Országos parlagfű helyzetkép (2024.06.21.)

Az átlagosnál jóval magasabb kora tavaszi hőmérsékletek hatására 2024-ben a szokásosnál korábban volt észlelhető a parlagfű csírázása. Az idei évben a parlagfű kelése az ország nagy részén már március közepén, végén elkezdődött.

Az ország legnagyobb részén az idei tavasz első felében száraz, aszályos volt az időjárás, azonban a Dunántúl dél-nyugati részén kiegyenlített volt a csapadékeloszlás. Május végén - június elején a korábbinál számottevően több csapadék érkezett a legtöbb vármegye területére, leggyakrabban nyári záporok formájában.
Az elmúlt két hétben kezdetben folytatódott a záporokkal tarkított időjárás, amit néhány napos enyhe lehűlés kísért. A lehullott csapadékmennyiség eloszlása országszerte heterogén volt. Ezt követően fokozatos melegedés indult meg, az elmúlt napok folyamán pedig már beköszöntött a jellegzetes nyári hőség, számottevő csapadék nem volt jellemző. A magas hőmérsékletek következtében várhatóan hamarosan meg fognak mutatkozni a vízhiány tünetei a kultúrnövényeken, főként az Alföld egyes területein. A június eddigi meleg, csapadékos időjárása optimális feltételeket biztosított a parlagfű növekedéséhez, a talajok tartalék nedvességtartalma pedig az újrakelést, illetve a kaszált területeken a sarjadást is elősegítette A parlagfű kelése jelenleg is megfigyelhető.
A parlagfű fejlettségi állapota június harmadik hetében változatos képet mutat. A parlagfű növények többsége az intenzív hajtásnövekedés fázisában van, szikleveles és 60 cm-es nagyság közötti. A legfejlettebb egyedek általában 70-100 cm-es nagyságúak (Veszprém vármegyében 100-130 cm-esek, Heves vármegyében 100-120 cm-esek). A vármegyék többségében már lehet találni virágbimbós fejlettségű egyedeket, többnyire legfeljebb 5%-os arányban (Vas vármegyében 5-10 %-os, Hajdú-Bihar vármegyében 15 %-os, Csongrád-Csanád vármegyében 50 %-os arányban). Tizenkét vármegyében már virágozni kezdő parlagfüvet is sikerült találni (Hajdú-Bihar vármegyében a virágozni kezdő egyedek aránya már 5-8 % közötti). A virágzás kezdetén lévő egyedek többségében a parlagfű hazánkban ritkább, korábban virágzó változatába tartoznak, azonban már a hazánkban gyakoribb változatnál is lehet találni virágozni kezdő egyedeket. A kedvező időjárási körülményeknek köszönhetően a parlagfű a szokásosnál jóval korábban kezdett el virágzati tengelyt, virágbimbókat fejleszteni és virágozni. 
Az őszi vetések két-három héttel előbbre vannak fejlettségi állapotukban a szokásoshoz képest. 
Az őszi árpa betakarításával megkezdődött a nyári aratási időszak. A betakarítást a felhőszakadások által érintett területeken nehezíti a megdőlt állományok jelenléte. Az őszi búza állományok többsége a tejesérés és a teljesérés közötti fenológiai állapotban található. A jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű állományok jellemzőek. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem, vagy csak kis mennyiségben fordul elő a búzatáblákban. Elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken figyelhető meg a jelenléte. Az érési folyamatok során azonban csökken a levélzet, így egyre több fény jut a talajfelszínre, és ennek következtében a kultúrnövény állomány kezd teret engedni a gyomnövényeknek. A kalászos táblákban előforduló parlagfű egyedek fejlettsége többnyire a szikleveles és a 12 leveles állapot között alakul, a legfeljebb 20 cm-es magasság jellemző rájuk. A táblaszéleken, táblaszegélyeken a 40-60 cm nagyságú parlagfű egyedek is előfordulnak. Az aratást követően a tarlókon intenzív parlagfű kelés és fejlődés várható.  
Több megyében már megkezdődött az őszi káposztarepce aratása is. Az őszi káposztarepce állományok többsége a becősárgulás és a teljes magérettség közötti fenológiai állapotban található. Az ország legnagyobb részén az állományok erőteljesek, jól fejlettek, gyomelnyomó képességük megfelelő, zárt állományt alkotnak. Parlagfű a repcetáblákon nem, vagy csak kis mennyiségben fordul elő, jellemzően elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken, kiritkult foltokban található meg. Az őszi káposztarepce az éréshez közeledve egyre kevesebb levélzettel rendelkezik, így az állományokban fokozatosan teret kapnak a gyomnövények, így a parlagfű is. Sok termelő megkezdte a deszikkálás végrehajtását, amely az esetleges parlagfű fertőzöttséget is felszámolja. 
