Újra támad hazánkban a nyugat-nílusi láz!

Augusztus közepe óta 12 lóban és egy elhullott gólyában igazolta a nyugat-nílusi láz vírusát a Nébih laboratóriuma. A betegséget terjesztő szúnyogok életciklusát és az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve késő őszig kell számolni a betegség hazai jelenlétével. A Nébih felhívja a lótartók figyelmét a megelőző védőoltás fontosságára, továbbá az állategészségügyi előírások betartásának szükségességére, ugyanis a betegség az állat pusztulásához is vezethet.

A vírus természetes gazdái a vadmadarak, terjesztésében a fő szerepet a belőlük vért szívó szúnyogok játsszák, ezért szúnyograjzások (esőzések) után nagyobb számban jelentkezhetnek megbetegedések. A nyugat-nílusi láz iránt a madarak és a patásállatok mellett az ember is fogékony. Fontos azonban, hogy a betegség közvetlenül egyik állatról a másikra, illetve emberre nem terjed, a vírust kizárólag a szúnyogok terjesztik. Az esetek többségében a fertőzés észrevétlenül lezajlik, nem történik megbetegedés, kizárólag vérteszttel lehet kimutatni, hogy az állat vagy az ember átesett a fertőzésen. 

Amennyiben a fertőzés – az esetek kis részében – tünetekben is megnyilvánuló megbetegedést okoz, úgy lovak esetében lázas általános tünetekkel, valamint agy- és gerincvelő-gyulladás okozta különféle idegrendszeri tünetekkel jár.  A tüneteket mutató lovak egy része elpusztulhat vagy a súlyos tünetek miatt szükségessé válhat a beteg állatok eutanáziája. A beteg állatok azonban idővel teljesen meg is gyógyulhatnak. Védekezni a fertőzés ellen megelőző védőoltással, szúnyoghálók alkalmazásával és rovarirtással lehet.

A nyugat-nílusi láz a többi EU tagállam és a nemzetközi világszervezet, a WOAH felé jelentésre kötelezett állatbetegség. Az állatbetegség tüneteit észlelő állattartó köteles az állatorvost értesíteni, az állatorvos a betegség gyanúja esetén megfelelő mintát vesz, és a laborvizsgálat tudja igazolni a gyanút. A Nébih a lótartókat – a késő őszig tartó időszakban – arra kéri, hogy fokozott figyelemmel legyenek, a betegség tüneteinek felmerülése esetén haladéktalanul értesítsék állatorvosukat. 

Idén augusztus közepe óta már 9 vármegyében (Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád; Hajdú-Bihar, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna) diagnosztizálták a betegséget állatokban. A fertőzéssel érintett vármegyék és települések megtekinthetőek a Nébih honlapjának „Kitörések és mentességek” aloldalán.

Szeptember közepéig Magyarország mellett további hat (olasz, német, spanyol, osztrák, bolgár, francia) EU tagállam jelentett eseteket lovakban, valamint vadon élő és fogságban tartott vadmadarakban. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) honlapján nyilvánosan elérhetőek és nyomonkövethetőek a betegség előfordulásával kapcsolatos ‒ heti rendszerességgel aktualizált adatok. 

Közlemény a sertések influenza betegségéről

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyettesének közleménye sertések influenza betegségéről

A sertésinfluenza egy heveny, nagyon ragályos betegség, amelyet az A típusú influenza vírusok okoznak. Heveny esetben jellemző , hogy az állatok nagy számban betegszenek meg, de ugyanakkor csak kevés állat hullik el. A kórokozó vírus egyes állományokban hosszasan fennmarad, ilyenkor általában már nem jelentkeznek a betegség heveny tünetei.

A fertőzés potenciálisan zoonózisnak tekinthető, hiszen a sertés influenzavírus átterjedhet emberre, de esetenként a humán influenzavírusok is megfertőzhetnek sertéseket.

A betegség Magyarországon régóta ismert. Járványszerűen utoljára az 1980-as években fordult elő. Az elmúlt néhány évben egy-egy állományban előfordult a megbetegedés, de járványos formát nem öltött.

A fertőzés elsősorban a fertőzés lappangási stádiumában lévő sertések útján terjed. Jellemző, hogy először csak egy-két sertés betegszik meg, majd akár 1-3 napon belül a betegség rohamosan terjed az állatok között. A fertőzés lezajlása után egyes állatok vírushordozók maradnak és ezek akár három hónapig is üríthetik a kórokozó vírust.

