Codex Alimentarius

Az élelmiszerek legfontosabb összetevőit, illetve idegen anyag tartalmának maximálisan elfogadható szintjét szabályzó nemzetközi szabványok, irányelvek és útmutatók kidolgozására az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete (Food and Agriculture Organization, közismert rövidítéssel a FAO) és az Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization, WHO) 1963-ban létrehozta a Codex Alimentárius Főbizottságot (CAC). A Bizottság által kidolgozott különféle dokumentumok összessége a Codex.

Ezek a dokumentumok minden regionális (pl. az EU) és nemzeti (természetesen a magyar is) élelmiszer szabályozás alapjául szolgálnak, így a Codex a világ élelmiszer-szabályozásának összefogó központjává vált.

A Codex Alimentarius lehetőséget ad a világ valamennyi országa számára, hogy aktívan részt vehessenek az élelmiszerekre vonatkozó szabványok megalkotásában, harmonizációjában és alkalmazásában.

A CAC-nak jelenleg 26 szakbizottsága és munkabizottsága van. A bizottságok munkájában 187 tagország és az Európai Unió delegált képviselői, valamint megfigyelőként különböző nemzetközi szervezetek vesznek részt. Ülésein a világ legjobb szakemberei találkoznak, vitatkoznak és jutnak a különböző kérdésekben egyezségre. A döntések konszenzussal születnek, vagyis minden fél hozzájárulása szükséges a döntések elfogadásához. Az így született dokumentumokat az egész világ ismeri és alkalmazza. A Codex Alimentarius egyedülálló lehetőséget teremt a világ valamennyi országa számára a nemzetközi közösséghez való csatlakozásra annak érdekében, hogy aktívan részt vehessenek az élelmiszerekre vonatkozó szabványok megalkotásában és harmonizációjában, valamint nemzetközi szinten is biztosíthassák azok alkalmazását.

A CAC szabványai és egyéb dokumentumai a nemzeti szabályzásban nem kötelező érvényűek, de referenciaként szolgálnak vitás esetekben az élelmiszer-higiéniai és -biztonsági kérdésekben a Világkereskedelmi Egyezmény keretében létrehozott Egészségügyi és Növény-egészségügyi Egyezmény (SPS Agreement) alapján. Ezáltal döntő szerepet játszanak a fogyasztók egészségének védelmében, egyúttal biztosítják a termelői érdekeltség figyelembevételét, a tisztességes kereskedelem megvalósítását.

A Codex szabványok és irányelvek kidolgozása több lépésben történik. Az alapdokumentumokat a FAO és a WHO független szakértői vagy megbízott munkacsoportok dolgozzák ki, melyet a Codex Szakbizottságok legalább két körben megvitatnak, szükség szerint módosítják azokat és, ha a bizottságon belül egyetértés van, felterjesztik a Főbizottságnak jóváhagyásra. Szavazásra csak kivételes esetben, például a fő tisztségviselők választásakor kerül sor, ekkor minden tagország egy szavazattal rendelkezik.

Az eljárásrend 8 lépésből áll. Nagyfokú egyetértés esetén a szakbizottság már az 5. lépésben javasolhatja a dokumentum elfogadását. Minden munkát a Főbizottság (CAC) engedélyez vagy hagy jóvá. A Főbizottság évente egyszer ülésezik, felváltva az anyaszervezetek székhelyein (Genfben és Rómában).

A Főbizottság stratégiai tanácsadó testülete a Végrehajtó Bizottság (CCEXEC), ahol kritikusan áttekintik az összes folyamatban lévő munkát.

A Codex napi működését Titkárság segíti. A működési rendet az Eljárási Kézikönyv (Procedural Manual) szabályozza. Az eljárások kialakításában fontos szerepet kap az Általános Elvek Szakbizottság (CCGP).

Magyarország 1963 óta aktív résztvevője ennek a munkának, és a magyar élelmiszerjogba fokozatosan beépítésre kerültek a Codex dokumentumok előírásai. Ennek a folyamatnak a kedvező következményeit a magyar élelmiszerjog uniós harmonizációja idején lehetett a legjobban érzékelni: a magyar élelmiszeripar minden különösebb megrázkódtatás nélkül át tudta venni az EU joganyagát.

A Codex 1972-ben, aktív munkájának elismeréseként, Magyarországra bízta az egyik igen fontos szakbizottság, az Analitikai és Mintavételi Módszerek Szakbizottság (CCMAS) titkárságát és a bizottság üléseinek a megrendezését. Az ülés elnöke Dr. Hibbey Marót (FM), alelnöke Dr. Zentai Andrea (NÉBIH).

A Codex szabályai szerint a tagországoknak meg kell neveznie egy Kapcsolattartó Pontot (Codex Contact Point). Ezen keresztül érkezik, illetve kerül továbbításra minden információ az adott országból a Codex Titkárságához. E feladatokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal végzi, mely a hatályos törvények szerint az élelmiszerlánc-biztonság tudományos szerve.