A napraforgó állományok fejlettsége 10 leveles és virágzás kezdete közötti. Nagyobb mennyiségű csapadék áprilisban a Dunántúl nyugati, délnyugati részén volt, ezeken a területeken az alapkezelések többnyire megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így hatékonyan irtották a parlagfüvet is. Az ország nagy részén viszont a tavaszi időjárásban voltak száraz periódusok, különösen az Alföld alig kapott esőt április első felében, továbbá április végén és május első felében. Emiatt az alapkezelések egy része nem kapta meg a szükséges bemosó csapadékot. Mindezek miatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén herbicid toleráns fajtákat alkalmaznak (imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibridek), és állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. Az erős parlagfű fertőzési nyomás miatt sok helyen kellett késői posztemergens kezelést végezni. A posztemergens kezelések befejeződtek, amelyek többnyire sikeresek voltak, a parlagfű ellen hatásosnak bizonyultak, az állományokban parlagfű fertőzés nem jellemző. Sok helyen mechanikai módon is megtörtént a sorközök gyommentesítése. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok záródtak, így már jelentős gyomelnyomó képességgel rendelkeznek.  A parlagfű leginkább a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, hiányos kelés esetén és egyes helyeken, ahol sikertelen volt a gyomirtás, fordul elő nagyobb egyedszámban. 
A kukorica állományok intenzív hajtásnövekedésben vannak, 10-16 levelesek, néhány vármegyében a legfejlettebbek már címerhányás fejlettségűek. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén a preemergens kezelések túlnyomó részben megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így ezek a területek többnyire gyommentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók a korai posztemergens és posztemergens kezelések mellett döntöttek. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. Sok gazdálkodó nem csak kémiai, hanem mechanikai gyomirtást is végzett, amivel az esős időszak utáni talajtömörödöttség problémáját is kezelték. A parlagfű az állományokban általában csak kis mennyiségben, elvétve található meg. Jelentősebb parlagfű fertőzés elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, hiányos kelés esetén, kiritkult táblarészeken, és néhány sikertelenül gyomirtott területen fordul elő. Az elmúlt két hét időjárása a kukorica fejlődésére kedvezően hatott, a növények nagymértékű növekedésnek indultak, az állományok megfelelően záródnak, többnyire jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű állományok alakultak ki.
Az ültetvényekben a kora tavaszi aszpektus gyomnövényei már elszáradtak. A parlagfű fejlődésének kedvez az eddig csapadékosabb, az utóbbi időszakban pedig nagyon meleg időjárás. Folyamatosak a mechanikai sorközművelések, valamint a glifozátos sorkezelések, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget. A parlagfű fertőzés mértékét az ültetvény kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott többnyire parlagfű nem található, egyes területeken a mechanikai kezelés időpontjától függően legfeljebb 40 cm magasságú. Az ország legnagyobb részén ez az állapot jellemző. Viszont helyenként az elhanyagolt ültetvények problémát jelentenek, ezekben a gyomirtások elmaradása miatt a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van, a csapadék és a felmelegedés hatására erőteljesen fejlődik (Heves vármegyében szőlőben 40-120 cm nagyságú a parlagfű). A kedvező időjárás hatására a parlagfű továbbra is erőteljesen fejlődik, a kaszált területeken az újrahajtása figyelhető meg.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a 10 leveles és 100 cm-es nagyság közötti fejlettségű, és intenzív vegetatív növekedésben van. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, Békés vármegyében 120 cm magas példányt is sikerült találni. A gyors ütemű fejlődésnek továbbra is kedvez a jelenlegi időjárás. A ruderális területeken is a növények jellemzően intenzív vegetatív növekedésben vannak, de több vármegyében már vannak generatív fázisban lévő parlagfüvek is és néhány vármegyében már virágzás kezdete fejlettségű egyedeket is lehet találni. A közutak mentén, árokpartokon országszerte folyamatosan végzik a kaszálást. A talaj megfelelő vízellátottsága miatt a már lekaszált területeken a növények gyors sarjadása figyelhető meg.

Országos parlagfű helyzetkép (2024.06.07.)

Az átlagosnál jóval magasabb kora tavaszi hőmérsékletek hatására 2024-ben a szokásosnál korábban volt észlelhető a parlagfű csírázása. Az idei évben a parlagfű kelése az ország nagy részén már március közepén, végén elkezdődött.

Az ország legnagyobb részén az idei tavasz első felében száraz, aszályos volt az időjárás, azonban a Dunántúl dél-nyugati részén kiegyenlített volt a csapadékeloszlás. Május végén - június elején a korábbinál számottevően több csapadék érkezett a legtöbb vármegye területére, leggyakrabban nyári záporok formájában. A csapadékeloszlás az ország egészét tekintve változatos képet mutat, jellemzően a dél-keleti vármegyékben tapasztalhatóak a kisebb értékek. Az országban május utolsó napjaiban enyhe lehűlés jelentkezett, de a június beköszöntével a hőmérséklet fokozatosan emelkedik. A jelenlegi időjárás továbbra is kedvez a parlagfű kelésének és fejlődésének.
A parlagfű fejlettségi állapota június első hetében változatos képet mutat. A parlagfű növények többsége szikleveles és 40 cm-es nagyság közötti. A legfejlettebb egyedek többsége intenzív hajtásnövekedés fenológiai állapotban van, általában legfeljebb 60 cm magasságúak (Békés vármegyében legfeljebb 50-70 cm, Veszprém vármegyében legfeljebb 60-70 cm nagyságúak).  
Tizenkét vármegyében (északi vármegyék kivételével) már előfordulnak generatív fejlődési stádiumban lévő parlagfüvek, sőt ezek között tizenegy vármegyében már virágozni kezdő egyedet is sikerült találni.  Hajdú-Bihar vármegyében a virágbimbós parlagfüvek aránya már 10% körüli, a virágzó egyedek aránya pedig már 1-5 % közötti. A virágzás kezdete fejlettségű egyedek legtöbb esetben a parlagfű hazánkban ritkább, korábban virágzó változatába (Ambrosia artemisiifolia var. artemisiifolia) tartoznak. Baranya vármegyében viszont vannak a gyakoribb változatba tartozó parlagfüvek is, amelyeknél megindult a virágzat alsó részén a virágzás. A kedvező időjárási körülményeknek köszönhetően a parlagfű a szokásosnál jóval korábban kezdett el virágzati tengelyt, virágbimbókat fejleszteni és virágozni. 
Az őszi vetések két-három héttel előbbre vannak fejlettségi állapotukban a szokásoshoz képest.
Az őszi káposztarepce táblákon a becők elérték végleges méretüket, a növények a becősárgulás és a becőérés különböző fenológiai stádiumaiban vannak. Az ország legnagyobb részén az állományok erőteljesek, jól fejlettek, gyomelnyomó képességük megfelelő, zárt állományt alkotnak. Helyenként (Veszprém vármegye, Tolna vármegye) a szokásostól elmarad a növénymagasság. A repce állományokban a parlagfű nem található meg, vagy kis mennyiségben találhatóak szik-10 leveles, maximum 15-30 cm-es nagyságú növények, jellemzően a táblaszéleken, táblaszegélyeken, kiritkult foltokban.
Az őszi búza állományok többsége a szemképződés és a viaszérés közötti fenológiai állapotban található. Jelenleg a jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű állományok jellemzőek. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy kis mennyiségben elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken figyelhető meg a jelenléte. A parlagfű fejlettsége többnyire szik-8 leveles közötti, legfeljebb a 10 cm-es magasságot éri el. A sok csapadék hatására erős a gombafertőzési nyomás is, mely várhatóan az alsó levelek gyorsabb leszáradását fogja eredményezni, csökkentve a gyomelnyomó képességet.
