2018. évi halfogási adatok Magyarország természetes vizein

Tájékoztató a 2018. évi, Magyarország nyilvántartott halgazdálkodási vízterületein megvalósított halfogások mennyiségeiről. A mellékelt táblázatokban bemutatott fogások a következő megbontásban találhatóak:

• horgászfogás állami horgászjegy birtokában (megyénként)
• horgászfogás turista állami horgászjegy birtokában (országos)
• rekreációs halászfogás (országos)
• halászati engedélyes halászfogás (országos)

A 2018. évi állami horgászjegyekhez tartozó fogási adatok megnyithatóak és letölthetőek, Budapest megnevezés és a megyék neveire kattintva, valamint külön dokumentum tartalmazza a turista állami horgászjegyhez, továbbá az állami halászjegyhez, a halászati engedélyhez tartozó fogási adatokat.

Az elmúlt év végén történt jogszabály módosításból adódóan a halászjegyes halfogásokkal kapcsolatos adatszolgáltatások nem teljes mértékben történtek meg, ezért az itt közölt adatok hiányosak lehetnek.

Budapest
Bács-Kiskun megye
Baranya megye
Békés megye
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Csongrád megye
Fejér megye
Győr-Moson-Sopron megye
Hajdú-Bihar megye
Heves megye
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Komárom-Esztergom megye
Nógrád megye
Pest megye
Somogy megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Tolna megye
Vas megye
Veszprém megye
Zala megye
Állami halászjegyhez tartozó fogási adatok
Halászati engedélyhez tartozó fogási adatok
Turista állami horgászjegyhez tartozó fogási adatok

Haljelölési módszer

A haljelöléses vizsgálatok megkezdése előtt nagyon fontos elhatározni, hogy a vizsgálatot milyen céllal végezzük el, mire szeretnénk választ kapni. Itt felmerülhet egy telepítés sikerességének, halak egyedi növekedésének, vízterületen belül, vagy vízterületek közötti vándorlások vizsgálatai, de olyan vizsgálatok is végezhetőek, melyek a telepítési helyeket, időpontokat és a különböző korosztályok telepítésének eredményességét vizsgálják. Amennyiben új halfaj telepítése merül fel, hasznos lehet ennek is a jelölt halak útján történő vizsgálata.

A jelölésnek tartósan a halban kell maradnia úgy, hogy a hal mozgását, viselkedését ne akadályozza. Fontos, hogy a jelre írt adatok hosszútávon leolvashatóak legyenek. Amennyiben a horgászok segítségére számítunk az adatgyűjtés során, a jelnek észrevehetőnek is kell lennie. Ezeknek a feltételeknek sok halfaj esetében megfelel az úgynevezett T-bar tag, magyarul nevezhetjük fonál vagy spagetti jelnek, mely a hátúszó alatti izomba szúrva ott megakad és áramvonalasan a hal hátához lapul (1. kép). A T-bar a jel izomba szúrt vége T betű formájára utal, ami a behelyezést követően az izomban megakad és ezzel megakadályozza a jel elvesztését (2. kép). A jelölő eszköz nem drága. Alapanyag szempontjából maga a jel sem lenne drága, ha nem kellene megoldani a jel feliratozását és annak tartósságát (3. kép). Erre természetesen szükség van, hiszen jó esetben a jelet még évek múlva is le kell tudni olvasni. Léteznek egyéb módszerek is az egyedi jelölésre, mint pl. a kopoltyúfedőbe helyezett fémkrotáliák, de ezekkel kevésbé jók a tapasztalatok, mivel nagyobb roncsolást végez a halon a behelyezéskor és a hal szövetei a fejlődése során „benövik” a jelet, ami ezek után nehezen észrevehető és leolvasható lesz. Léteznek a műanyag fonál jeleknek egyéb változatai, melyek rögzítése a jel átfűzésén alapul. Ez abban az esetben használatos, ha a korábban leírt „horgonyzás” nem elég megbízható a hal anatómiájának köszönhetően. Az ilyen jelek rögzítése sokkal időigényesebb.

A fentebb említett fonál jeleket különböző színekben készítik el, melyek leggyakrabban feltűnő, világos színek, hogy a jel észrevehető legyen a megfogó számára. A jel beazonosításában segít a jel színe, valamint fontos a felirat megválasztása, melynek egyik része a jel egyedi azonosító száma, a másik viszont a információt biztosít a jel kibocsájtójáról illetve ennek elérhetőségéről. Ez régebben egy postai cím volt, manapság inkább egy e-mail cím, ahova az adatok megküldhetőek. A haljelölésnél használt jelek méretükben is különbözhetnek, attól függően, hogy milyen halfaj, milyen korosztályát szeretnénk megjelölni.

A hal megjelölését követően kell megmérni a halat és az adatokat minden esetben egy jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Általában tömeget és testhosszt mérünk (orrcsúcs- faroktő közötti távolság), mivel ezt a horgászok is könnyen megtehetik (4. és 5. kép).

Általában elmondható, hogy legalább 150-200 egyedet szükséges megjelölni egy telepítés során, hogy kellő mennyiségű adat érkezzen vissza a kiértékeléshez. Természetesen ez a szám növelhető, ezzel együtt emelkedik majd a visszajelzések száma is. A tapasztalatok alapján 5-20 %-ban várható visszajelzés a kihelyezett jelölt halainkról, ami természetesen nem azt jeleni, hogy egy telepítésből ennyi kerül visszafogásra.

Adatgyűjtés. A legtöbb esetben a horgászok által visszafogott hal adatai állhatnak csak a vizsgálatot végzők rendelkezésére. Annak érdekében, hogy minél nagyobb számban eljusson hozzánk a fogott halak adata, nagyon fontos a horgászok tájékoztatása, valamint a fogás bejelentésre való ösztönzése is. Ez utóbbit leggyakrabban valamilyen jutalmazással lehet megoldani. A legbiztosabb a területi jegyen történő figyelemfelhívás a jelölésről, de érdemes a halgazdálkodó honlapján keresztül is minél többször hirdetéssel, beszámolókkal, apró hírekkel tudatosítani ezt a tevékenységet. A megfogott jelölt hal esetében a fogás dátumát, helyét, valamint a hal testhosszát és testtömegét szükséges bejelenteni.

Hasonlóan a beküldött adatokhoz, nagyon fontos a telepítéssel és jelöléssel kapcsolatos adatok gyűjtése is. A telepítéssel kapcsolatos információk gyűjtésére legalkalmasabb egy táblázat készítése. Érdemes külön lapokra felvezetni az egy fajhoz tartozó jelölt halak adatait. A jel azonosítószámán és a testméret adatokon felül fontos a telepítés időpontjának és jól beazonosítható helyszínének feljegyzése, hiszen ezekre az adatokra szükség lesz a hal visszafogásakor a változások kimutatásra, úgy a növekedés, mint az elvándorlás szempontjából. Egy jól megszerkesztett táblázat azonnali információt ad a kitelepítéstől a visszafogásig eltelt időről, valamint a visszafogott hal növekedéséről.

Korábban a visszafogás igazolására a legjobb módszer a jel levélben történő beküldése volt. Manapság, amikor majdnem mindenki rendelkezik jó kamerával felszerelt telefonnal, az e-mailben történő beküldés lényegesen egyszerűbb, gyorsabb és költség kímélőbb. Ebben az esetben a hal a jellel visszaereszthető és újabb megfogása esetén további adatokat szolgáltathat vizsgálatainkhoz.

Mikor az első bejelentések megérkeznek, óhatatlanul következtetéseket próbálunk abból levonni. Ez természetesen lehetséges, de a tudományosan megalapozott következtetéseket több év során begyűjtött, statisztikailag kiértékelt adatokból lehet megkapni. Számos tudományos és ismeretterjesztő cikk jelent meg a nyomtatott szakirodalomban és akár az interneten is. Az itt leírtakat, tapasztalatokat, módszereket érdemes áttanulmányozni és ezek ismeretében megtervezni és elvégezni a haljelöléses vizsgálatokat.

Jelenleg a haljelöléses vizsgálatokat jogszabály nem szabályozza, nincs ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettség és adatgyűjtés sem. Különösen abban az esetben, ha több, esetleg összekapcsolódó vízterületen történik haljelölés, ahol a halak mozgása a területek között biztosított, szükséges lehet egy közös adatbázis kialakítására, hasonlóan a madárgyűrűzéseknél alkalmazottakhoz. Ez segíthet a jelölt halat fogóknak a bejelentésben, valamint a vizsgálatokat végzőknek is az adatgyűjtésben.

Haljelöléses vizsgálatok

A halgazdálkodási vízterületek egyik, talán legköltségesebb feladata a halállomány utánpótlás biztosítása, azaz a legtöbb esetben a haltelepítés. Nem mindegy, hogy milyen eredményt hoz ez a tevékenység, hiszen amennyiben jó és eredményes a telepítés, erősödik a halállomány és ezzel biztosítható a jó horgászfogások feltétele is.

A telepítések sikerességének ellenőrzése általában nem történik meg, csak annyi megfigyelésre kerül sor, hogy a telepítést követő hosszabb-rövidebb időszakban hogyan módosulnak a halfogások. Amennyiben azonban arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a telepített halaink hogyan fejlődnek vizeinkben, merre mozognak és milyen ütemben kerülnek megfogásra, érdemes elgondolkozni az egyedi jellel történő haljelöléses vizsgálatok bevezetésén.

A vizsgálatok elvégzése többletmunkát igényel elsősorban a halak megjelölésekor, később az adatgyűjtés során is és a jelöléshez szükséges eszközök, jelek beszerzése is további kiadást jelentenek, de a jelölést követően, a visszajelzések alapján folyamatos információnk lehet a telepített halainkkal kapcsolatban. A jól megtervezett vizsgálatok segítségével kiválaszthatóak, hogy melyik halfaj melyik korosztályának telepítése a legoptimálisabb a vízterület illetve a horgászok szempontjából. Össze lehet hasonlítani a különböző időpontokban, vagy helyeken történő haltelepítések eredményességét. Az egyedi növekedés szintén utal arra, hogy a telepített halainknak megfelelőek-e az életfeltételei. A zártabb vízterekben információt kaphatunk arról, hogy a telepített halaink milyen ütemben jutnak el a vízterület egyes részeire, több kapcsolódó vízterület esetében láthatjuk, hogy mennyire marad a mi vízterületünkön a hal, vagy milyen irányba vándorol. Ilyen információk birtokában jobban össze lehet hangolni a kapcsolódó vízterületek halasítását.

Napjainkban már több nagyobb halgazdálkodó végez haljelöléses vizsgálatokat. Tapasztalataik hasznosak lehetnek azok számra, akik még csak most fontolgatják ennek kipróbálását, bevezetését. Ezért javasoljuk, hogy haljelölések megkezdése előtt keressenek fel ilyen tapasztalattal rendelkező halgazdálkodókat vagy kutatókat annak érdekében, hogy a vizsgálataik elvégzését optimalizálhassák, azaz ne végezzenek el felesleges munkát és mihamarabb eredményekhez juthassanak.

Pontytelepítés 2017. évben

A nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeinken történt ponytelepítések megoszlása 2017. évben.

A haltelepítések eredményességénél és hasznosulásánál fontos, hogy az adott halfaj melyik korosztályát telepítik. A kisebb korosztályok nagyobb egyedszámmal kerülnek ki a vízbe, de a túlélési esélyük jóval kisebb, tehát kevesebb egyed éri meg a „horogérett” kort. A legfiatalabb korosztályoknak a lárvától az előnevelt korosztályig, megfelelő életkörülményre (elsősorban táplálékra) van szükségük a túlélésre, amit nem minden vízterület tud biztosítani. Ezért a legtöbb esetben javasolt az idősebb korosztályok telepítése, hogy ezt a bizonytalan kezdeti időszakot ne kelljen a vízterület halasításakor figyelembe vennünk.

Érdemes tehát megvizsgálni azt is, hogy melyik korosztályokat milyen arányban telepítik a halgazdálkodók. Ebben az esetben az egynyarasnál idősebb korosztályok telepítését vesszük csak figyelembe. Mivel tömegadattal rendelkezünk ezekről a korosztályokról, természetesen ilyen arányban is tudjuk megmutatni részüket a telepítésben. Az idősebb korosztályok kisebb egyedszámot és nagyobb túlélési esélyt jelentenek. Ennek ellenére nem biztos, hogy a telepítés sikerességéhez a fogható méretű halak telepítése a kívánatos.

A ponty nagyon magas aránya miatt ebben az esetben érdemes ezzel a halfajjal külön foglalkozni. Az 1. ábra mutatja, hogy a III. nyaras korosztályt telepítik a legnagyobb arányban. Ez az arány a valóságban még nagyobb, mert a vegyes korosztály egy jelentős része is ide tartozik. A kétnyaras korosztály sokkal kisebb arányt képvisel, de szintén sok halgazdálkodó telepít ilyen korosztályt. Az egynyaras korosztály telepítése kisebb mértékű ennél a halfajnál. Létezik még a háromnyarasnál idősebb korosztály is, ami feltehetően olyan vízterületen népszerű, ahol a megfelelő fogási módszerekkel nagyobb halak megfogására specializálódtak. Itt feltehetően előírás a megfogást követően a nagyméretű halak visszaengedése.

A pontytelepítések esetében több oka van a háromnyaras korosztály nagy arányának a korosztály összetételben. A legtöbb esetben a telepített halat a horgászok nagyon hamar vissza is akarják fogni. Ebben az esetben a telepítés egy rövid ideig nagyobb fogási lehetőséget biztosít, de ennek az időszaknak hamar vége szakad. A fiatalabb korosztályok telepítése esetén a halaknak növekedniük kell a kihelyezés után. Ezzel hasznosítják a terület forrásait és ha nem történik nagyobb elhullás, elvándorlás, vagy nem esnek ragadozók áldozatául, akkor hosszabb távon több fogást eredményezhet. A harmadik nyaras ponty telepítését az is ösztönzi, hogy a beszerzése könnyebb és olcsóbb, mint a fiatalabb korosztályoknak.

A pontyon kívüli többi halfaj esetében az idősebb korosztályok telepítése kisebb arányú (2. ábra). A legtöbb ragadozó halfajnál gyakori az egy-két nyaras korosztály telepítése. Az egyéb halfajok közül a keszegnek van jelentősebb aránya. Ebben az esetben a vegyes korosztályba sorolják gyakran a halakat, amik feltehetően itt is a második és harmadik nyaras korosztályt jelentik.

A többi faj esetében gyakran előfordul, hogy szintén a piac biztosította lehetőségek miatt választják a telepített korosztályt. A keszeg telepítéseinél a vegyes megnevezés gyakran nem csak a fajösszetételre, hanem a korosztály összetételére is utal.

A ragadozók esetében talán más a helyzet. Itt jóval gyakoribb az egynyaras korosztály telepítése. Ennek előnye a nagyobb egyedszám, ami növelheti a telepített halfaj állományát a vízterületen. Feltehetően a magasabb beszerzési ár esetében, amely minden korosztályra vonatkozik, több türelmet tanúsítanak a gazdálkodók és inkább választják a hosszabb távon jobb eredménnyel kecsegtető nagyobb egyedszámú fiatalabb korosztály telepítését. Szintén a horogérett drága hal telepítése ellen szól, hogy a gyors kifogás a kisebb egyedszám miatt érzékenyen érintheti a vízterületet. Nagyobb ragadozó halfaj egyedeinek kihelyezését esetleg néhol károsnak is tartják (különösen harcsa esetében), a más horogérett halfaj (keszeg, ponty) gyérítése miatt.

Az egynyarasnál fiatalabb korosztályok telepítését nem tartalmazzák ezek az ábrák. Ezek a telepítések tömegben alig kimutathatóak, hiszen a telepítésre szánt előnevelt korosztály 1000 egyede is legtöbbször nem éri el az 1 kg-ot. Ebben az esetben nagyon kisméretű halak telepítését végzik abban a reményben, hogy a nagy egyedszám miatt esetleg mégis eléri néhány a kifejlett kort. Ennél sokkal hatékonyabbnak tűnik az egynyaras halak telepítése, ahol a bizonytalansági faktor jóval kisebb, mint az előnevelt vagy lárva korosztályok telepítésekor. Természetesen egynyaras halak vásárlása a legtöbb esetben nagyobb kiadást jelent.

Megyei bontásban mutatja a telepített korosztályok mennyiségét a következő, a 3. ábra. A megyénként eltérő halgazdálkodási vízterületek száma és területei miatt nagy a különbség a kihelyezett halmennyiségek között. A telepített korosztályok arányai azonban hasonlóak, elsősorban abban, hogy a legtöbb megyében a háromnyaras hal telepítési aránya a legmagasabb. Két helyen a vegyes korosztály mennyisége szintén magas, de ez a vegyes korosztály esetében is gyakran magas a harmadik nyaras halak aránya. Az ábrán az összes halfaj korosztályait vettük figyelembe, de mivel a telepített halak között a ponty aránya a meghatározó, az arányok a legtöbb esetben hasonlóak. A kétnyaras korosztály telepítését két megyében helyezik előtérbe, de ezekben a megyékben sem érik el három nyaras korosztály arányát.

A 2017. év haltelepítései Magyarország halgazdálkodási vízterületein

Az OHA részét képezi a nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeinken történő évenkénti haltelepítési adatok gyűjtése és azok összesítése

A haltelepítésekkel kapcsolatos adatokat a Megyei Kormányhivatalok gyűjtik és küldik meg az OHA részére. A vízterületenkénti haltelepítésekről a következő adatok érkeznek be: halfajok, korosztályok és a mennyiségek. A korosztályokhoz kétféle mennyiségi adat tartozhat. A fiatalabb korosztályokat (lárva, zsenge ivadék, előnevelt ivadék) darabszámban, míg a többi, idősebb korosztályt tömegben mérjük. A halak idősebb korosztályait öt csoportba osztjuk: egynyaras, kétnyaras, háromnyaras, vegyes korosztály, háromnyarasnál idősebb, azaz extra korosztály. A vegyes korosztály a legtöbb esetben két és háromnyaras korosztály kevert állományának telepítését jelenti.

2017. évben 21 halfajból közel 4000 tonna halat telepítettek a halgazdálkodók. Az első ábra a halfajok nagyobb korosztályainak tömegarányait mutatja be. A ponty telepítés kiemelkedően magas aránya a legszembeötlőbb. A keszegfélék és keszegfajokból telepítették a második legnagyobb mennyiséget. Az 1. ábra alapján is látszik, hogy a többi halfaj, ezek közül a horgászatban népszerű ragadozó halfajok idősebb korosztályának telepítése eltörpül a kihelyezett pontymennyiséghez képest.

Az ország halgazdálkodási vízterületeinek eloszlása nem egyenletes a megyék között. Ezt még torzítja az is, hogy azok a vízterületek, melyek több megyét is érintenek, csak egy megye nyilvántartásában szerepelnek. A közel 160 000 ha nyilvántartott halgazdálkodási vízterületének megyénkénti eloszlását a következő ábra mutatja. A Balaton torzító hatása látszik a 2. ábrán, hiszen a legnagyobb felületű vizünk három megye között helyezkedik el, de csak Somogy megye nyilvántartásában szerepel. Szintén nagyobb vízfelülettel rendelkeznek azok a megyék melyek hosszabb Duna vagy Tisza szakasszal rendelkeznek. A két legkisebb vízfelülettel rendelkező megye Veszprém és Nógrád megye.

Ennek ellenére érdekes lehet a telepített halfajok megyénkénti mennyiségei. A ponty kiemelkedően magas aránya a telepített halfajok között szükségessé teszi, hogy külön ábrán mutassuk be megyénkénti telepítési mennyiségét. A 3. ábrán látható, hogy csak részben követik a vízterületek arányát a telepített pontymennyiségek. Somogy megye a második helyre szorult, hiszen ebben az esetben ott, ahol több kisebb víz képezi a megye vízfelületeit, nagyobb lehet a telepített halmennyiség is. Ezt mutatja Pest megye és Fővárosról, ahol a hosszabb Duna szakaszon felül nagyon sok kisebb halgazdálkodási vízterület is található.

A többi halfaj megyénkénti telepített mennyiségét mutatja be a 4. ábra. A keszeg kategória több keszegfaj egyidejű telepítését mutatja. Gyakran előfordul, hogy több keszegfaj egyedeit egyszerre halásszák le és nem lehetséges a szétválogatásuk. Szintén előfordulhat, hogy a vízterület halgazdálkodási tervében a „keszegfélék”, vagy „vegyes keszeg” szerepel és ennek megfelelően jelentik a telepítést is. A többi, megnevezett keszegfaj az előző kategórián felül került telepítésre. A ragadozó halfajok közül a süllőt telepítették a legnagyobb mértékben. A csuka és harcsa telepítés ettől elmarad. Ezeknél a fajoknál (ragadozók) sokkal gyakoribb a fiatalabb, általában előnevelt korosztály telepítése, amit a jelen ábra nem tartalmaz. A többi halfaj telepítése nagyon kismértékű, gyakran csak kísérleti jellegű.