„Római rulett”: római salátákhoz köthető E. coli járványsorozat az USA-ban
Az Egyesült Államokban 2015 és 2021 között E. coli O157-tel szennyezett római salátákat 7 járvánnyal hozták összefüggésbe, ami 4.274 laboratóriumilag igazolt megbetegedést, 766 kórházi kezelést és 11 halálesetet eredményezett.
2002 júliusában az E. coli O157:H7 kitörése 78 – a Kelet-Washingtoni Egyetem tánctáborában résztvevő, Washington, Montana és Minnesota államokból érkező – középiskolás lányt betegített meg. Eset-kontroll vizsgálatok szorosan összefüggésbe hozták a betegséget római salátával készült Cézár-salátával. 2012 áprilisában a szintén E. coli O157 okozta járvány 28 megbetegedést eredményezett, ezeket az eseteket ugyancsak római salátához kötötték. 2017-re 17 megbetegedést jelentettek 13 államban, két fertőzöttnél hemolitikus urémiás szindróma (HUS) – akut veseelégtelenség – alakult ki, egy ember pedig meghalt Kaliforniában. 2018 áprilisában a helyi, állami és szövetségi közegészségügyi és mezőgazdasági ügynökségek bejelentették egy E. coli O157:H7 járvány kitörését, amely a Yuma (Arizona) termesztési területéről származó római salátához volt köthető. A járvány összesen 240, a kitörést okozó törzsekkel fertőzött embert érintett 37 államból. A rendelkezésre álló információk alapján 104 beteget kórházba szállítottak, közülük 28-nál alakult ki HUS. Öt halálesetet jelentettek Arkansasból, Kaliforniából, kettőt Minnesotából és New Yorkból.
Kiderült, hogy a járványt okozó törzseket a Wellton öntözőcsatorna egy 5,6 kilométeres szakasza mentén vett vízmintákban mutatták ki — a csatorna római saláta ültetvények mellett, és egy kb. 105.000 szarvasmarhát tartó, koncentrált állati takarmányozási telep mellett húzódik. A telepekről származó hulladék bekerült az öntözővízbe, majd a római salátára, végül a salátamixbe.
2019-ben három különálló járványkitörést vizsgáltak egyszerre, mindegyiket az E. coli különböző törzsei okozták — ez már arra utalt, hogy a probléma nem elszigetelt. Ennél is hátborzongatóbb, hogy a 2019-es Salinas városi vizsgálat során az E. coli O157:H7 törzset egy talaj-ürülék kompozit mintában mutatták ki, amelyet egy állami területen lévő szarvasmarha-istállóból vettek kevesebb mint 3 kilométerre egy olyan mezőgazdasági területtől, amelynek több földje is a járványkitörésekhez kapcsolódott. Más STEC törzseket is találtak egy gazdaság határterületéről származó mintákban, amely közvetlenül a szarvasmarha-legelő mellett található.
A 2018-as járvány során a környezeti szennyezést valószínűleg a szomszédos állattartó-telep okozta, mivel a szarvasmarhák jól dokumentált rezervoárjai a kérdéses baktériumtörzsnek. Az életképes E. coli levegő útján történő terjedését számos helyszínen dokumentálták egy közeli nagy állattenyésztő és komposztáló üzem mellett, illetve attól távolabb. A levegő, a víz és a salátalevél mikrobiomjának elemzése kimutatta a por lerakódását a szarvasmarha-karámokból a közeli vízben és földben, ami arra utal, hogy a telepekről származó por szerepet játszhat az E. coli terjedésében.
Ki a felelős? — teszi fel a kérdést Bill Marler ügyvéd, a Food Safety News alapítója, a véleménycikk írója. Az amerikai jog nem ír elő követelményeket az állattartó telepek számára arra vonatkozóan, hogy tevékenységük ne szennyezze a területen a növények termesztésére használt vizet. A leveles zöldségeket termesztő gazdáknak ugyanakkor kevés beleszólásuk van a földjeik melletti földhasználatba, és az FDA is csak a salátafarmot vizsgálhatja, de nem követelhet változtatásokat a szarvasmarha telepeken. Végeredményben tehát az összes jogi és gazdasági veszteséget a salátatermesztők viselik.