A műanyagokon képződő légbuborékok mikroműanyagokat juttatnak a vízbe

Egy ír kutatás szerint a műanyag felületeken keletkező légbuborékok a mikroműanyag-szennyezés egy eddig alábecsült forrását jelenthetik.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a tipikus műanyag felületeken spontán módon kialakuló apró légbuborékok képesek a felületi hibákat erodálni, és mikro- és nanoműanyagok (MNP) felszabadulását kiváltani. A folyamat a mechanikai aprózódással és az UV-indukált oxidatív lebomlással párhuzamosan, de azoktól függetlenül zajlik. A kutatók a jelenséget széles hőmérsékleti tartományban (25-95°C) és különböző víztípusokban – ioncserélt, csap-, folyó- és tengervízben – is megfigyelték, magasabb hőmérsékleten gyorsabb és kiterjedtebb MNP-felszabadulást tapasztalva. 

A hatásmechanizmust vizsgálva a tanulmány bemutatta, hogy a műanyag felületeken kialakuló, táguló és mozgó légbuborékok felületi feszültsége lokális nyíróerőt hoz létre, amely képes leválasztani és deformálni az alacsony molekulatömegű polimer anyagot a mechanikailag kevésbé stabil felületi hibák mentén. A légbuborék-képződést a víz minősége és a műanyagok fizikai-kémiai tulajdonságai egyaránt befolyásolják. A hidrofób polimerek, mint a polipropilén és a polietilén különösen hajlamosak erre a folyamatra. Az eredmények szerint a légbuborékok alacsony energiájú, de széles körben jelen lévő forrást jelentenek a mikroműanyag-szennyezésben — írja a NewsMedical.