazon területek, ahol korábban gyepmesteri telep, dögkút, dögtér vagy hullagödör működött, fokozottan veszélyesek (ezeket a területeket a mezőgazdasági művelésből ki kellett vonni, a művelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba be kellett jegyeztetni).

Amit a lépfenéről tudni kell

Lépfenében pusztult el nemrég a debreceni állatkert egyik hím oroszlánja. A hatóság megelőző antibiotikumos kezeléseket és preventív vakcinázást végez. De mit is kell tudnunk erről a súlyos betegségről, hogyan ismerhetjük fel, s mit tegyünk, ha észleljük tüneteit?

A lépfene baktérium (Bacillus anthracis) okozta állatbetegség, amely egyben fontos zoonosis, azaz állatról emberre terjedő betegség is.
 
Fogékony fajok

A lépfene betegségre alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A ló, a kutya és a macskafélék, valamint az ember már kevésbé veszélyeztetett, az emlősök közül pedig a sertés a legkevésbé fogékony. Ritkán ugyan, de a madarak is megbetegedhetnek.
 
Terjedése

A betegség állatról állatra közvetlenül általában nem terjed, hanem legelés közben, a takarmánnyal, vagy a rosszminőségű (pl. talajvizet is tartalmazó) vízzel vehetik fel a baktérium rendkívül ellenálló, spórás formáját. Fontos, hogy a spórásodáshoz levegő szükséges, így az elhullott állatok tetemében nem képződik addig spórás baktérium, amíg a testet fel nem boncolják, vagy ragadozók szét nem szedik. A húsevők a lépfenében elhullott állatok testének, testrészeinek elfogyasztása során fertőződnek.
Emberről emberre a betegség nem terjed!
 
Tünetek

A betegség a legtöbb állatfajnál heveny, juhok és kecskék esetében néha rendkívül heveny lefolyású. Utóbbi esetben a kiskérődzők igen gyorsan, szinte előzetes tünetek nélkül is elhullhatnak. A tünetek állatfajonként különbözőek, de a magas láz, elesettség, szapora és nehezített légzés szinte mindig előfordulnak.
Szarvasmarhák: a végbélnyílásból – néha az orrból és a hüvelyből is – vér szivároghat, kevésbé heveny esetekben véres hasmenés tapasztalható. Előfordulhat, hogy tüneteket nem is látunk az elhullás előtt.
Lovak: gyakran tapasztalható véres hasmenés.
Sertések: általában a toroktájéra, esetleg a bélre korlátozódik a betegség, így nyelési és légzési nehézségek, torok ödéma, illetve – bél érintettsége esetén – hányás és véres hasmenés figyelhető meg.
Húsevők (például az állatkerti nagymacskák): általában heveny vérfertőzés alakul ki, magas lázzal, elesettséggel, véres hasmenéssel, nehezített légzéssel, torok- és fejtájéki ödémával.
 
Emberre gyakorolt hatása

A lépfene az embert is megbetegíti, elsősorban „foglalkozási ártalomból”. Főleg a hentesek, vágóhídi dolgozók, bőr-, gyapjú- és szőrmefeldolgozó üzemek munkatársai fertőződhetnek meg, de kérődzők házi vágását követően előfordulhat hús közvetítette lépfene is.
 
A betegség típusai

Bőrlépfene: a leggyakoribb eset, mely a bőr megsebzésével alakul ki. Először egy piros göb (papula) keletkezik, amelyből később hólyag jön létre. A hólyag felfakad és sötétbarna vagy fekete pörk képződik („pokolvar”). A pörk környéke vizenyősen-véresen beszűrődik.
Bélanthrax: a fertőzött állatok húsának fogyasztásával alakulhat ki.
Tüdőlépfene: a fertőzött állatok bőrének, szőrének, illetve gyapjújának feldolgozása során – a spórák belégzése miatt – alakulhat ki.
 
Az időben felfedezett lépfene antibiotikum (elsősorban penicillin) kezeléssel jól gyógyítható, ezért nagyon fontos, hogy, aki a betegség tüneteit észleli akár magán, akár állatán, mielőbb orvoshoz vagy állatorvos forduljon!

Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság