Mi a teendő, ha kedvencünk elpusztult?

Mit kell tenni hivatalosan/törvényileg az elpusztult házi kedvenccel (Kutya, macska)?

2008. évi XLVI. törvény 19. § értelmében az elhullott tartott állat tetemének tulajdonosa saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről gondoskodni. 
Elpusztult házi kedvencünket többféle módon helyezhetjük végső nyugalomba. Elvihetjük kezelő állatorvosunkhoz, amennyiben vállal ilyen szolgáltatást. Amennyiben rendelkezünk saját tulajdonban lévő ingatlannal, úgy azt azon el lehet földelni. Lehetőség van kisállat hamvasztás szolgáltatás igénybevételére is, de ha van a közelben kedvtelésből tartott állatok kegyeleti temetője, oda is elvihetjük elpusztult házi kedvencünket. A felsorolt vállalkozásoknak (szállítás, hamvasztás, kisállat temető) természetesen erre külön engedéllyel kell rendelkezniük.

Hol lehet elásni, (lehet-e ásni), vannak-e erre vonatkozó jogszabályok?
A 45/2012. (V. 8.) VM rendelet 9. § értelmében az elföldelés az állattartó saját ingatlanán lehetséges, - az elhullott lófélék hullájának kivételével - évi legfeljebb 100 kg tömegig. Az elföldelés ott végezhető, ahol a talajvíz legmagasabb szintje a talajszint alatt 1,5 méternél nem emelkedik magasabbra, tehát például egy ártéri területen lévő ingatlanon ez nem lehetséges. Az elföldelést úgy kell végrehajtani, hogy a felszín alatti víz mindenkori maximális nyugalmi vízszintje és az elföldelés mélységi szintje között legalább 1 méter távolság legyen. Az elföldelés helye és a szomszédos ingatlan határvonala között legalább 1,5 méter távolságnak kell lennie. 

Mi a teendő, ha valaki elpusztult állatot fedez fel utcán/úttesten?
Az elpusztult állat ártalmatlanítási kötelezettsége az állattartót terheli (2008. évi XLVI. törvény 19.§.).
Továbbá ugyanezen törvény határozza meg azt is, ha az állati tetem tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, akkor a fellelés helye szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi) önkormányzatot kell értesíteni. Közterületen észlelt elpusztult állat esetén ugyanez érvényes. 
Közúton észlelt elpusztult állati tetem észlelésekor a közút kezelőjét kell értesíteni. Amennyiben ismertté válik a tulajdonos, úgy a felmerült költségeket köteles az önkormányzatnak, illetve a közút kezelőjének megtéríteni. 

Milyen egészségügyi veszélyei vannak egy sokáig közterületen lévő elpusztult állatnak?
Alapvetően egy elpusztult állati tetem nem jelent nagyobb egészségügyi kockázatot, különösen, ha nem bolygatják és a rendes bomlási körülmények adottak. A természetes bomlásban szerepet játszó mikroorganizmusok nem váltanak ki fertőző megbetegedéseket. Természetesen a bomlással járó bűzhatás rendkívül kellemetlen lehet, de ez sem jelent az emberi egészségre veszélyt. 
Egyes fertőző járványos állatbetegségekben elpusztult állatok jelenthetnek fertőzésveszélyt és kockázatot, de általánosságban egyáltalán nem lehet kijelenteni, hogy minden fertőző betegségben elpusztult állati tetem fertőzőképes! Nyilvánvalóan azonban minden köz- és állategészségügyi kockázatot kezelni kell azzal, hogy az ilyen tetemeket begyűjtik és szakszerűen ártalmatlanítják. 

A kisállat temetőknek szükségük van-e valamiféle Nébih engedélyre a működésükhöz?
A kedvtelésből tartott állati kegyeleti temető (továbbiakban kegyeleti temető) létesítésének feltételeit a 45/2012. VM rendelet szabályozza. Kegyeleti temető létesítését a területileg illetékes építésügyi hatóság engedélyezi (az I. mellékletben található feltételek alapján). A kegyeleti temető működését a járási hivatal engedélyezi a közegészségügyi és környezetvédelmi szakhatósági hozzájárulás figyelembevételével.

Az állati melléktermékek eltérő takarmányozásra, úgynevezett feletetésre történő felhasználása elismert kennelekből származó kutyák vagy vadászkutya-falkák, menhelyen élő kutyák és macskák számára

A takarmányozási felhasználás kizárólag szigorú feltételek és előírások mentén lehetséges, köz- és állategészségügyi kockázatokat figyelembevéve.

A magyar és az uniós jogszabályok bizonyos esetekben az ellenőrizhető kockázattal bíró állati eredetű melléktermékek esetén lehetőséget biztosít annak kutyákkal, macskákkal történő feletetésére.

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai parlament és Tanács 1069/2009/EK rendeletének 18. cikke és a 45/2012 (V.8.) VM rendelet értelmében étkezési-hulladék (3. kategóriájú állati eredetű melléktermék) speciális takarmányozási célra való felhasználását kizárólag a következő esetekben lehet alkalmazni kutyák, macskák esetében:

• elismert kennelekből származó kutyák vagy vadászkutya-falkák, melyek Magyarországon működő elismert tenyésztő szervezet által igazolt tenyészetben, mint tenyészállatok szerepelnek, valamint
• engedéllyel rendelkező menhelyen élő kutyák és macskák számára adható tovább.

A gyakorlatban a menhelyeken (beleértve az alapítványokat is) lévő ebekkel, valamint az elismert kennelekből származó kutyákkal csak 3. kategóriájú állati melléktermék etethető.

A menhelyeken lévő kutyák takarmányozására vonatkozó eltérést csak az illetékes hatóság külön engedélyével, nyilvántartásba vételt követően, a köz-és állategészségügyi kockázatok értékelését követően lehet alkalmazni. Az eltérő takarmányozási felhasználásra vonatkozó engedély csak olyan állattartó telepek – ideértve a kedvtelésből tartott állatot tartókat is – esetében adható ki, ahol élelmiszertermelő gazdasági haszonállatot nem tartanak.

Az EK rendelet 10. cikk p) pontjában meghatározott engedélyezett élelmiszer-hulladékokat feletetés előtt a VM rendelet által előírt hőkezeléseknek kell megelőznie. Folyékony anyagokat legalább 10 percig kell forrásban tartani, míg a szilárd anyagokat minimum 10 percig 100 °C-on kell hőkezelni.

Az illetékes hatóság a köz- és állategészségügyi kockázatok figyelembevétele mellett, előírhatja a hőkezelési eljárás elvégzését a fent említett eseteken kívül is. 

A 45/2012. (V. 8.) VM rendelet 8. § (1) bekezdésének megfelelően az üzemeltető a speciális takarmányozási szándéka iránti kérelmét írásban a felhasználási helynek megfelelő területileg illetékes vármegyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságához (továbbiakban: igazgatóság) kell benyújtania, melynek elérhetőségei a https://www.kormanyhivatal.hu/hu oldalon találhatók.

Az állati melléktermékekkel kapcsolatban további információt talál honlapunkon:
https://portal.nebih.gov.hu/-/allati-mellektermekekkel-kapcsolatos-altalanos-utmutato 

A rovar eredetű termékek takarmány célú előállítása

A rovar eredetű termékek takarmány célú előállítása takarmány-vállalkozási tevékenységnek minősül.

A takarmányvállalkozási tevékenység megkezdésének feltétele, hogy a vállalkozás az erre irányuló szándékát bejelentse az illetékes élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek, amely a vállalkozást nyilvántartásba veszi, mint takarmányvállalkozást. Tevékenységének bejelentését a vállalkozásának telephelye szerinti területileg illetékes vármegyei kormányhivatalhoz kell benyújtania.

Az elérhetőségek az alábbi linken találhatóak:
Kormányhivatalok elérhetőségei

Az illetékes hatóság a takarmányipari vállalkozást nyilvántartásba veszi, ha ez még nem történt meg. A takarmányipari vállalkozás nyilvántartásba vételéről, az illetékes hatóság határozatot ad ki, ezzel a határozattal lehet igazolni a nyilvántartásba vétel tényét.

Amennyiben a takarmányok értékesítése webáruházon keresztül történik, az is takarmányvállalkozási tevékenységnek minősül – függetlenül attól, hogy végfelhasználók vagy viszonteladók részére történik az értékesítés –, így a vállalkozásnak ezen tevékenységét is be kell jelentenie az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek.

Milyen állatokkal etethető?
Rovaralapú takarmányok jelenleg prémes állatok, vízi állatok, kedvtelésből tartott állatok, valamint baromfik és sertések takarmányozására használhatók. Élelmiszertermelő állatot azonban csak az Európai Parlament és a Tanács az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK rendelet (TSE rendelet) szerinti feldolgozott rovarfehérjével lehet etetni.

Milyen engedélyekre van szükség?
A rovarfehérje előállítása engedélyköteles tevékenység, az Európai Parlament és a Tanács a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1069/2009/EK RENDELETE (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) 24. cikke alapján engedélyezi az illetékes vármegyei kormányhivatal állategészségügyi főosztálya.

Magát a takarmányt nem kell engedélyeztetni, de a forgalomba hozott takarmánynak, és az azt forgalomba hozó vállalkozásnak meg kell felelnie a jogszabályi követelményeknek, a terméket szabályos címkével kell ellátni. A takarmány forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos  rendelkezéseket (ideértve a címkézésre, a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó szabályokat) az Európai Parlament és a Tanács takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK (2009. július 13.) rendelet 14. cikk (1) pontja alapján a kötelező címkézési adatokat teljességükben a csomagolás, a tartály, az ezekre erősített címke vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti kísérőokmány szembeötlő részén tüntetik fel, tisztán láthatóan, jól olvashatóan, letörölhetetlenül, legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén.

A takarmány vállalkozások tevékenységre vonatkozó fontosabb jogszabályi kötelezettségek az alábbiak:

A takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szól az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK (2005. január 12.) rendelete. A 183/2005/EK rendelet 9. cikk (2) bekezdés a) pontja és a 10. cikk szerint a takarmányipari vállalkozók kötelesek engedélyeztetni vagy bejelenteni a megfelelő illetékes hatóságnak nyilvántartásba vétel céljából, az illetékes hatóság által előírt formában, az irányításuk alatt álló bármely olyan létesítményt, amelyben aktív tevékenységet folytat takarmány előállításának, feldolgozásának, tárolásának, szállításának vagy forgalmazásának bármely szakaszában. A 183/2005/EK rendelet 3. cikk b) pontja szerint a takarmányipari vállalkozó, az a természetes vagy jogi személy, aki felelős az e rendeletben megállapított követelmények teljesítésének biztosításáért az általa irányított takarmányipari vállalkozásban. A 183/2005/EK rendelet 5. cikk (6) bekezdése szerint a takarmányipari vállalkozók és a mezőgazdasági termelők csak olyan létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, amelyeket e rendelet értelmében nyilvántartásba vettek és/vagy engedélyeztek. A fentieken túl az 183/2005/EK (2005. január 12.) rendelet I. és II. melléklete tartalmazza a takarmányipari vállalkozásokra vonatkozó követelményeket.

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 23. § (1) és (2) bekezdése szerint, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában meghatározott esetekben, továbbá az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban rögzített esetekben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv engedélye szükséges a takarmánylétesítmény működtetéséhez, illetve a takarmányvállalkozási tevékenység folytatásához. Az ezen kívüli esetekben az élelmiszer-, illetve a takarmányvállalkozás köteles az élelmiszer- vagy takarmányvállalkozási tevékenység folytatására irányuló szándékát az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek bejelenteni. 

A takarmányok előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának egyes szabályairól szóló 65/2012. (VII. 4.) VM rendelet 2-9. §-a szól a takarmány-vállalkozási létesítmények engedélyezéséről, nyilvántartásba vételéről és jegyzékéről. A 65/2012. (VII. 4.) VM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza az engedélyköteles takarmány-vállalkozási létesítmények kategóriáinak felsorolását. 

A takarmány alapanyagok esetében a Bizottság 68/2013/EU rendelete (2013. január 16.) szól a takarmány-alapanyagok jegyzékéről. A rendelet mellékletének C. része a takarmány-alapanyagok listája.

A rovarokból származó termékek a 68/2013/EU rendeletben meghatározott alábbi kategóriába tartozhatnak:

9.16.1. Szárazföldi gerinctelen állatok, élő 
Élő szárazföldi gerinctelen állatok bármely fejlődési szakaszban, a növények, az állatok, illetve az emberek egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló fajok kivételével 

9.16.2. Szárazföldi gerinctelen állatok, élettelen 
Kezeletlen vagy kezelt, de az 1069/2009/EK rendeletben foglaltak szerint fel nem dolgozott élettelen szárazföldi gerinctelen állatok a növények, az állatok, illetve az emberek egészségére kedvezőtlen hatást gyakorló fajok kivételével, bármely fejlődési szakaszban

9.4.1. Feldolgozott állati fehérje
Bármely fejlődési szakaszban lévő szárazföldi állatok – az emberekre és állatokra patogén fajoktól eltérő fajokhoz tartozó gerinctelen állatokat is beleértve – egész testéből vagy annak részeiből hőkezeléssel, szárítással és darálással nyert termék, amelyből a zsírt esetlegesen extrahálással vagy fizikai úton részlegesen eltávolították. Oldószerrel való extraháláskor 0,1 % hexánt tartalmazhat

A rovarfehérjék felhasználása tekintetében az EU takarmányozási cél vonatkozásában harmonizált szabályokat állapít meg, az állati eredetű melléktermékekre (1069/2009/EK rendelet és a végrehajtását szolgáló 142/2011/EU rendelet) és a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakra (999/2001/EK rendelet) vonatkozó joganyagokban.

Az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete (2001. május 22.) szól az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról. 

A 999/2001/EK rendelet I. MELLÉKLET 2. m) pontja értelmében a „tenyésztett rovarok”: az 1069/2009/EK rendelet 3. cikke (6) bekezdésének a) pontjában szereplő fogalommeghatározás szerinti, azon rovarfajokhoz tartozó haszonállatok, amelyeket a 142/2011/EU rendelet X. melléklete II. fejezete 1. szakasza A. részének 2. pontjával összhangban feldolgozott állati fehérje előállítására engedélyeztek.

A 999/2001/EK rendelet IV. MELLÉKLET IV. FEJEZET F. SZAKASZA rendelkezik a víziállatok, baromfi és sertésfélék takarmányozására szánt, tenyésztett rovarokból származó feldolgozott állati fehérje és az ilyen feldolgozott állati fehérjét tartalmazó takarmánykeverékek előállítására és használatára vonatkozó speciális feltételekről.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1069/2009/EK RENDELETE (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet)

A BIZOTTSÁG 142/2011/EU RENDELETE (2011. február 25.) szól a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról.

A 142/2011/EU rendelet X. MELLÉKLETE a takarmányanyagokra vonatkozóan tartalmaz előírásokat.

II. FEJEZET A FELDOLGOZOTT ÁLLATI FEHÉRJÉRE ÉS EGYÉB SZÁRMAZTATOTT TERMÉKEKRE VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK 
1. szakasz A feldolgozott állati fehérjére vonatkozó egyedi követelmények 

A. Nyersanyagok 

1. Feldolgozott állati fehérje előállításához kizárólag a 3. kategóriába tartozó anyagnak minősülő állati melléktermékek vagy az ilyen állati melléktermékből származó termékek – az 1069/2009/EK rendelet 10. cikkének n), o) és p) pontjában említett, a 3. kategóriába tartozó anyagok kivételével – használhatók fel. 

2. A prémes állatok kivételével haszonállatok takarmányának előállítására szánt, tenyésztett rovarokból nyert, feldolgozott állati fehérje csak a következő rovarfajokból nyerhető: 
i. fekete katonalégy (Hermetia illucens) és közönséges házilégy (Musca domestica); 
ii. közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és penészevő gabonabogár (Alphitobius diaperinus); 
iii. házi tücsök (Acheta domesticus), sávos tücsök (Gryllodes sigillatus) és banántücsök (Gryllus assimilis)
iv. selyemlepke (Bombyx mori).

A rovarokra, mint gazdasági haszonállatokra továbbá ugyanúgy alkalmazandók a takarmányozási tilalom rendelkezései, így a jogszabályok nem csak azt határozzák meg, hogy a belőlük származó anyagok milyen állatfajokkal etethetők, hanem azt is, hogy a rovarok takarmányozására milyen anyagok használhatók (ez az ún. szubsztrát).

A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát csak nem állati eredetű termékeket vagy a 3. kategóriába tartozó, következő állati eredetű termékeket tartalmazhatja:
— halliszt;
— nem kérődzőkből származó vérkészítmények;
— állati eredetű di- és trikalcium-foszfát;
— nem kérődzőkből származó hidrolizált fehérjék;
— kérődzők nyersbőréből és irhájából származó hidrolizált fehérjék;
— nem kérődzőkből származó kollagén és zselatin;
— tojás és tojástermékek;
— tej, tejalapú termékek, tejből származó termékek, és kolosztrum;
— méz;
— kiolvasztott zsírok.

A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát, valamint a rovarok vagy a lárváik nem érintkezhetnek más, a fenti felsorolásban nem szereplő állati vagy növényi eredetű anyaggal, és a szubsztrát nem tartalmazhat trágyát, étkezési hulladékot vagy más hulladékot sem.

A takarmány forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos  rendelkezéseket (ideértve a címkézésre, a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó szabályokat) az Európai Parlament és a Tanács takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 767/2009/EK (2009. július 13.) rendelete határozza meg. A 767/2009/EK rendelet 12. cikk (1) bekezdése értelmében a címkézésért felelős személy gondoskodik a címkén feltüntetett adatok meglétéről és alapvető pontosságáról, a (2) bekezdése szerint a címkézésért felelős személy a takarmányt először forgalomba hozó takarmányipari vállalkozó vagy adott esetben az a takarmányipari vállalkozó, akinek neve vagy vállalkozása neve alatt a takarmányt forgalomba hozzák. A 767/2009/EK rendelet 14. cikk (1) bekezdése értelmében a kötelező címkézési adatokat teljességükben a csomagolás, a tartály, az ezekre erősített címke vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti kísérőokmány szembeötlő részén tüntetik fel, tisztán láthatóan, jól olvashatóan, letörölhetetlenül, legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén. A 767/2009/EK rendelet 4. cikke kimondja, hogy takarmányt csak akkor lehet forgalomba hozni és felhasználni, ha az biztonságos, nincs közvetlen káros környezeti vagy állatjóléti hatása, és a takarmány romlatlan, valódi, hamisítatlan, a célnak megfelelő és forgalomképes minőségű.

A 767/2009/EK rendelet 4. fejezete tartalmazza a CÍMKÉZÉS, KISZERELÉS ÉS CSOMAGOLÁS előírásait. A 15. cikk tartalmazza az általános kötelező címkézési követelményeket, a 16. cikk pedig takarmány-alapanyagokra vonatkozó, kötelező különleges címkézési követelmények. A rendelet VI. melléklete tartalmazza az élelmiszer-termelés céljából, VII. melléklete pedig a nem élelmiszer-termelés céljából tartott állatoknak szánt takarmányalapanyagokra és takarmánykeverékre vonatkozó címkézési adatokkal kapcsolatos előírásokat.
A Nébih honlapján, további tájékoztató anyagok érhetők el: Takarmány aloldal

Állati melléktermékekkel kapcsolatos általános útmutató elérhető:
https://portal.nebih.gov.hu/web/guest/-/allati-mellektermekekkel-kapcsolatos-altalanos-utmutato

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 47/B. § alapján élelmiszerlánc-felügyelet alá tartozó tevékenységet végző személyeknek és vállalkozásoknak élelmiszerlánc-felügyeleti díjat kell fizetniük. Erről további információk Felügyeleti díj aloldalunkon olvashatók.

Rovarfehérje előállítás üzemi feltételei:

A rovarfehérje előállítása engedélyköteles tevékenység, a 1069/2009 EK rendelet 24. cikke alapján engedélyezi az illetékes vármegyei kormányhivatal állategészségügyi főosztálya, a Nébih nem engedélyez ilyen irányú tevékenységet. Tudomásunk szerint, jelenleg Magyarországon kettő engedélyezett ilyen üzem működik.

Az üzemeltetőnek bizonyítania kell azt, hogy az üzemben alkalmazott technológia képes a takarmányozási felhasználás céljára előállított rovarfehérje és -liszt meghatározott paramétereinek üzemszerű teljesítésére, a környezetvédelmi, köz- és állategészségügyi kockázatokat kiküszöbölésére, a biztonságos minőségű rovarfehérje előállítás folyamatos biztosítására.

Az először feltételesen kiadott engedély időszakában olyan alapanyagokat, olyan mennyiségben és összetételben kell előállítani, amelyek megfelelnek a későbbi időszak működési gyakorlatának.

A rovarfehérjék takarmányozási célú felhasználásának szabályait a BIZOTTSÁG (EU) 2017/893 RENDELETE a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. és IV. mellékletének, valamint a 142/2011/EU bizottsági rendelet X., XIV. és XV. mellékletének a feldolgozott állati fehérjére vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról állapítja meg.

A nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 142/2011/EU rendelet X., XIV. és XV. melléklete meghatározza többek között azokat a rovarfajokat, melyekből takarmány előállítható, ill. ezek takarmányait és a vonatkozó import bizonyítványmintát.

A prémes állatok kivételével haszonállatok takarmányának előállítására szánt, tenyésztett rovarokból nyert, feldolgozott állati fehérje csak a következő rovarfajokból nyerhető (142/2011/EU rendelet X. Melléklet II. Fejezet szerint):

• fekete katonalégy (Hermetia illucens)
• közönséges házilégy (Musca domestica)
• közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor)
• penészevő gabonabogár (Alphitobius diaperinus)
• házi tücsök (Acheta domesticus)
• sávos tücsök (Gryllodes sigillatus)
• banántücsök (Gryllus assimilis)
• selyemlepke (Bombyx mori)

A rovarokra, mint gazdasági haszonállatokra ugyanúgy alkalmazandók a takarmányozási tilalom rendelkezései, így a jogszabályok nem csak azt határozzák meg, hogy a belőlük származó anyagok milyen állatfajokkal etethetők, hanem azt is, hogy a rovarok takarmányozására milyen anyagok (ún.szubsztrát) használhatók.

A fentiek értelmében rovarok takarmányozási célú tenyésztése a vonatkozó szabályozás betartásával történhet.

Azon takarmány-alapanyag előállító létesítményeket, melyek rovarok alapanyagként történő felhasználását végzik, be kell jelenteni az illetékes hatóságoknál, takarmány vállalkozásként is.

A tenyésztett rovarokból származó tervezett termékek előállítását az 1069/2009/EK rendelet
(továbbiakban: 1069/2009/EK rendelet) és annak végrehajtási rendeleteinek (142/2011/EU és 45/2012.VM rendelet) előírásai szerint kell engedélyezni és végezni.

A 45/2012. VM rendelet 18. § rendelkezik a hatósági nyilvántartásba vételről és engedélyezésről.

Az engedélyező hatóság az 1069/2009/EK rendelet 44. cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján adhat feltételes (ideiglenes) engedélyt, ha a helyszíni vizsgálat alapján úgy tűnik, hogy a létesítmény vagy az üzem az infrastruktúrára és felszereltségre vonatkozó követelményeket teljesíti az üzemeltetési eljárások ezen rendelettel összhangban történő alkalmazásának biztosítása érdekében.

A feltételes engedély megadásától számított 3 hónapon belül elvégzett ismételt helyszíni szemle eredményétől függően a hatóság dönt a végleges működési engedély kiadásáról vagy a működési engedély feltételes meghosszabbításáról, amely azonban teljes időtartamát tekintve nem haladhatja meg a hat hónapot.

Az engedély az alábbi követelmények teljesítésével adható meg:

Az üzem, a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állategészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 142/2011/EU rendelet (továbbiakban 142/2011/EU rendelet) X. Melléklet II. fejezet A. pontjának 2. alpontja szerint, feldolgozott állati fehérje előállítására szánt alapanyag előállító üzemként meghatározott.

A „rovarfehérje, mint takarmány alapanyag” a fagyasztva szárított (liofilizált) kifejlett rovar testéből származik, és teljes rovartestként, vagy őrölve, rovarlisztként kerülhet forgalmazásra.

A rovarok takarmányozására szolgáló szubsztrát, valamint a rovarok vagy a lárváik nem érintkezhetnek más, a dokumentációban nem szereplő állati vagy növényi eredetű anyaggal, és a szubsztrát nem tartalmazhat trágyát, étkezési hulladékot vagy más hulladékot sem.

Az üzemeltető, az ideiglenes engedély időtartama alatt igazolja a hatóság előtt, hogy:

Az üzemben, a tárolás során vagy az onnan történő kiszállításkor a végtermékekből vett minták megfelelnek az alábbi szabványoknak:

Salmonella: 25 g-ban nem mutatható ki: n = 5, c = 0, m = 0, M = 0
Enterobacteriaceae: n = 5, c = 2, m = 10, M = 300 1 g-ban
ahol: n = a vizsgálandó minták száma; m = a baktériumok számának küszöbértéke;

Az eredmény akkor tekinthető kielégítőnek, ha a baktériumok száma az összes mintában nem több mint m; M = a baktériumok számának maximális értéke;

Az eredmény akkor tekinthető nem kielégítőnek, ha a baktériumok száma egy vagy több mintában M vagy ennél nagyobb; és c = azon minták száma, amelyeknél a baktériumok száma m és M között lehet;

A minta még akkor is elfogadhatónak tekinthető, ha a baktériumok száma a többi mintában m vagy ennél kisebb.

Az üzemnek, az illetékes hatóság engedélyével működő, akkreditációval rendelkező laboratóriumot kell igénybe vennie a kötelező mikrobiológiai vizsgálatok elvégzéséhez. Az akkreditált laboratóriumban elvégzett vizsgálatok költségei az üzemeltetőt terhelik.

A létesítménynek megfelelő lehetőséggel kell rendelkeznie:

a) a beérkező anyag olyan körülmények között történő tárolásához és kezeléséhez, amelyek
megakadályozzák a köz és állategészségügyi kockázatok megjelenését.

b) az előállítást követően megmaradó, fel nem használt állati (rovar) és növényi melléktermékek és az azokból származó termékek e rendelettel összhangban történő ártalmatlanításához, kivéve, ha a fel nem használt anyagot feldolgozásra vagy ártalmatlanításra egy másik létesítménybe vagy üzembe küldik.

A létesítménynek rendelkeznie kell:

„Havaria tervvel” és „Felszámolási tervvel” az üzemi működés megszűnésére vagy nem várt
eseményre tekintettel, külön figyelemmel arra, hogy a rovarok kiszabadulása és inváziója hogyan akadályozható meg.

Általános és higiéniai feltételek:

• Megfelelően elkülönített tiszta és szennyezett övezetnek kell lennie. A padlót úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítse a folyadékok elvezetését.
• Megfelelő, fekete-fehér rendszerű szociális részt (mellékhelyiségeket, öltözőket és kézmosási lehetőségeket) kell biztosítani a személyzet számára;
• A feltételes engedélyt kapott üzemben dolgozó összes személynek megfelelő, tiszta, és ahol szükséges, védőruházatot kell viselnie.
• A jogszabályoknak megfelelően kell gondoskodni a keletkezett szennyvíz ártalmatlanításáról.
• A késztermékekből mikrobiológiai vizsgálatot kell végeztetnie erre engedélyezett akkreditált laboratóriummal, amelynek eredménye az előbbiekben meghatározott szabványoknak meg kell, hogy feleljen.
• Biztosítani kell a végtermék tisztán, szárazon történő tárolását, védve a fertőződéstől.
• Kártevők (rovarok, rágcsálók és madarak) elleni dokumentált védekezési tervvel kell rendelkeznie.
• Az üzem területére csak engedéllyel lehet belépni, a látogatókról nyilvántartást kell vezetni.
• A takarítást és fertőtlenítést dokumentáltan kell elvégezni a „Tisztítási és fertőtlenítési utasítás” alapján.
• A rovarfehérje előállítási folyamatban kizárólag csak az engedélyezéskor jóváhagyott anyagokat használhatja fel.
   

(A kép forrása: BTSF)

Kereskedelmi okmány állati melléktermékek és származtatott termékek Magyarországon belül és tagállamok közt történő szállításához

A nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályok megállapításáról szóló 45/2012. (V.8.)VM rendelet előírja az állati eredetű melléktermékek dokumentációját.

Módosítva: 2022.12.19

Belföldi állati melléktermék szállítás

Belföldi szállításnál a tagállamon belüli ún. egyszerűsített (belföldi) kereskedelmi okmány használható, amelyről a 45/2012. VM rendelet 15.§-a rendelkezik, miszerint:

 „az állati eredetű mellékterméket belföldi szállítása során – a 16. § (2*) bekezdésében foglalt esetet kivéve – a (45/2012. VM rendelet) 3. mellékletben meghatározott vagy attól formailag eltérő, de minden tartalmi elemét magában foglaló kereskedelmi okmánynak kell kísérnie, amelyet három példányban kell kiállítani.”

Az eredeti példány a rendeltetési helyig kíséri a szállítmányt, a 2. példányt az átadó őrzi meg, a 3. példány a szállítónál marad.

Az átvevő az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok és származtatott termékeik, valamint a feldolgozott állati eredetű fehérjék (PAP) esetében a kereskedelmi okmány egy aláírt példányának másolatát harminc napon belül visszaküldi az átadónak. 

A kereskedelmi okmányokat legalább két évig meg kell őriznie az állati melléktermék átadójának, szállítójának és átvevőjének.
*A 45/2012. VM rendelet 16.§ (2) bekezdése szabályozza a belföldi trágya szállítás feltételeit.  További információ:

Európai Unión belüli állati melléktermék szállítás

Tagállamok közti szállítmányozás esetén minden szállítmányt a 142/2011/EU rendelet VIII. melléklet előírásai szerinti „Európai Uniós (EU)” kereskedelmi okmánynak kell kísérnie. 

Amennyiben 1-es és 2-es kategóriába tartozó állati melléktermék vagy abból származó termék, és a 3-as kategóriába tartozó feldolgozott állati fehérje (PAP) kerül szállításra tagállamok között, úgy a TRACES rendszerben (úgynevezett DOCOM modul) rögzített kereskedelmi okmány használata kötelező. Egyéb esetben elég, ha papíralapon kerül kiállításra az okmány.

Az EU tagállamok közti 1. és 2.-es kategóriájú állati eredetű melléktermék szállításának feltételelit a 1069/2009 EK rendelet 48. cikke rögzíti. 

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A02009R1069-20191214&qid=1643622817281

A beszállítási engedélyt - amely 2 évig érvényes - kitöltve az aai@nebih.gov.hu email-címre kell eljuttatni.

OFSI - Állati mellékterméket és azokból származtatott terméket tartalmazó szerves trágya és talajjavító felhasználására vonatkozó útmutató

Állati mellékterméket tartalmazó szerves trágyák és talajjavítók

Mi a szerves trágya és talajjavító?

„Szerves trágyák” és „talajjavító szerek” a 1069/2009/EK rendeletben kerültek meghatározásra, mint a növényi tápanyagellátás, valamint a talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak és biológiai aktivitásának fenntartására és javítására – akár külön-külön, akár együttesen – felhasznált állati eredetű anyagok; a trágyát, a nem mineralizált madárürüléket, az emésztőtraktus-tartalmat, a komposztot és a lebomlási maradékokat is beleértve.

Ez a fogalmi meghatározás a következő állati eredetű anyagok talajon történő alkalmazását foglalja magában:

• Komposzt és biogáz emésztési szermaradványok melyek élelmiszerhulladékból és egyéb állati melléktermékekből származhatnak
• Olyan szerves trágyák és talajjavítók, amelyek feldolgozott állati fehérjékből állnak, mint vérliszt, tolliszt, halliszt
• Korábbi élelmiszerek (csomagolási hibás termékek)
• Feldolgozott állati fehérjétől eltérő csont és húsliszt
• Állati melléktermék égetőművekből származó hamu
• Tej/ tejtermék, kolosztrum/kolosztrum termék
• Trágya, emésztőtraktus tartalom és denevér guanó
• Tojáshéj és kagylóhéj

A fentiekkel összhangban van az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. Törvény (Éltv.) termésnövelő anyagra vonatkozó definíciója. Ebbe a definícióba a nem állati eredetű anyagok is beletartoznak. E szerint termésnövelő anyag a növények tápanyagellátását szolgáló vagy a talajok tápanyag-szolgáltató képességét, termőképességét befolyásoló (kivéve a víz, a szén-dioxid és az adalékanyag nélküli, kezeletlen istállótrágya), természetes eredetű vagy fizikai, kémiai, biológiai, illetve egyéb mesterséges úton előállított anyagok, valamint ezek kereskedelmi céllal összeállított kombinációja. Az Éltv. végrehajtására kiadott a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 36/2006. (V. 18.) FVM rendelet definíciója szerint engedélyköteles szerves trágya: a növények tápanyagellátását, illetve a talaj szerkezetének javítását szolgáló, növényi vagy állati eredetű szerves anyagból iparilag feldolgozott, meghatározott beltartalmú termésnövelő anyag; talajjavító anyag: a talaj kedvezőtlen tulajdonságainak megváltoztatására, illetve a kedvező tulajdonságok fenntartására szolgáló, iparilag előállított termésnövelő anyag

Az állati melléktermékek termőföldön történő felhasználása egyrészről történhet engedélyezett termésnövelő anyagként, a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 36/2006. (V. 18.) FVM rendeletben foglalt engedélyeztetési eljárás eredményeként. Az engedélyezési eljárást a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növényvédelmi és Borászati Igazgatósága (NBI) végzi.

Az engedélyezett termésnövelő anyagok jegyzéke az NÉBIH NBI alábbi weblapján található:

http://www.mgszh.gov.hu/szakteruletek/szakteruletek/noveny_talajvedelmi_ig/kozerdeku_adatok/eng_term

A fentiek alapján termőföldön kizárólag engedélyezett termésnövelő anyag, illetve – a külön jogszabályban foglaltak betartása mellett – talajvédelmi engedély nélkül kezeletlen istállótrágya használható fel.

A kezeletlen istállótrágyát nem kell előzetesen az állati melléktermékekre vonatkozó előírások szerint ártalmatlanítani, feltéve, hogy a talajon való alkalmazásuk során nem merül fel köz-, és állategészségügyi kockázat betegség ilyen módon történő átvitelére.

Amennyiben állati mellékterméket tartalmazó szerves trágyák és talajjavítók termésnövelőként történő engedélyezésére nem kerül sor, úgy a termőföldön történő felhasználása, mivel egy ipari jellegű feldolgozáson már átesett, - nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladékként - az illetékes megyei talajvédelmi hatóság által kiadott engedély alapján történhet.

Az engedélyezést a termőföld védelméről 2007. évi CXXIX. törvény 49. §-ban foglaltak szerint kell lefolytatni.

A döntés alapjául a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet 2. melléklet 2.11 pontja szerinti, alaki és tartami szempontoknak megfelelő talajvédelmi terv szolgál.

A Megyei Kormányhivatalok keretében működő Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok, mint területileg illetékes talajvédelmi hatóságok, a fővárosi és megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szerveinek kijelöléséről szóló 328/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 28. §-ban foglaltak szerint vonják be a talajvédelmi hatósági eljárásokba a szakhatóságokat.

