A kávéfogyasztás és a Parkinson-kór kockázata közötti összefüggés személyenként eltérő lehet
Az egyéni eltéréseket a genetika, a biológiai nem és a koffein-anyagcsere kölcsönhatása határozza meg.
Az npj Parkinson’s Disease folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy a kávéfogyasztás és a Parkinson-kór kialakulásának kockázata közötti kapcsolat függ-e attól, hogy valaki milyen gyorsan bontja le a koffeint, illetve hogy milyen nemű — írja a News Medical. A koffein lebontásában ugyanis fontos szerepet játszik a CYP1A2 nevű enzim, melynek működése genetikailag eltérő lehet: egyesek gyorsabban, mások pedig lassabban bontják le a koffeint.
A kutatáshoz az Egyesült Királyság Biobankjának (UKB) adatait használták fel, amely egy több mint félmillió 37-73 éves résztvevőt magában foglaló prospektív kohorszvizsgálat. A felmérés kezdetén a résztvevők kérdőíveket töltöttek ki, fizikális vizsgálaton vettek részt, valamint vér-, vizelet- és nyálmintákat adtak. A kávéfogyasztást a vizsgálat kezdetén kitöltött kérdőívek alapján határozták meg.
Az eredmények szerint önmagában a kávéfogyasztás nem függött össze a Parkinson-kór kockázatával, amikor azonban azt is figyelembe vették, hogy a résztvevők genetikai adottságaik következtében milyen gyorsan bontják le a koffeint, már jelentős különbségeket találtak. A gyors koffeinlebontóknál napi 5 csészénél kevesebb kávé fogyasztása alacsonyabb kockázattal járt, a legkedvezőbb hatás körülbelül napi 3 csészénél jelentkezett. A közepes és lassú koffeinlebontóknál ugyanakkor a gyakori kávéfogyasztás (napi 5 csésze vagy annál több) növelte a kockázatot. A nem szerinti elemzés tovább árnyalta a képet: a védőhatás a gyors koffeinlebontó nőknél volt a legnagyobb (ha napi 5 csészénél kevesebbet ittak), míg a magas fogyasztás miatti kockázatnövekedés elsősorban közepes vagy lassú koffeinlebontó férfiaknál jelentkezett. A tanulmány megfigyeléses jellegű, tehát nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, de rámutat arra, hogy a kávéfogyasztás és a Parkinson-kór kialakulásának kockázata – genetikai háttér és nem alapján – egyénenként jelentősen eltérhet.