A napraforgó állományok fejlettsége 6 leveles és csillagbimbós állapot közötti. Nagyobb mennyiségű csapadék áprilisban a Dunántúl nyugati, délnyugati részén volt, ezeken a területeken az alapkezelések többnyire megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így hatékonyan irtották a parlagfüvet is. Az ország nagy részén viszont a tavaszi időjárásban voltak száraz periódusok, különösen az Alföld alig kapott esőt április első felében, továbbá április végén és május első felében. Emiatt az alapkezelések egy része nem kapta meg a szükséges bemosó csapadékot. Mindezek miatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén herbicid toleráns fajtákat alkalmaznak (imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibridek), és állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A megyék többségében az állománykezelések nagy részét már elvégezték, folyamatban van a sorközök kultivátorozása. Ahol a posztemergens kezelések sikeresek voltak, az állományokban a parlagfű fertőzés nem jellemző. Az erős parlagfű fertőzési nyomás miatt több helyen kell késői posztemergens kezelést végezni. A parlagfű leginkább a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban, a még nem gyomirtott táblákon és a sikertelenül gyomirtott területeken fordul elő nagyobb egyedszámban, többnyire szikleveles fejlettségtől 20-40 cm-es nagyságig. A megfelelő tőszámmal rendelkező állományok hamarosan záródnak, így gyomelnyomó képességük fokozatosan javul.
A kukorica állományok intenzív hajtásnövekedésben vannak, 5-12 leveles fejlettségűek. A meleg, csapadékos időben gyors fejlődésnek indultak. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén a preemergens kezelések túlnyomó részben megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így ezek a területek többnyire gyommentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek. A posztemerges gyomirtások többségét elvégezték a gazdálkodók, jelenleg sok területen még a sorközművelések zajlanak. A kukorica állománykezelések a táblák többségén sikeresek voltak, parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak. A parlagfű az állományokban általában csak kis mennyiségben, elvétve található meg. Jelentősebb fertőzés elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókban fordul elő, ahol a fejlettsége szikleveles állapot és 25 cm-es nagyság közötti. Az elmúlt két hét időjárása a kukorica fejlődésére kedvezően hatott, az állományok várhatóan megfelelően fognak záródni.
Az ültetvényekben a kora tavaszi gyomaszpektus fajai már életciklusuk végén vannak. A parlagfű csírázásának kedvez a csapadékos időjárás, kel is a táblák fertőzöttségének megfelelő mértékben. A parlagfű fertőzés mértékét az ültetvény kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. Folyamatosak a glifozátos sorkezelések, valamint a mechanikai sorközművelések, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott többnyire parlagfű nem található, egyes területeken a mechanikai kezelés időpontjától függően legfeljebb 20 cm magasságú. Az ország legnagyobb részén ez az állapot jellemző. Viszont helyenként az elhanyagolt ültetvények problémát jelentenek, ezekben a gyomirtások elmaradása miatt a parlagfű intenzív vegetatív fejlődésben van, a csapadék és a felmelegedés hatására erőteljesen fejlődik.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, a kapásnövényekkel elvetett és még gyomirtatlan táblákon, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.
A ruderális területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles és 40 cm-es nagyság közötti fejlettségű. Általánosan jellemző, hogy a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek intenzív vegetatív növekedésben vannak. A legfejlettebb parlagfüvek magassága 40-60 cm közötti, de Békés vármegyében már 70 cm-es, Baranya vármegyében 65 cm-es nagyságú egyedet is sikerült találni. Az elmúlt két hét időjárása kedvezően hatott a zöldtömeg növekedésre, sőt a ruderális területeken is előfordulnak már generatív fázisban lévő növények néhány vármegyében. A közutak mentén országszerte folyamatosan végzik a kaszálást. A csapadékos időjárás miatt a már lekaszált területeken a növények gyors sarjadása figyelhető meg.

Országos parlagfű helyzetkép (2024.05.24.)

Az átlagosnál jóval magasabb kora tavaszi hőmérsékletek hatására 2024-ben a szokásosnál korábban volt észlelhető a parlagfű csírázása. Az idei évben a parlagfű kelése az ország nagy részén már március közepén, végén elkezdődött.

Az ország legnagyobb részén az idei tavasz első felében száraz, aszályos volt az időjárás, azonban a Dunántúl dél-nyugati részén kiegyenlített volt a csapadékeloszlás. Az elmúlt egy hét folyamán jelentős mennyiségű csapadék érkezett az ország területének nagy részére.

Februártól kezdve szokatlanul meleg tavaszi időjárás volt jellemző hazánkban, és a fokozatos hőmérséklet-emelkedés csak április második felében torpant meg egy tartósabb hidegfront hatására, azonban májusban ismét folytatódott a felmelegedés. A jelenlegi időjárás kedvez a parlagfű kelésének és fejlődésének,

A parlagfű fejlettségi állapota változatos képet mutat. Május harmadik dekádjában a parlagfüvek többsége szikleveles és 10 leveles fejlettség közötti, a legfejlettebb egyedek intenzív hajtásnövekedés fenológiai állapotban vannak, magasságuk legfeljebb 15-30 cm (Békés vármegyében legfeljebb 40 cm, Tolna vármegyében legfeljebb 30-50 cm, Hajdú-Bihar vármegyében legfeljebb 40-50 cm nagyságúak).

Virágbimbós fejlettségű parlagfű a vármegyék többségében még nem figyelhető meg, kivéve Hajdú-Bihar, Zala és Békés vármegyéket, ahol egy-egy településhatárban néhány 16-25 cm-es magasságú egyed már generatív állapotba került. Békés vármegyében Telekgerendás határában május 23-án néhány virágzó parlagfű egyedet sikerült találni herbiciddel kezelt vetőmagborsó táblában, amelyek a parlagfű hazánkban ritkább, korábban virágzó változatába (Ambrosia artemisiifolia var. artemisiifolia) tartoznak.

Az őszi vetések két-három héttel előbbre vannak fejlettségi állapotukban a szokásoshoz képest.

Az őszi káposztarepce táblákon a virágzás befejeződött, az állományok a becőképződés és a magképzés fenológiai stádiumban vannak. Az ország legnagyobb részén az állományok erőteljesek, jól fejlettek, gyomelnyomó képességük megfelelő, zárt állományt alkotnak. Helyenként (Veszprém vármegye, Tolna vármegye) a szokásostól elmarad a fejlettség mértéke. Parlagfű nem található bennük, vagy csak gyengén fejlett csíranövények fordulnak elő kis mennyiségben, jellemzően főleg táblaszéleken vagy a kiritkult foltokban.

Az őszi kalászos állományok többsége a virágzás kezdete és a szemképződés közötti fenológiai állapotban található. Jelenleg a jól fejlett, jó gyomelnyomó képességű állományok jellemzőek. Az ország legnagyobb részében parlagfű nem fordul elő bennük, vagy elsősorban a ritkább állományokban, fejlődésben elmaradt foltokban, illetve a táblaszéleken, táblaszegélyeken figyelhető meg a jelenléte. A parlagfű fejlettsége többnyire 2-8 leveles közötti.

A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó állományok 4-10 leveles fejlettségűek. Nagyobb mennyiségű csapadék áprilisban a Dunántúl nyugati, délnyugati részén volt, itt a területek többségén az alapkezelések megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot, így hatékonyan irtották a parlagfüvet is. Az ország nagy részén viszont a tavaszi időjárásban voltak száraz periódusok, különösen az Alföld alig kapott esőt április első felében, továbbá április végén és május első felében. Emiatt az alapkezelések egy része nem kapta meg a szükséges bemosó csapadékot. Mindezek miatt és a korábbi évek tapasztalatainak megfelelően a termelők a napraforgó területek nagy részén állománykezelésre alapozták a parlagfű elleni védekezést. A herbicidtoleráns napraforgók posztemergens gyomirtása folyamatban van, több megyében az állománykezelések nagy részét elvégezték. A posztemergens kezelés ellenére több esetben látható parlagfűvel fertőzött állomány, ami miatt kiegészítő kezelés válhat szükségessé. A parlagfű a napraforgó területeken május utolsó dekádjában többnyire szik-12 leveles fejlettségű, elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken és táblaszegélyeken fordul elő jelentősebb mennyiségben.

A kukorica állományok 1-8 leveles fejlettségűek. A Dunántúl nyugati, délnyugati részén a preemergens kezelések túlnyomó részben megkapták a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot így ezek a területek többnyire gyommentesek. A területek többségén azonban a gazdálkodók korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeznek. A posztemergens gyomirtások folyamatban vannak, illetve néhány megyében már az állományok többségén megtörténtek. A parlagfű a kukorica területeken többnyire szik-10 leveles fejlettségű, a gyomirtott állományokban általában csak kis mennyiségben, elvétve található meg, jelentősebb fertőzés elsősorban a még nem gyomirtott táblákon, a táblaszéleken és táblaszegélyeken fordul elő.

Ültetvényekben a parlagfű fertőzés mértékét az ültetvények kultúrállapota határozza meg, így változatos képet mutat. A mechanikai és kémiai gyomirtás folyamatos. Amelyik ültetvényben a gyomirtást megfelelően elvégezték, ott parlagfű nem található, az ország legnagyobb területén ez az állapot jellemző. Ahol erre nem került sor, ott a parlagfű szikleveles és 30 cm nagyság közötti.

A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, a kapásnövényekkel elvetett és még gyomirtatlan táblákon, kiritkult táblarészeken, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, utak szélén, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.

A ruderális területeken a kora tavaszi aszpektus gyomfajai a dominánsak még, a parlagfű jelenléte általában még nem feltűnő, a kora tavaszi gyomnövények érése-száradása után várható, hogy a parlagfű teret fog nyerni. Ezeken a területeken országszerte változatos képet mutat a parlagfű fejlettsége, a legtöbb egyed a szikleveles és 12 leveles állapot közötti fejlettségű. Általában a ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek intenzív vegetatív növekedésben vannak. A legfejlettebb parlagfüvek magassága Hajdú-Bihar vármegyében eléri a 40-50 cm-t, Békés vármegyében a 40 cm-t, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében pedig a legfejlettebbek magassága meghaladja a 30 cm-t. Az utak mentén folyamatosan végzik a kaszálást.

Országos parlagfű helyzetkép (2023.10.20.)

Gyakorlatilag véget ért az idei parlagfű pollenszezon, a parlagfű növények túlnyomó többsége elvirágzott az országban. A legfejlettebb parlagfüvek életciklusa már véget ért, a növényelhalás a meghatározó fenológiai állapot. Ezeken a növényeken a porzós fészekvirágzatok szinte teljes egészében lehullottak, a virágzati tengelyek csupaszok. A parlagfüvek többségénél a termésérés – magszóródás - növényelhalás a meghatározó fenológiai állapot. Egyre nagyobb arányban figyelhető meg a levelek elszíneződése (antociánosodása, barnulása), elszáradása, a porzós fészkek lehullása. Minimális pollenszórás néhány megyében már csak a későn kelt parlagfüvreknél, valamint a kaszálás után újrasarjadó egyedek esetében figyelhető meg. Újabb egyedek kelése már nem tapasztalható.

A szántóföldeken a folyamatos betakarítások, valamint vetés előkészítési munkálatok révén a parlagfű fertőzéssel érintett terület nagysága jelentősen csökkent.
A nyári időszakban a gabonatarlókon a kedvező időjárási körülmények (hőmérséklet, csapadék) miatt intenzív fejlődésnek indult a parlagfű. Erős fertőzési nyomással kellett megküzdeniük a mezőgazdasági termelőknek. Emiatt a szokásosnál többször kellett talajművelést végezni. Gyomirtó szeres tarlókezelést is az átlagosnál nagyobb területen végeztek a gazdálkodók. A tarlók többségében parlagfűvel gyengén vagy közepesen, helyenként erősen fertőzöttek voltak, ezért a tarlóhántás, majd a későbbi tarlóápolás elvégzése a parlagfű elleni védekezés szempontjából is kiemelt jelentőségű volt. Mostanra a nyári betakarítású növények tarlóinak többségén a tarlóhántást, tarlóápolást elvégezték. 
Az őszi káposztarepce kelése és fejlődése heterogén képet mutat, sok helyen vontatott az őszi szárazság miatt. A repce állományok többségében 2 leveles és 12 leveles állapot közötti fejlettségűek. A későn lekerülő növények után még zajlik az őszi kalászosok magágyelőkészítése, illetve folyamatban vannak a vetési munkálatok. A korábbi vetések már kikeltek, és 1-3 leveles fenológiai állapotban vannak.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén tavasszal imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A vármegyék többségében tavasszal az alapkezelések megkapták a hatáskifejtéshez szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A csapadékosabb időjárás következtében, a több parlagfű kelési hullámnak köszönhetően szükség volt a posztemergens kezelésekre és néhol a késői posztemergensre is. A posztemergens kezelések többsége a parlagfű ellen hatásosnak bizonyult (azokon a táblákon, ahol a posztemergens kezeléseket időben, optimális időzítéssel végre tudták hajtani). Sok helyen mechanikai módon is megtörtént a sorközök gyommentesítése. A lassú kezdeti fejlődést követően jó gyomelnyomó képességű, erőteljes állományok fejlődtek, az állományok záródásával pedig tovább fokozódott a kultúrnövény gyomelnyomó képessége. A táblák többnyire parlagfű mentesek voltak, vagy alacsony volt a parlagfű fertőzöttség. Erőteljesebb parlagfű fertőzés leginkább csak a táblaszéleken, a táblaszegélyeken, a forgókban és a kiritkult táblarészeken fordult elő. Néhány területen azonban, ahol a posztemergens kezeléssel megkéstek, nagyobb egyedszámmal volt jelen a parlagfű. A betakarításhoz közeli időszakban helyenként látni lehetett olyan táblákat, ahol a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A gazdálkodók többsége élt az állományszárítás lehetőségével. A napraforgók betakarítása a megyék többségében befejeződött. A napraforgó tarlók elmunkálását az őszi gabonák vetéséhez a gazdálkodók folyamatosan végzik, így javul a korábban parlagfűvel fertőzött területek kultúrállapota. 
A kukorica területeken tavasszal a preemergens készítmények megkapták a hatáskifejtéshez szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A területek többségén a gazdálkodók tartamhatással rendelkező korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek, amelyek megkapták a tartamhatás biztosításához szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A kukorica állománykezeléseket, sorközműveléseket többnyire sikeresen hajtották végre a gazdálkodók, a kukoricatáblák zöme parlagfűmentes, vagy csak kis mennyiségben, elvétve található meg a gyomnövény. Azonban az érési folyamatok előtérbe kerülésével beindultak a levélzetben az öregedési folyamatok, ami kedvezett a parlagfű térnyerésének. Jelentősebb parlagfű fertőzöttség elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyeken, forgókon, kiritkult táblarészeken tapasztalható. A kukorica állományok a teljesérés fenológiai állapotban vannak, a levelek száradása az egész növényen megtörtént. Folyamatban van a kukorica betakarítása, néhány megyében már a végéhez közelít. Azokon a kukorica tarlókon is folynak a talajelőkészítési munkálatok, ahova őszi kalászos vetését tervezik.
A vegetációs időszak csapadékos időjárása az ültetvényekben is erős fertőzési nyomást idézett elő. Az átlagosnál több parlagfű volt jelen, melyek több kelési hullámban csíráztak. Sok területen a sorok aljának harmadik gyomirtó szeres kezelése is megtörtént. Az erős gyomosodás miatt a sorközöket az átlagosnál többször kellett mechanikai művelésben részesíteni. Az ültetvények többségében a szüreti munkák ütemezésével összhangban a termelők folyamatosan végezték a területek gyom- és parlagfű-mentesítését. Helyenként az elhanyagolt ültetvényekben lehet nagyobb parlagfű fertőzöttséget észlelni.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben a még betakarítás előtt álló kultúrák táblaszélein, táblaszegélyein, sikertelenül gyomirtott területein, kiritkult táblarészein, mezsgyehatárokon, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, árokpartokon, utak szélén, beruházási területeken fordul elő.
A mezőgazdaságilag nem művelt területeken is kedvezőek voltak a feltételek a parlagfű fejlődéséhez. Ezeken a területeken a vegetációs időszakban lehullott nagy mennyiségű csapadék erős parlagfű fertőzést eredményezett, ami miatt a szokásosnál többször kellett védekezni. A frissen bolygatott területek erősen fertőzöttek parlagfűvel, ahol viszont már több éve zárt növénytakaró van, ott nincs gond, mivel ott már az évelő fajok a dominánsak. A ruderális területeken lehet megtalálni a legnagyobb méretű és borítottságú parlagfű állományokat. Az utak mentén, árokpartokon, szegélyeknél rendszerint folyamatosan végzik a kaszálást.

Országos parlagfű helyzetkép (2023.10.06.)

Szeptember végére érkezett országosan egy nagyobb mennyiségű csapadék, vármegyénként eltérő mennyiségben 4-55 mm közötti eloszlásban. Ennek ellenére az utóbbi két hétben is folytatódott a későnyárias időjárás.

A parlagfű növények túlnyomó többsége elvirágzott az országban. Lezárult az idei évben a parlagfű növények fő virágzási időszaka. A pollenszórás mértéke csökken. A parlagfű növények többsége elvirágzott, a termésképződés, termésérés és magszóródás az uralkodó fenológiai állapot. A tavaszi időszakban kelt növényeken már növénysárgulás látható. A főhajtáson a virágzati tengely hossza általában 5-40 cm.  Virágzó egyedek már szinte csak a későn kelt növényeknél, valamint a kaszálás után újrasarjadó növények, valamint a neoténiás egyedek esetében figyelhetőek meg. A parlagfüvek fejlettsége országosan nagyon heterogén, az élőhelytől és a kelési időtől függően a 2 levelestől a 200 cm-es magasságig tehető. Új kelésű növény már csak ritkán található. A szántóföldeken a folyamatos betakarítások, valamint vetés előkészítési munkálatok révén a parlagfűvel érintett terület az előző időszakhoz képest jelentősen csökkent. 
A nyári időszakban a gabona- és repcetarlókon a kedvező időjárási körülmények (hőmérséklet, csapadék) miatt intenzív fejlődésnek indult a parlagfű. Emiatt erős fertőzési nyomással kellett megküzdeniük a mezőgazdasági termelőknek. A tarlók mechanikai ápolását a nagy mennyiségű lehullott csapadék nehezítette, ezért több területen a gazdálkodók vegyszeres gyomirtást is alkalmaztak a parlagfű elleni védekezésben. A tarlók többségében parlagfűvel gyengén vagy közepesen, helyenként erősen fertőzöttek voltak, ezért a tarlóhántás, majd a későbbi tarlóápolás elvégzése a parlagfű elleni védekezés szempontjából is kiemelt jelentőségű volt. A tarlók parlagfű fertőzöttsége jelentősen csökkent az intenzív talajmunkák következtében. A betakarított területek többségén a tarlóhántást, tarlóápolást elvégezték. Az őszi káposztarepce vetése a vármegyék többségében befejeződött. A kelése és fejlődése heterogén képet mutat, sok helyen vontatott az őszi szárazság miatt. A repce állományok többségében 2 leveles és 8 leveles állapot közötti fejlettségűek. Az őszi kalászosok magágyelőkészítése, és vetése is folyamatban van. A száraz talajviszonyok nem kedveztek a vetéselőkészítő talajmunkák jó minőségben való elvégzésének, illetve a csapadékhiány a kelést, fejlődést is hátráltatja.
A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A vármegyék többségében tavasszal az alapkezelések megkapták a hatáskifejtéshez szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A csapadékosabb időjárás következtében, a több parlagfű kelési hullámnak köszönhetően szükség volt a posztemergens kezelésekre és néhol a késői posztemergensre is. A posztemergens kezelések többsége a parlagfű ellen hatásosnak bizonyult (azokon a táblákon, ahol a posztemergens kezeléseket időben, optimális időzítéssel végre tudták hajtani). Sok helyen mechanikai módon is megtörtént a sorközök gyommentesítése. A lassú kezdeti fejlődést követően napjainkra jó gyomelnyomó képességű, erőteljes állományok fejlődtek, az állományok záródásával pedig tovább fokozódott a kultúrnövény gyomelnyomó képessége. A táblák többnyire parlagfű mentesek, vagy alacsony volt a parlagfű fertőzöttség. Erőteljesebb parlagfű fertőzés leginkább csak a táblaszéleken, a táblaszegélyeken, a forgókban és a kiritkult táblarészeken fordul elő. Néhány területen azonban, ahol a posztemergens kezeléssel megkéstek, nagyobb egyedszámmal volt jelen a parlagfű. Helyenként látni lehet olyan táblákat, ahol a parlagfű túlnőtte a napraforgót. A vármegyék többségében éltek az állományszárítás lehetőségével, és el is végezték azokat. A napraforgó területek betakarítása már a vége felé közelít. A már betakarított területeken pedig jelenleg zajlik a szárzúzás, illetve megkezdődtek a talajmunkák, így ezzel jelentősen csökkentek a parlagfűvel fertőzött területek.
A kukorica állományok fejlettsége a teljesérés fenológiai állapotban van. Tavasszal a preemergens készítmények megkapták a hatáskifejtéshez szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A területek többségén a gazdálkodók tartamhatással rendelkező korai posztemergens és posztemergens gyomirtást végeztek, amelyek megkapták a tartamhatás biztosításához szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A kukorica állománykezeléseket, sorközműveléseket többnyire sikeresen hajtották végre a gazdálkodók, a kukoricatáblák zöme parlagfűmentes, vagy csak kis mennyiségben, elvétve található meg a gyomnövény. Azonban az érési folyamatok előtérbe kerülésével beindultak a levélzetben az öregedési folyamatok, ami kedvezett a parlagfű térnyerésének. Jelentősebb parlagfű fertőzöttség elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyekben, forgókban, kiritkult táblarészeken tapasztalható. A kukorica állományok érésének a meleg, késő nyárias időjárás kedvezett, a kukorica betakarítása zavartalanul zajlik az országban. A már betakarított kukorica tarlóján folynak a talajelőkészítési munkálatok is az őszi vetéshez.
A vegetációs időszak csapadékos időjárása az ültetvényekben is erős fertőzési nyomást idézett elő. Az átlagosnál több parlagfű volt jelen, melyek több kelési hullámban csíráztak, emiatt eltérő fenológiai állapotban vannak. Sok területen a sorok aljának harmadik gyomirtó szeres kezelése is megtörtént. Az erős gyomosodás miatt a sorközöket az átlagosnál többször kellett mechanikai művelésben részesíteni. Az ültetvények többségében a szüreti munkák ütemezésével összhangban a termelők folyamatosan végzik a területek gyom- és parlagfű-mentesítését. Helyenként az elhanyagolt állomány sorokban és sorközökben lehet nagyobb parlagfű fertőzöttséget észlelni.
A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, még betakarítás előtt álló napraforgó és kukorica táblaszegélyekben, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, mezsgyehatárokon, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, árokpartokon, utak szélén, beruházási területeken fordul elő.
A mezőgazdaságilag nem művelt területeken is kedvezőek voltak a feltételek a parlagfű fejlődéséhez. Ezeken a területeken a vegetációs időszakban lehullott nagy mennyiségű csapadék erős parlagfű fertőzést eredményezett, ami miatt a szokásosnál többször kellett védekezni. A frissen bolygatott területek erősen fertőzöttek parlagfűvel, ahol viszont már több éve zárt növénytakaró van, ott nincs gond, mivel ott már az évelő fajok a dominánsak. A ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű és borítottságú parlagfű állományok, amelyek azonban igen heterogén fejlettséget mutatnak. Az utak mentén, árokpartokon, szegélyeknél rendszerint folyamatosan végzik a kaszálást, ami segíti az újrahajtott egyedek virágzásának visszaszorítását.