Szerves trágya és talajjavító előállításnak és talajon történő felhasználásának talajvédelmi szempontjait illetően a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj-, és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatósága az illetékes.

Mik a szerves trágyák és talajjavítók általános előállításának állategészségügyi követelményei?

Az előállítás állategészségügyi elveit a 1069/2009/EK rendelet szabályozza amik a következők:

• Meghatározott kategóriájú állati mellékterméke használhatóak fel szerves trágya és talajjavító előállítására
• Meghatározott feldolgozási módszert követően
• Kötelező módon össze kell keverni egy illetékes hatóság által meghatározott összetevővel
• Címkézési követelmények
• Előállító üzem engedélyeztetés
• Tárolási tevékenységet is engedélyeztetni szükséges
• Szállításra vonatkozó előírások
• Kórokozó mikroorganizmusokat ártalmatlanítani kell
• Szerves trágyát és talajjavítót használó gazdaságokat nyilvántartásba kell venni
• Kereskedőket is nyilvántartásba kell venni
• Előírt várakozási idő a legeltetésű hasznosítási irányú mezőgazdasági termőterületen vagy az olyan mezőgazdasági területen ahol takarmányozási célból az ott termett zöldtakarmányt betakarítják.
• Nyilvántartás vezetés

Az előállítás és talajon történő közvetlen felhasználás egyéb fontos szempontjait a talajvédelmi hatóság határozza meg!

Felhasználható állati melléktermék kategóriák

Szerves trágyát és talajjavítót kizárólag 2. és 3. kategóriájú állati melléktermékből lehet előállítani.

Előírt feldolgozási módszer

A szerves trágyákat és talajjavítókat nyomással történő sterilizálással, vagy más olyan módszerrel kell feldolgozni, mely megakadályozza a köz- és állategészségügyi kockázatokat.

A 2. és 3. kategóriájú állati melléktermékekre vonatkozó követelmények az állati melléktermék típusától függően különböznek.

2. kategóriájú állati melléktermékekre vonatkozó követelmények a következők:

• Nyomással történő sterilizálással fel kell dolgozni, majd permanens módon meg kell jelölni gliceroltriheptanoáttal (GTH), amennyiben azt szerves trágya és talajjavító előállítására kívánják hasznosítani.
• Nyomással történő sterilizálással fel kell dolgozni, majd permanens módon meg kell jelölni gliceroltriheptenoáttal (GTH), amennyiben azt komposztálás vagy biogáz termelés céljára kívánják hasznosítani
• Trágya, emésztőtraktus tartalom, tej, tejtermékek, kolosztrum, tojás, tojástermékek előzetes feldolgozás nélkül komposztálhatóak. Súlyos járványos bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség kitörése esetén járványügyi kockázatelemzést követően ezen anyagokra is megállapítható előzetes kezelési kötelezettség.
• Vízi állatokból származó állati melléktermék előzetes feldolgozás nélkül silózható  
• Trágya, emésztőtraktus tartalom, tej, tejalapú termékek és a kolosztrum előzetes feldolgozás nélkül talajra helyezhető a talajvédelmi hatóság engedélyével. Súlyos járványos bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség kitörése esetén járványügyi kockázatelemzést követően ezen felhasználási lehetőség korlátozható.

3. kategóriájú állati melléktermékekre vonatkozó követelmények a következők:

• Nem használhatóak fel szerves trágyák és talajjavítók előállítására amennyiben állagromlásuk révén elfogadhatatlan köz- és állategészségügyi kockázatot jelentenek.
• A forgalomba hozatalra történő gyártást megelőzően a 142/2011/EU rendelet IV melléklet III fejezetében leírt standard feldolgozási módszerek valamelyikével (1-7) fel kell dolgozni.
• Egy EU jóváhagyott komposztáló vagy biogáz üzemben történő átalakítást követően nem szükséges feldolgozni
• Vízi állatok esetében silózhatóak
• A kagylóhéj, amennyiben eltávolították belőle a lágyszöveteket a 1069/2009/EK rendelet hatályán kívül esik.
• Élelmiszerhulladékot komposztáló vagy biogáz üzemben történő átalakítás, vagy a 142/2011/EU rendelet IV. melléklet III. fejezete szerinti standard feldolgozási módszerekkel (1-7) történő feldolgozás után lehet talajra kihelyezni a talajvédelmi hatóság engedélyével.
• Nyers tej, tejtermék és kolosztrum előzetes feldolgozás nélkül talajra helyezhető a talajvédelmi hatóság engedélyével. Súlyos járványos bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség kitörése esetén járványügyi kockázatelemzést követően ezen felhasználási lehetőség korlátozható.
• Élelmiszerhulladéktól eltérő 3. kategóriájú állati melléktermék a 142/2011/EU rendelet IV. melléklet III. fejezete szerinti standard feldolgozási módszerek valamelyikével (1-7) történő előzetes feldolgozást igényel  

Előírt összetevővel történő összekeverés

A 1069/2009/EK rendelet és EU szintű végrehajtási rendelete a 142/2011/EU rendelet előírásai alapján bizonyos származtatott állati mellékterméket tartalmazó szerves trágyákat és talajjavítókat egy illetékes hatóság által jóváhagyott összetevővel kell összekeverni annak érdekében, hogy a tiltott takarmányozási célú felhasználást megakadályozzák. A következő származtatott állati melééktermékeket kell ilyen összetevővel egy jóváhagyott létesítményben vagy üzemben összekeverni, kivéve az 50 kg vagy ennél kisebb kiszerelésben kizárólag kertészeti célból végső felhasználóknak gyártott és csomagolt szerves trágyákat és talajjavítókat:

• 2. kategóriájú csont- és húsliszt
• 3. kategóriájú feldolgozott állati fehérje

A 2. kategóriájú csont- és húsliszt a 2. kategóriájú állati melléktermékekből származó, a 142/2011/EU rendelet IV. melléklet III. fejezetében meghatározott standard feldolgozási módszerek szerint feldolgozott fehérje anyagokat jelenti.

’Feldolgozott állati fehérje’ a 1069/2009/EK rendeletben külön fogalomként került meghatározásra. Feldolgozott állati fehérje a teljes egészében 3. kategóriába tartozó anyagból nyert állati fehérje (beleértve a vérlisztet és a hallisztet), amelyet a 142/2011/EU rendelet X. melléklet II. fejezetének 1. szakaszának megfelelően kezeltek annak érdekében, hogy takarmányanyagként vagy egyéb, takarmányokban – beleértve a kedvtelésből tartott állatok eledelét – vagy szerves trágyákban, valamint talajjavító szerekben történő közvetlen felhasználásra alkalmassá váljanak. Nem tartoznak azonban ide a vértermékek, a tej, a tejalapú termékek, a tejből származó termékek, a kolosztrum, a kolosztrumtartalmú termékek, a centrifuga- vagy szeparátoriszap, a zselatin, a hidrolizált fehérjék és a dikalcium-foszfát, a tojás és a tojástermékek – beleértve a tojáshéjat –, a trikalcium-foszfát és a kollagén.

Címkézési követelmények

A szerves trágyák és talajjavítók szállítása és tárolása során olyan címkével kell ellátni a csomagolást vagy a szállító járművet amely:

• világosan jelöli a származtatott termék kategóriáját (2 vagy 3)
• a következő jól látható és olvasható szavak kerülnek feltüntetésre  
• 3. kategóriájú anyag esetében „Nem emberi fogyasztásra”
• 2. kategóriájú származtatott termék esetében „nem állati takarmányozásra”
• szerves trágyák és talajjavító szerek esetében a „szerves trágyák és talajjavító szerek/alkalmazástól számított legalább 21 napig a haszonállatok legeltetése és a termés takarmányként történő felhasználása tilos”

A címkézési követelményt ugyanakkor az 50 kg-t nem meghaladó súlyú, a végfelhasználóknak szánt, eladásra kész csomagolásban lévő szerves trágyák és talajjavító szerekre nem kell alkalmazni.

Előállító üzemek

A következő típusú üzemek létesíthetőek:

• több komplex összetevőt –az állati melléktermékekeből származtatott termékeket is beleértve - tartalmazó (pl.: sterilizált baromfitrágyát és hínárt) szerves trágya és talajjavítót előállító létesítmények a 1069/2009/EK rendelet szerint engedélykötelesek
• olyan 2. vagy 3. kategóriájú állati melléktermék feldolgozó üzem, amely ugyanazon a telephelyen engedélyezett összetevővel keveri össze a szerves trágyát és talajjavítót, a 1069/2009/EK rendelet szerint engedélyköteles
• olyan üzemek, amelyek kizárólag az engedélyezett összetevővel keverik össze a szerves trágyát és talajjavítót, a 1069/2009/EK rendelet szerint nyilvántartásba vételi kötelesek
• olyan üzemek, amelyek szerves trágya és talajjavító felhasználásra szánt származtatott termékeket kapnak (át)csomagolási célból a 1069/2009/EK rendelet szerint nyilvántartásba vételi kötelesek

Engedély / nyilvántartásba vétel nélküli üzemeknek fel kell venniük a kapcsolatot a területileg illetékes megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságával.

A szerves trágya és talajjavító, mint termék (termésnövelő anyag) forgalmazásához a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növényvédelmi és Borászati Igazgatóságának (NBI) engedélye is szükséges.

Tárolás

Azon vállalkozások ahol származtatott termékeket tárolnak későbbi szerves trágya és talajjavító előállítása céljából,  a 1069/2009/EK rendelet szerint engedélyeztetni szükséges, kivéve azokat a helyeket ahol a tárolás a kihelyezést közvetlenül megelőzően történik. Ilyen tevékenység esetén vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságával. A végtermékek tárolása a gazdasági haszonállatok hozzáférését megakadályozó módon kell, hogy történjen.  

Szállítás

Az állati melléktermék és belőlük származtatott termékek szállításával foglalkozó vállalkozások ezen tevékenységüket nyilvántartásba kell vetetniük a területileg illetékes megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságával. A szállítást végző gépjármű engedélyeztetését még ez előtt kell elvégeztetni a területileg illetékes járási állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatallal. A végtermékek szállítása a gazdasági haszonállatok hozzáférését megakadályozó módon kell, hogy történjen.  

Kórokozó mikroorganizmusoktól való mentesség

Különböző előírások vonatkoznak 2. kategóriás származtatott terméket vagy 3. kategóriájú feldolgozott állati fehérjét, esetleg komposzt, biogáz emésztési szermaradványt tartalmazó szerves trágyák és talajjavítókra a következők szerint:

• 2. kategóriás származtatott terméket vagy 3. kategóriájú feldolgozott állati fehérjét tartalmazó szerves trágyák és talajjavítók – az előállítóknak biztosítaniuk kell, hogy a végtermék mintái a tárolás során vették és mikrobiloógiai laborvizsgálatra küldték. Minden lehetséges módon arra kell törekedni, hogy a tételek mintázása reprezentatív jelleggel történjen. Kizárólag azon termék hasznosítható szerves trágya talajjavítóként ami következők szerinti standard követelményeknek megfelel:
  a) Salmonella: 25g-ban nem mutatható ki : n=5, c=0, M=0;
  b) Enterobacteriaceae: 1 g-ban nem mutatható ki n=5, c=2, m=10, M= 300 in 1g.
  c) ahol:
  - n = a vizsgálandó minták száma
  - m = a baktériumok számának küszöbértéke; az eredmény akkor tekinthető kielégítőnek, ha a baktériumok száma az összes mintában nem több, mint m;
  - M = a baktériumok számának maximális értéke; az eredmény akkor tekinthető nem kielégítőnek, ha a baktériumok száma egy vagy több mintában M vagy ennél nagyobb;
  - c = azon minták száma, amelyekből a baktériumok száma m és M között lehet ; a minta még akkor is elfogadhatónak tekinthető, ha a baktériumok száma a többi mintában m vagy ennél kisebb.
• Komposzt és biogáz emésztési szermaradvány – a forgalomba hozatal előtt a fentiek szerinti hasonló, de nem teljesen azonos mikrobiológiai követelmények a 142/2011/EU rendelet V. melléklet III fejezet, 3. szakaszában találhatóak. 

Kísérő okmányok

Minden egyes szállítmányt a 142/2001/EU rendelet VIII. melléklet előírásai szerinti állati melléktermék kereskedelmi dokumentumnak kell kísérnie, kivéve azokat a szállításokat amikor a végső felhasználót látják el áruval. Belföldi szállításnál a tagállamon belüli ún. egyszerűsített kereskedelmi okmány használható (pdf, doc). 

Állati mellékterméket tartalmazó szerves trágyát és talajjavítót használó gazdaságok nyilvántartásba vétele

Állati mellékterméket tartalmazó szerves trágya és talajjavítót használó gazdaságokat a 1069/2009/EK rendelet szerint NEM kell nyilvántartásba venni, mindazonáltal a területileg illetékes talajvédelmi hatóságtól a talajra történő kihelyezésre engedéllyel kell rendelkezniük. Az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatóság azonban felülvizsgálhatja a fentieket és további feltételeket írhat elő amennyiben bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség (pl.: ragadós száj-, és körömfájás betegsége, brucellózis stb. ) gyanúja vagy előfordulása esetén járványvédelmi szempontból felmerül a betegség ilyen módon történő terjesztésének lehetősége.  

A mezőgazdasági termőterületre történő közvetlen kihelyezéshez a területileg illetékes vármegyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának előzetes engedélye is szükséges.

Kereskedők nyilvántartásba vétele

A szerves trágyákkal és talajjavítókkal való kereskedő vállalkozásokat a területileg illetékes megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának nyilvántartásba kell vennie.

Előírt várakozási idő a legeltetésű hasznosítási irányú mezőgazdasági termőterületen vagy az olyan mezőgazdasági területen ahol takarmányozási célból az ott termett zöldtakarmányt betakarítják.

A 142/2011/EU rendelet alapján mezőgazdasági haszonállatok hozzáférését az olyan legelőterületekhez ahol szerves trágyát és talajjavítót használtak fel, vagy ilyen területről takarmányozási célból zöldtakarmány takarítottak be, legalább 21 napig meg kell akadályozni a talajon történő alkalmazástól számítva.  Ez a követelmény nem vonatkozik azonban trágyára, guanóra, emésztőtraktus tartalomra, tejre, tejtermékre, kolosztumra, kolosztrum termékekre, amennyiben az illetékes hatóság bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség (pl.: ragadós száj-, és körömfájás betegsége, brucellózis stb.) gyanúja vagy előfordulása esetén járványvédelmi szempontból nem tartja indokoltnak a betegség ilyen módon történő terjesztésének lehetősége miatti korlátozást.