A klinikai tünetekre jellemző a bágyadtság, étvágytalanság, magas láz (42 ºC), nehezített légzés, köhögés és az orrban, szemben kezdetben vízszerű, majd nyálkássá váló váladék megjelenése. Szövődménymentes esetekben az állatok 3-7 nap alatt meggyógyulnak. Elhullás viszonylag ritkán, az állatok 1-5 %-ában fordul elő.

Az állományban hirtelen jelentkező légzőszervi megbetegedés felkelti a sertésinfluenza gyanúját, a pontos kórjelzéshez azonban laboratóriumi vizsgálatokra van szükség. Ehhez a betegség heveny tüneteit mutató állatokból vett orrváladék minták, esetleg a betegség heveny szakában elhullott állatok tüdeje a legmegfelelőbb.  A kórjelzés lehetséges a betegség kezdetén, majd 2-3- hét múlva vett vérsavó párok, vagy pedig a betegség jelentkezése után 3-4 héttel vett vérminták szerológiai vizsgálatával is.

A betegség elleni védekezésben a legfontosabb az állattartó telepek járványvédelmének (biológiai biztonságának) és higiéniájának folyamatos magas szinten tartása. Idegen állatot csak megfelelő karanténozás és vizsgálatok után állítsunk be az állományba. Miután a fertőzés ember vagy ragályfogó tárgyak útján is bekerülhet, ezért fontos, hogy mielőtt a gazda az állatokkal kontaktusba kerül, mindig öltözzön át. Influenzaszerű tünetekkel beteg ember ne érintkezzen sertésekkel!

A betegség megelőzésére, aktív immunizálás céljára vakcina áll rendelkezésre. A megbetegedett állatokat a baktériumos szövődmények megelőzésére antibiotikumokkal lehet kezelni. Fontosabb azonban a zsúfoltság megszüntetése, a stressz mérséklése, és a tiszta, pormentes levegő biztosítása.

A sertésinfluenza nem tartozik a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek közé. A sertésállományokba való behurcolás kockázatát az alábbiak betartásával csökkenthetjük:

• a telepi zártságot célszerű fokozni, azaz idegen embereket ne engedjünk, ne vigyünk a sertések közé. Amennyiben ez mégis elkerülhetetlen, akkor a látogatók nevét, elérhetőségét, a látogatás célját és időpontját jegyezzük fel (látogatási napló);
• kerüljük az idegen eszközök használatát;
• naponta ellenőrizzük a sertések egészségi állapotát és amennyiben beteg állatokat találunk, értesítsük a magán állatorvosunkat. Kövessük utasításait!

Ezen közleményben leírtak a sertések influenzáira vonatkoznak és az emberek között az újszerű vagy más néven H1N1 (korábbi nevén sertésinfluenza) vírus okozta járványos betegség sertésekre való átterjedésének megelőzését célozza.

Dr. Bognár Lajos

Élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyettes

Új betegség megjelenése krizantémon

Egyre több jelzés érkezik a termelőktől, hogy ebben az évben egyes krizantém fajtákon (Palisade) eddig még nem tapasztalt betegség ütötte fel a fejét. A fertőzött növényeken a bimbó alatti szárrész néhány centiméter hosszan megbarnul, elsorvad, elhal, melynek következtében elhajlik. A beteg rész alatt a szár és a levelek tünetmentesek maradnak.

A NÉBIH, NTAI, Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratóriuma (BKDL), a fenti jellegzetes tüneteket mutató növényekből molekuláris biológiai módszerrel Paradicsom bronzfoltosság vírust (Tomato spotted wilt virus, TSWV) azonosított, amely nagy valószínűséggel felelős a betegség kialakulásáért.

Kérdéseikkel forduljanak a Budapesti Károsító Diagnosztikai Laboratórium virológus kollégáihoz bizalommal (1118 Budapest, Budaörsi út 141-145; tel.: +36-1-309-1000/1821).

Közlemény - Kora tavaszi növényvédelmi teendők

A tél végi növényápolási munkálatok után szükség lehet a csonthéjasok, különösen a meggy és a kajszibarack esetében a moníliás betegség, az őszibarack esetében pedig a tafrinás levélfodrosodás elleni permetezés. A NÉBIH honlapján és közösségi oldalán e betegségekről és a védekezési lehetőségekről olvashatnak praktikus tanácsokat az érdeklődők.