A nemzeti kapcsolattartó pont lényeges résztvevője a Codex Alimentarius Bizottság munkájának, mivel a tagországok kormányaival és szervezeteivel, hatóságaival, a Codex Nemzeti Bizottságaival lehetővé teszi és egyszerűsíti a kétoldalú kommunikációt, és nemzeti szinten figyelemmel kíséri a Codex Alimentáriusszal kapcsolatos munkákat:

• továbbítja a munka dokumentumokat, kiadványokat és jelentéseket a nemzeti szakbizottságoknak;

• a magyar szakbizottságok által kialakított, állásfoglalásokat az Európa Tanács az Európai Közösségnek a Codex Alimentarius Bizottsághoz való csatlakozásáról szóló 2003/822/EK határozatának megfelelően továbbítja az FM-nek illetve közvetlenül megküldi a Codex Titkárságnak;

• hivatalosan bejelenti a különböző szakbizottsági üléseken résztvevő magyar szakembereket;

• szervezi az Analitikai és Mintavételi Módszerek Szakbizottság éves üléseit, és szükség esetén adminisztratív segítséget is nyújt a résztvevőknek.

Bővebben:

http://www.fao.org/fao-who-codexalimentarius/en/
http://elelmiszerlanc.kormany.hu/codex

CCMAS

A CCMAS az élelmiszerláncot érintő általános kérdésekkel foglalkozó, ún. horizontális szakbizottságok közé tartozik.

Fő feladata a Codex előírások teljesülését vizsgáló módszerek megfelelőségének értékelése, a szakértelem biztosítása az analitikai és mintavételi módszereket érintő különböző kérdésekben.

A CCMAS útmutatóit és szabványait az alábbiakban soroljuk fel:

• CAC/GL 27-1997 Guidelines for the Assessment of the Competence of Testing Laboratories Involved in the Import and Export Control of Food
• CAC/GL 28-1995 Food Control Laboratory Management: Reccomendations
• CAC/GL 37-2001 Harmonized IUPAC Guidelines for the Use of Recovery Information in Analytical Measurement
• CAC/GL 49-2003 Harmonized IUPAC Guidelines for Single-Laboratory Validation of Methods of Analysis
• CAC/GL 50-2004 General Guidelines on Sampling
• CAC/GL 54-2004 Guidelines on Measurement Uncertainty
• CAC/GL 64-1995 Protocol for the Design, Conduct and Interpretation of Method Performance Studies
• CAC/GL 65-1997 Harmonized Guidelines for Internal Quality Control in Analytical Chemistry Laboratories
• CAC/GL 70-2009 Guidelines for Settling Disputes on Analytical (Test) Results
• CAC/GL 72-2009 Guideline on Analytical Terminology
• CAC/GL 74-2010 Guidelines on Performance Criteria and Validation of Methods for Detection, Identification and Quantification of Specific DNA Sequences and Specific Proteins in Foods
• CAC/GL 83-2013 Principles for the Use of Sampling and Testing in International Food Trade
• CODEX STAN 228-2001 General Methods of Analysis for Contaminants
• CODEX STAN 231-2001 General Methods for the Detection of Irradiated Foods
• CODEX STAN 234-1999 Recommended Methods of Analysis and Sampling
• CODEX STAN 239-2003 General Methods of Analysis for Food Additives

A CCMAS jelenleg folyó munkái:

Revision of the Guidelines on measurement uncertainty (A mérési bizonytalanság útmutatójának átdolgozása)

A CAC/GL 54-2004 útmutató 2004-ben készült. Az átdolgozásához született egy módosítás-tervezet a 2016-os ülésen, ami alapot szolgáltat a teljes átdolgozáshoz. A 2017. ülésre a munkacsoport projekt dokumentumot készít, melynek jóváhagyásával megindulhat majd az útmutató tényleges átdolgozása. A munkacsoporthoz itt lehet csatlakozni (szept 30.):

http://www.fao.org/fao-who-codexalimentarius/e-working-groups/detail/en/c/892801/

(A további munkacsoportokhoz való csatlakozási lehetőségek leghamarabb az év vége felé nyílnak meg.)

Biological methods criteria (Biológiai módszerek teljesítménykövetelményei)

2015-ben hosszú vita volt a bizottságban arról, hogy a kéthéjú puhatestűek szabványában a tengeri biotoxinok meghatározására az AOAC 959.08 egér etetési teszt besorolása 3. vagy 4. Számos ország támogatta volna a magasabb, 3. besorolást, azonban a szabályok ezt nem teszik lehetővé. A vita egyik lehetséges megoldásaként alakult egy munkacsoport az ún. biológiai módszerek teljesítménykövetelményeinek meghatározására.

A munkacsoport feladatmeghatározása szerint biológiai módszer alatt azokat az analitikai módszereket értik, melyek analitikai indikátorként használnak fel élő szervezeteket vagy azok részeit, pl. bakteriális növekedést vitaminok meghatározására, állatetetéses biotesztet toxinok meghatározására. Nem tartozik ide a PCR, enzimes és ELISA módszerek.