Nyilvántartásba vétel

A talajra kihelyezésért felelő személy a tej, kolosztrum (és termékeik), trágya, emésztőtraktus tartalom tartalmútól eltérő állati eredetű mellékterméket vagy származtatott terméket tartalmazó szerves trágyát és talajjavító alkalmazásáról legalább 2 évre visszamenőleg nyilvántartás kell vezetnie:

• Felhasznált mennyiség
• Felhasználás helye és ideje
• Azon dátumok, melyeken az alkalmazást követően haszonállatokat a legelőterületre hajtottak legeltetés céljából, vagy onnan a zöldtakarmányt takarmányozási célból betakarítottak.

Ezen túlmenően általános nyilvántartás szükséges még a beszállítókról, szállítási dokumentumokról és a beérkező szerves trágyákról és talajjavítókról. 

Milyen kötelezően előírt összetevőket lehet bekeverésre felhasználni?

A következők szempontokra kell figyelemmel lenni a kötelező módon előírt összetevő bekeverésére vonatkozóan. Az ideális összetevő:

• Nem használatos állati takarmányozásra
• Nincs kedvezőtlen hatása a környezetre
• Megakadályozza haszonállatok takarmányozási célból történő felhasználását (állatok maguktól önkéntelenül visszautasítják az ilyen anyag felvételét)
• Amennyiben mégis felveszik és lenyelik, annak nincs kedvezőtlen hatása az állati egészségre
• Könnyen bekeverhető a lisztbe és homogén módon eloszlik a végtermékben
• Költséghatékony (olcsó)
• Könnyen hozzáférhető
• Az ellenőrök számára észlelhető (pl.: látható színe van)  

Jelenleg a következő anyagok kerültek a magyar illetékes hatóságok által jóváhagyása száraz feldolgozott termékek vagy feldolgozott állati fehérje bekeverésére:

• Faforgács (kivéve a felaprított kéreganyagot) az alábbi feltételekkel:  - a faforgácsot szűrni kell a nagyobb fadarabok és idegen testekre, valamint el kell távolítani belőle a port.
  - a faforgács előkezelés nélküli és tartósítószer mentes, stb., tisztán fa eredetű kell, hogy legyen,
  - a termék nem lehet káros a környezetre
  - a végfelhasználóknak figyelembe kell venniük a termék talajon történő alkalmazása során annak nitrogén szintjét, szemben a faforgács dekomposztálásával felhasznált nitrogént
  - a végtermékben a minimálisan meghatározott  szintje legalább el kell, hogy érje a 2% (súlyszázalék, >2%)
• Mész(kő) zúzalék/szemcse az alábbi feltételekkel: - az átmérője <5mm kell, hogy legyen
  - a végtermékben a minimálisan meghatározott  szintje legalább el kell, hogy érje a 2% (súlyszázalék, >2%)
• Szervetlen műtrágya az alábbi feltételekkel:
  - az átmérője <5mm kell, hogy legyen
  - a végtermékben a minimálisan meghatározott  szintje legalább el kell, hogy érje a 1% (súlyszázalék, >1%)

Az illetékes hatóságok kérelemre további összetevők tekintetében is meghatározhatnak a fenti kritériumok figyelembe vételével részletes feltételeket, például:

• trágya
• vizelet
• komposzt
• állati melléktermékek biogázzá történő alakításából származó emésztési maradványok

A kérelemhez adott esetben csatolni szükséges környezetvédelmi, talajvédelmi, toxicitási, közegészségügyi vagy állategészségügyi szakvéleményeket is.

Mik a szerves trágyák és talajjavítók állati takarmányoktól való elkülönítési követelményei?

Amennyiben szerves trágyát és talajjavítót olyan gazdaságokban tárolják, ahol haszonállatokat tartanak, úgy azt azoktól biztonságosan elzárt, nem hozzáférhető módon kell tartani. Nagyobb tételek esetében az állati takarmánytól különálló épületekben, a kereszt kontaminációt megelőző módon kell a tárolást megoldani. Az állati takarmányanyagokhoz használt eszközöktől eltérő, külön eszközöket kell ezen anyagok számára biztosítani, a rakodógépeket is beleértve. 

Mik a tej és tejtermékek mezőgazdasági termőterületen való felhasználásnak előírásai az állati melléktermék szabályozás szerint?

Részletes útmutató kidolgozása folyamatban.

Tojáshéj talajra történő kihelyezésének követelményei

Magyarországon a tojáshéj szerves trágya/talajjavítóként való felhasználása megengedett az alábbi feltételekkel:

• A tojáshéj eredete visszavezethető legyen arra a származási tojóállományra, amelyből a nemzeti szalmonella gyérítési programban meghatározottak szerint rendszeres vállakozói és hatósági mintavételezés történt.
• A tojások olyan tojóállományból származnak amelyek a negatívnak bizonyultak a 517/2011/EK rendelet szerinti szalmonella szerotípusokra és a nemzeti szalmonella gyérítési programban meghatározott vizsgálati protokol szerint, a tojásrakás idején vett minták alapján nem állnak semmilyen állategészségügyi korlátozó intézkedés hatálya alatt. 
• A tojáshéj olyan technikai kezelésen ment keresztül, ami biztosítja, hogy az eljárás végén a tojás maradékanyag a végtermékben nem éri el a 4%-ot.

Szintén figyelemmel kell lenni a vonatkozó magyar jogszabály a szalmonellózis elleni védekezés egyes szabályairól 180/2009. FVM rendeletre.

A jó mezőgazdasági gyakorlat szerint a talajra kihelyezett tojáshéjat bele kell szántani a földbe.

Amennyiben a fenti követelményeket az üzemeltető nem tudja teljesíteni, úgy a tojáshéjat egy jóváhagyott feldolgozó üzemben kell a 142/2011/EU rendelet IV. melléklet III fejezetében meghatározott standard módszerek egyikével feldolgozni.

A mezőgazdasági termőterületre történő közvetlen kihelyezés a területileg illetékes vármegyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának előzetes engedélyével lehetséges.

Termőterületre történő hamu kihelyezésének követelményei

Égetőművekben és együttégetőművekben visszamaradó anyagok, mint a hamu, közvetlen módon kihelyezhetőek mezőgazdasági termőterületre a talajvédelmi hatóság engedélyével. Mindazonáltal erre a hamura már nem vonatkozik a 1069/2009/EK rendelet hatálya, azt a környezetvédelmi jogszabályok szerint kell a továbbiakban felhasználni/ártalmatlanítani.

A mezőgazdasági termőterületre történő közvetlen kihelyezés a területileg illetékes vármegyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának előzetes engedélyével lehetséges.

Mik a szerves trágyák és talajjavítók mezőgazdasági termőterületen történő kihelyezésének egyéb feltételei?

A szerves trágyák és talajjavítók termőföldre történő kihelyezésének környezetvédelmi feltételei is lehetnek, ami nem a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, illetve a szakmai felügyelete alá tartozó területi szervek határoznak meg.