A kórokozók, a fertőzésre hajlamosító időjárási feltételek párosulásával (hűvös, csapadékos, párás idő) nagymértékű termésveszteséget, valamint a gyümölcs minőségi leromlását okozhatják.

Különösen olyan kertekben és ültetvényekben indokolt a védekezés, ahol nem történt meg a két kórokozó elleni tél végi lemosó permetezés.

A betegségek jellemzőiről, tüneteiről és a lehetséges védekezési módokról a NÉBIH honlapján és közösségi oldalán tájékozódhatnak:

• Honlap
• NÉBIH Közösségi oldal

Amit a lépfenéről tudni kell

Lépfenében pusztult el nemrég a debreceni állatkert egyik hím oroszlánja. A hatóság megelőző antibiotikumos kezeléseket és preventív vakcinázást végez. De mit is kell tudnunk erről a súlyos betegségről, hogyan ismerhetjük fel, s mit tegyünk, ha észleljük tüneteit?

A lépfene baktérium (Bacillus anthracis) okozta állatbetegség, amely egyben fontos zoonosis, azaz állatról emberre terjedő betegség is.
 
Fogékony fajok

A lépfene betegségre alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A ló, a kutya és a macskafélék, valamint az ember már kevésbé veszélyeztetett, az emlősök közül pedig a sertés a legkevésbé fogékony. Ritkán ugyan, de a madarak is megbetegedhetnek.
 
Terjedése

A betegség állatról állatra közvetlenül általában nem terjed, hanem legelés közben, a takarmánnyal, vagy a rosszminőségű (pl. talajvizet is tartalmazó) vízzel vehetik fel a baktérium rendkívül ellenálló, spórás formáját. Fontos, hogy a spórásodáshoz levegő szükséges, így az elhullott állatok tetemében nem képződik addig spórás baktérium, amíg a testet fel nem boncolják, vagy ragadozók szét nem szedik. A húsevők a lépfenében elhullott állatok testének, testrészeinek elfogyasztása során fertőződnek.
Emberről emberre a betegség nem terjed!
 
Tünetek

A betegség a legtöbb állatfajnál heveny, juhok és kecskék esetében néha rendkívül heveny lefolyású. Utóbbi esetben a kiskérődzők igen gyorsan, szinte előzetes tünetek nélkül is elhullhatnak. A tünetek állatfajonként különbözőek, de a magas láz, elesettség, szapora és nehezített légzés szinte mindig előfordulnak.
Szarvasmarhák: a végbélnyílásból – néha az orrból és a hüvelyből is – vér szivároghat, kevésbé heveny esetekben véres hasmenés tapasztalható. Előfordulhat, hogy tüneteket nem is látunk az elhullás előtt.
Lovak: gyakran tapasztalható véres hasmenés.
Sertések: általában a toroktájéra, esetleg a bélre korlátozódik a betegség, így nyelési és légzési nehézségek, torok ödéma, illetve – bél érintettsége esetén – hányás és véres hasmenés figyelhető meg.
Húsevők (például az állatkerti nagymacskák): általában heveny vérfertőzés alakul ki, magas lázzal, elesettséggel, véres hasmenéssel, nehezített légzéssel, torok- és fejtájéki ödémával.
 
Emberre gyakorolt hatása

A lépfene az embert is megbetegíti, elsősorban „foglalkozási ártalomból”. Főleg a hentesek, vágóhídi dolgozók, bőr-, gyapjú- és szőrmefeldolgozó üzemek munkatársai fertőződhetnek meg, de kérődzők házi vágását követően előfordulhat hús közvetítette lépfene is.
 
A betegség típusai

Bőrlépfene: a leggyakoribb eset, mely a bőr megsebzésével alakul ki. Először egy piros göb (papula) keletkezik, amelyből később hólyag jön létre. A hólyag felfakad és sötétbarna vagy fekete pörk képződik („pokolvar”). A pörk környéke vizenyősen-véresen beszűrődik.
Bélanthrax: a fertőzött állatok húsának fogyasztásával alakulhat ki.
Tüdőlépfene: a fertőzött állatok bőrének, szőrének, illetve gyapjújának feldolgozása során – a spórák belégzése miatt – alakulhat ki.
 
Az időben felfedezett lépfene antibiotikum (elsősorban penicillin) kezeléssel jól gyógyítható, ezért nagyon fontos, hogy, aki a betegség tüneteit észleli akár magán, akár állatán, mielőbb orvoshoz vagy állatorvos forduljon!

Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság