Helyettesítő hatóanyagok felhasználása a hazai növényvédelemben

Az elmúlt időszakban számos cikk született, amely azt sugallja, hogy a Magyarországon termett gyümölcsök az európai uniós átlag fölötti mértékben szennyezettek káros növényvédőszerekkel. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), valamint a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara a félreértések és a feleslegesen keltett pánik elkerülése érdekében az alábbi, lényeges tudnivalókra szeretné felhívni a hazai vásárlók figyelmét!

Mindenekelőtt tisztázzuk az alapfogalmakat és lássuk a jogi hátteret!
Alapvetően tudni kell, hogy a növényvédelemben az ún. helyettesítésre jelölt anyagok nem készítmények, hanem hatóanyagok. Ez azért fontos különbség, mert a hatóanyagokat – ideértve természetesen a helyettesítésre jelölt hatóanyagokat is – minden esetben EU-szinten engedélyezik, nem pedig tagállami hatáskörben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármely uniós tagállamnak kizárólag akkor van joga valamely hatóanyagból növényvédelmi készítmények forgalmazását és felhasználását engedélyezni, ha az adott hatóanyagot az EU jóváhagyta! A helyettesítésre jelölt hatóanyagok használata így tehát nem magyar sajátosság, az egész EU-ban engedélyezett a felhasználásuk.

Mit jelent a növényvédőszer-hatóanyagok esetében a helyettesítésre jelölt státusz? 
Egyszerűsített megfogalmazásban az illető hatóanyagok megfelelnek ugyan a világviszonylatban legszigorúbb európai uniós engedélyezési eljárás alapján az előírásoknak, de olyan toxikológiai vagy ökotoxikológiai tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek miatt a (közel)jövőben szükségessé válhat a kiváltásuk újabb, korszerűbb hatóanyagokkal. Erre utal az elnevezés is. Egyrészt hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek engedélyezett hatóanyagok, tehát megfelelnek a jelenleg érvényben levő – nagyon is szigorú – előírásoknak. Másrészt viszont éppen a kockázatosságuk miatt, az ilyen hatóanyagokból készített termékek csak megfelelő szakmai végzettségű szakember felügyelete és felelősségvállalása mellett alkalmazhatók Magyarországon.

Miért használják ezeket a készítményeket a (nem csak magyar) gazdák? 
Azért, mert az EU-ban működik a világon a legszigorúbb és a legmegbízhatóbb növényvédőszer-engedélyezési rendszer, amelyben folyamatosan történik az engedélyezett hatóanyagok felülvizsgálata. A hatóanyagok újraengedélyezésekor mindig a legkorszerűbb elvek és ismeretek alapján járnak el a döntéshozók. A gazdák gyakran tapasztalhatják, hogy a régi, jól bevált hatóanyagok napjainkban már nem felelnek meg az előírásoknak, ezért visszavonják őket. A fejlesztések – amelyek egy-egy új hatóanyag esetében legalább 10 évig tartanak az engedélyezési eljárással együtt – nem tudják követni a visszavonások ütemét, így egyre kevesebb növényvédőszer áll a termelők rendelkezésére. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a gazdák az elérhető és a jogszerűen engedélyezett készítményeket (beleértve a helyettesítésre jelölt hatóanyagokat tartalmazó készítményeket is) használják.
De egyúttal azt is láthatjuk, hogy a helyettesítésre jelölt hatóanyagot tartalmazó készítmények használata éppen azért nőtt meg, mert kivonták a környezetre és az emberi egészségre lényegesen nagyobb kockázatot jelentő hatóanyagokat! 

Végezetül néhány megnyugtató tény, amivel érdemes tisztában lenni!
•    A növényvédőszer-maradékok, illetve az azt tartalmazó növényi termékek nem fertőznek! 
•    Ahhoz, hogy a növényvédőszer-maradékokkal szennyezett termékek megbetegedést okozzanak, elég nagy (fogalmazhatunk úgy, hogy emberfeletti) mennyiséget kellene belőlük elfogyasztani nap, mint nap.
•    A nem megfelelő növényvédelemben részesített termékek esetében nagyobb lehet a kockázat, olyan kórokozók jelenléte miatt, amelyek akár akut egészségkárosodást is okozhatnak (pl. toxintermelő gombák). Ezt a kockázatot mindig össze kell vetni a növényvédőszerek felhasználásából fakadó kockázattal, és ez alapján kell megfelelő döntést hozni. Ez nem a gazdák és nem a vásárlók feladata, hanem az élelmiszerbiztonsági hatóságé!
•    Hazánkban a kijuttatásra engedélyezett növényvédőszereket élelmiszerbiztonsági és környezeti kockázatuk alapján három kategóriába soroljuk. Míg a legalacsonyabb kockázatú – III. kategóriába sorolt – termékek bárki által megvásárolhatóak és felhasználhatók, addig a nagyobb kockázatot jelentő I. kategóriába sorolt készítmények kizárólag felsőfokú végzettségű növényorvosok felügyelete mellett alkalmazhatóak. Ez a rendszer Európában egyedülálló szakmai kontrollt biztosít a magasabb élelmiszerbiztonsági és környezeti kockázatot jelentő növényvédőszerek alkalmazása során.
•    A hazai előállítású növényi termékek növényvédőszermaradék-tartalmát a Nébih éves monitoring terv alapján, folyamatosan ellenőrzi. A vizsgálatok tapasztalatai szerint a magyar termékek összességében biztonságosak, a gazdák tisztában vannak a felelősségükkel és annak megfelelően végzik termelő munkájukat. 
2021-ben 15 hazai előállítású növényi termékben mért a Nébih laboratóriuma kifogásolható növényvédőszer-maradékot, ezek között nincs olyan hatóanyag, ami jelenleg engedélyezett és helyettesítésre jelölt státuszú lenne. 
2022-ben a hazai előállítású növényi termékben eddig 6 esetben találtak kifogásolható növényvédőszer-hatóanyag maradékot a Nébih ellenőrei, de egyik esetben sem helyettesítésre jelölt hatóanyagról volt szó. 

Bár a megjelent újságcikkek vonatkozásában számos kijelentéstől elhatárolódunk, illetve cáfoljuk azokat, azzal egyetértünk, hogy hazánkban is törekedni kell a növényvédőszerek okozta kockázatok csökkentésére, mindezt anélkül, hogy a termelés biztonsága sérülne! Az Agrárminisztérium, a Nébih és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara egyaránt elkötelezett a környezet minél magasabb fokú óvása mellett, mint ahogyan elkötelezett a biztonságos, jó minőségű élelmiszerek gazdaságos előállításának támogatása mellett is!

Növényvédő szer-maradékok és kockázatuk

Minden évben előfordul, hogy az ellenőrző hatóság olyan élelmiszereket – elsősorbanzöldségeket, gyümölcsöket, de akár feldolgozott termékeket – talál az ellenőrzéssorán, amelyekben, illetve amelyek felületén a növényvédő szer-maradék tartalommeghaladja a jogszabály által előírt maximális mennyiséget, az úgynevezett határértéket.Ezek az esetek komoly sajtóvisszhangot kapnak, természetesen nem alaptalanul,hiszen valaki, valakik megsértették a jogszabályi előírásokat és ebből kifolyólaga fogyasztók érdeke is sérült. Sajnos a témában kevésbé tájékozott újságírók tollábólmegjelent információk megtévesztők lehetnek a közvélemény számára, és szükségtelenindulatokat generálhatnak egyes fogyasztói csoportok körében.

A médiában megjelent hírek kapcsán számos kérdés merülhet fel az olvasókban.
Néhányat említenék a teljesség igénye nélkül:

1.   Kiküszöbölhető-e a növényvédő szer-maradékok jelenléte az élelmiszerekben?
2.   Mit takar a határérték fogalma?
3.   Mi okozhatja a határérték túllépését?
4.   Milyen kockázatot jelent a határérték feletti mennyiségben jelenlévő növényvédőszer-maradék az emberi egészségre?

Számos civil mozgalom, szervezet megkérdőjelezi a növényvédő szerek használatát vagy egyáltalán azok létjogosultságát. Azonban be kell látnunk, hogy a hatékony és gazdaságos mezőgazdasági termelés növényvédelem – elsősorban kémiai növényvédelem – nélkül szinte elképzelhetetlen. Mivel a Föld népessége folyamatosan gyarapszik és a mezőgazdaságilag megművelhető földek összterülete csökken, az élelmiszertermelés szinten tartása a termésátlagok növelésével biztosítható. A növényeket megfertőző kórokozók, a gyökereket és a zöld növényi részeket megdézsmáló kártevők, illetve a mezőgazdasági területet elborító gyomok komolyan veszélyeztetik a termelés mennyiségét, minőségét, aminek következtében súlyos gazdasági károk keletkezhetnek. A gazdálkodók növényvédő szerek szakszerű használatával eredményesen megvédhetik a termést, biztosítva ezzel a magas termésátlagot és a jó minőséget.

A hazai versenyképes termelés biztosítása érdekében számos növényvédő szer áll rendelkezésre a gazdálkodók számára. A forgalomban lévő szerek egy szigorú és következetes engedélyezési eljáráson mentek keresztül, valamint időszakosan, az érvényes engedélyek az új tudományos információk figyelembevételével felülvizsgálatra kerülnek. Az engedélyezés, illetve felülvizsgálat során az elsődleges szempont minden esetben a humán- és környezet-egészségügyi követelményeknek való megfelelőség.
Az eljárás folyamán a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, mint engedélyező hatóság megvizsgálja, hogy a gyártó vagy forgalmazó által kért növényvédő szer felhasználása valóban elfogadható kockázatot jelent-e a felhasználók, a fogyasztók és a környezet számára. A felhasználási javaslat magába foglalja többek között a növénykultúra kört, az egyes növénykultúrák kezelésére felhasználható növényvédő szer-mennyiséget, a tenyészidőszak alatti permetezések számát és idejét, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Ezek a paraméterek együttesen határozzák meg az úgynevezett Jó Mezőgazdasági Gyakorlatot (angolul: Good Agricultural Practice – GAP).

A növényvédő szerek szakszerű és körültekintő alkalmazása esetén sem kerülhető el, hogy a betakarított és a fogyasztók asztalára került élelmiszerek teljesen vegyszermentes legyenek, azonban a fenti szigorú engedélyezési folyamatban megfelelt növényvédő szerek előírt felhasználása esetén garantálható, hogy a növényekben, illetve növényi termékekben található növényvédőszer-maradékok nem haladják meg a jogszabályban rögzített határértéket.
 

Mi is ez a határérték?

A legtöbb fogyasztó számára nem teljesen egyértelmű a megengedett növényvédő szer-maradék határérték (angolul: Maximum Residue Level – MRL) fogalma, még a definíció elolvasása után sem. Ez teljesen érthető, hiszen az egyes hatóanyagok határértékének megállapítása szigorú előírások szerint elvégzett szermaradék kísérleteket, bonyolult statisztikai számításokat és különböző kockázatbecslési modellek alkalmazását igénylő folyamat, amit nehéz néhány sorban leírni.

Íme a rendelet szerinti definíció:
„A megengedett növényvédő szer-maradék határértéke az élelmiszerben vagy takarmányban, illetve azok felületén előforduló növényvédőszer-maradék koncentrációs szintjének engedélyezett felső értéke, amelyet az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendeletének megfelelően állapítanak meg, és amely a jó mezőgazdasági gyakorlaton, valamint a veszélyeztetett fogyasztók védelméhez szükséges legalacsonyabb fogyasztói expozíción alapul.”

Ez röviden annyit jelent, hogy a határérték megállapításánál a döntéshozóknak két fontos dolgot kell figyelembe venni. Az első és legfontosabb dolog, hogy biztosítani kell minden fogyasztói korcsoport (csecsemők, kisgyermekek, idősek stb.) egészségének maximális védelmét, másrészről pedig szem előtt kell tartani a termelői érdekeket, a biztonságos növényvédő szerekhez való hozzáférést.

Másként megközelítve a dolgot:
a határértéket úgy kell meghatározni, hogy a jó mezőgazdasági gyakorlat betartása mellett a növényvédelemi technológiából adódó szermaradék szint ezt az értéket ne lépje túl, viszont elég alacsonynak kell lennie ahhoz, hogy ne okozzon egészségkárosodást sem hosszú- (élethossz alatti), sem rövidtávon. Ennek a két feltételnek az egyidejű teljesülése az alapfeltétele a növényvédő szer engedélyezési kérelmek pozitív elbírálásának is.

A határértékek megállapítása tehát egyértelműen kapcsolódik a növényvédő szerek engedélyezéséhez. Amennyiben a megfelelő növényvédelmi hatást kiváltó technológiával nem biztosítható a megállapított MRL alatti szermaradék szint, illetve új információk alapján kiderül, hogy azok már nem tekinthetők kellőképpen biztonságosnak, akkor az adott növényvédőszer-hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek felhasználását a hatóságok korlátozzák vagy betiltják. A felhasználás korlátozásának egyik jogi eszköze lehet a határérték legalacsonyabb szintre történő módosítása.

Hasonló elv szerint történik az MRL megállapítása abban az esetben, ha egy hatóanyagnak nincs ismert felhasználása egy növénykultúrában, vagy a szermaradékokra vonatkozó vizsgálatok hiányosak. Ilyenkor az Európai Bizottság a megengedett növényvédőszer-maradék határértéket, adminisztratív módon, az analitikai vizsgálati módszer kimutatási határának szintjéhez (általában 0,01-0,05 mg/kg közötti érték) igazítja.

Ebből talán világosan látható, hogy a megengedett szermaradék szint nem egy egészségügyi határérték. Inkább fogható fel egyfajta kereskedelmi sztenderdnek, amivel biztosítható az egyes tagországok közötti szabad áruforgalom. E mellett természetesen – megállapítási módjából adódóan – biztosítja, hogy a forgalomba lévő, növényvédő szerrel kezelt termékek nem okoznak elfogadhatatlan kockázatot a fogyasztók számára.

Az élelmiszerekben határérték vagy az alatti mennyiségben jelenlévő növényvédőszer-maradék – figyelembe véve az európai élelmiszerfogyasztási adatokat – az emberi egészséget nem veszélyezteti a tudomány mai ismeretei, álláspontja szerint. A kémiai anyagok toxikológiai értékelése során megállapított úgynevezett elfogadható napi beviteli értéket (angolul: Acceptable Daily Intake – ADI) és az akut toxikológiai referencia értéket (angolul: Acute Reference Dose – ARfD) sem haladja meg az olyan élelmiszerek fogyasztása, amelyek határérték szintjén tartalmaznak növényvédőszer-maradékokat.

Jogosan merül fel a kérdés a fogyasztókban, hogy vajon az MRL felett jelenlévő növényvédőszer-maradék okoz-e bármilyen egészségkárosodást.
A határérték-túllépés esetén nem dönthető el azonnal és egyértelműen, hogy a termék elfogyasztása jelent-e fogyasztói kockázatot. Mivel az egyes hatóanyagok toxicitása eltérő, ezért határérték-túllépés esetén az akut és krónikus fogyasztói kockázat becslése adhat információt az esetleges emberi egészségre gyakorolt hatás eldöntéséhez. Elfogadhatatlan egészségügyi kockázat esetén a hatóság az uniós és nemzeti jogszabályokban rögzített szankciókat köteles alkalmazni.

Mint ahogy azt már korábban láttuk, a határérték megállapításának egyik alapja a jó mezőgazdasági gyakorlat. Ebből következik, hogy a határérték feletti mennyiségben jelenlévő szermaradék-koncentráció az esetek egy részében az engedélyezett növényvédelmi technológia figyelmen kívül hagyásának egyenes következménye. Tehát a növényvédő szert feltehetően az engedélyokiratban, illetve a címkén nem szereplő növénykultúrában használták fel, vagy az előírtnál magasabb dózisban kezelték a növényt, az előírtnál többszöri kezeléssel, vagy nem tartották be az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.

A határérték-túllépés egy jó indikátor PRk eldöntéséhez, hogy az alkalmazott technológia az előírtaknak megfelelően történt-e. Ha az engedélyezett technológiától eltérő alkalmazás bizonyítható, növényvédelmi bírság kiszabását kezdeményezheti a hatóság.

Az Európai Unió tagállamaiban 2008. szeptember 1-je óta a határértékek egységesek, azok megállapítása az Európai Bizottság, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) és a 27 tagállam közös szakmai felelőssége. A határértékek harmonizációjára elsősorban azért volt szükség, hogy a korábban a tagországok által alkalmazott eltérő MRL-ek ne jelentsenek kereskedelmi korlátot az Európai Unió területén megtermelt, illetve forgalmazott termékeknek.

Jelenleg is zajlik a több száz növényvédőszer-hatóanyag határértékének felülvizsgálata az EFSA szakmai felügyelete mellett, figyelembe véve a legújabb toxikológiai vizsgálatok és a gyártók által ajánlott korszerűbb növényvédelmi technológiához igazodó szermaradék kísérletek eredményeit.

Az érvényben lévő határértékek megtalálhatók az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról folyamatosan frissülő II. és III. mellékleteiben vagy közvetlenül lekérdezhetők az Európai Bizottság Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (DG SANCO) honlapjáról.

A növényvédő-szermaradékok határértékei megtalálhatók az Európai Unió peszticid adatbázisában.

Szermaradék

Szermaradék

A növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékét (maximum residue level - MRL) az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelet II. és III. melléklete szabályozza. A mellékletekben szereplő MRL értékeket a Közösség területén belül egységesen 2008. szeptember 1-től kell alkalmazni.  

A határértékek a jelenleg is zajló közösségi szintű hatóanyag felülvizsgálat következtében folyamatosan változnak. A módosításokat a Bizottság rendeletekben teszi közzé.

A mellékletek hivatalosan a Bizottság 149/2008/EK, 839/2008/EK, 822/2009/EK és a 1050/2009/EK rendeletei által kerültek módosításra, de a határértékek a jelenleg is zajló közösségi szintű hatóanyag felülvizsgálat következtében folyamatosan változnak.
                
Az Európai Uniós jogszabályok az EUR-Lex honlapján érhetők el.
http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm

Tekintettel a rendeletekben szereplő komplex és nehezen értelmezhető táblázatformátumra az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága (DG SANCO) honlapján lehetővé tette az egyszerűbb és átláthatóbb keresést a folyamatosan frissülő MRL adatbázisban. Az adatbázis a következő internetcímen érhető el:

http://ec.europa.eu/sanco_pesticides/public/index.cfm

Növényi terményekben, állati eredetű termékekben, feldolgozott élelmiszerekben

2012 éves jelentés

Növényvédőszer maradék jelentés 2012