A Codex eljárási kézikönyvének (Procedural Manual) leírása nem teszi lehetővé az egérteszt magasabb besorolását, azonban több oszágban az egérteszt az elsődleges módszer a toxinok meghatározására.

A módszerek típusai:

I. típus - Definiáló módszerek: Olyan módszer, mely olyan értéket ad eredményül, melyet kizárólag az adott módszer tud adni, és definíció szerint az egyetlen módszer, mellyel az elfogadható érték megállapítható.

Például: Howard penész szám, Reichert-Meissl szám, szárítási veszteség, sűrűség alapú sótartalom

II. típus – Referencia módszerek: Az egyetlen kijelölt referencia módszer abban az esetben, amikor az I. típusú módszerek nem alkalmazhatók. A III. típusú módszerek közül kell kiválasztani. Vitás esetekben és kalibrálási célra ajánlott módszer.

Például: Potenciometriás módszer halidok meghatározására

III. típus – Alternatív jóváhagyott módszerek: Olyan módszer, mely megfelel a CCMAS által az ellenőrzésre, felülvizsgálatra vagy szabályozási célra alkalmazandó módszerekre meghatározott teljesítménykövetelményeknek.

Például: Volhard módszer vagy Mohr módszer a kloridok meghatározására

IV. típus – Kísérleti módszer: Hagyományosan alkalmazott vagy újabban bevezetett módszer, melynek a CCMAS általi elfogadáshoz szükséges teljesítményparamétereit még nem állapították meg.

A munkacsoportban két év elteltével sem alakult ki javaslat a biológiai módszerek teljesítménykövetelményeivel kapcsolatban, azonban az érintett országok nagyon fontosnak tartják a témát, ezért további egy évig folytatódik a munka, melyben meghatározzák, hogy melyik teljesítménykövetelmény nem alkalmazható és más követelményeket javasolnak a Codexben már elfogadott biológiai módszerekkel kapcsolatosan.

Revision of CODEX STAN 234 / review and update of CODEX STAN 234 (CODEX STAN 234 szabvány felülvizsgálata)

A CODEX STAN 234 szabvány tartalmazza az analitikai és mintavételi módszereket, melyek a Codex előírások ellenőrzésére elfogadottak. A növényvédőszer maradékok, állatgyógyászati szermaradékok és a mikrobiológiai minőség ellenőrzésére alkalmas módszerek más szabványokban találhatók.

Mivel a szabványban található módszerek jóváhagyása óta sok esetben évek teltek el, ezért felülvizsgálatuk, valamint erre vonatkozó eljárás megléte szükségessé vált. A szabvány Codex szabványoknak megfelelő formai átalakítása is szempont. Az a tény, hogy több módszer a termékszabványokban is megtalálható (gyakran nem egységes hivatkozással), szintén szükségessé tette a módszerek nyilvántartásának alapos áttekintését, egységesítését, erre eljárás kialakítását.

A Főbizottság jóváhagyta a CCMAS javaslatát arról, hogy a jövőben az összes módszer (kivéve a növényvédőszer maradékok, állatgyógyászati szermaradékok és a mikrobiológiai minőség ellenőrzésére jóváhagyott módszerek) egy szabványban (CODEX STAN 234) legyenek megtalálhatók. A CODEX STAN 234 felülvizsgálata folyamatosan napirenden lévő téma a CCMAS-ban.

Revision of the Guidelines on Sampling (Mintavételi útmutató felülvizsgálata)

A CAC/GL 50-2004 útmutatót 2004-ben véglegesítették. Ezt követően többször, végül a CCMAS 2016. évi ülésén is vita volt arról, hogy a dokumentum nehezen érthető, és szükség lenne egy közérthetőbb útmutatóra. A munkacsoport jelenleg egy projekt dokumentum elkészítésével foglalkozik, mely tartalmazza majd a mintavételi útmutató szükséges módosításait és időrendjét. A projekt dokumentum jóváhagyását követően indulhat majd a munka az útmutató módosítására.

Codex Alimentarius

Az élelmiszerek legfontosabb összetevőit, illetve idegen anyag tartalmának maximálisan elfogadható szintjét szabályzó nemzetközi szabványok, irányelvek és útmutatók kidolgozására az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete (Food and Agriculture Organization, közismert rövidítéssel a FAO) és az Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization, WHO) 1963-ban létrehozta a Codex Alimentárius Főbizottságot (CAC). A Bizottság által kidolgozott különféle dokumentumok összessége a Codex.

Ezek a dokumentumok minden regionális (pl. az EU) és nemzeti (természetesen a magyar is) élelmiszer szabályozás alapjául szolgálnak, így a Codex a világ élelmiszer-szabályozásának összefogó központjává vált.

A Codex Alimentarius lehetőséget ad a világ valamennyi országa számára, hogy aktívan részt vehessenek az élelmiszerekre vonatkozó szabványok megalkotásában, harmonizációjában és alkalmazásában.

A CAC-nak jelenleg 26 szakbizottsága és munkabizottsága van. A bizottságok munkájában 187 tagország és az Európai Unió delegált képviselői, valamint megfigyelőként különböző nemzetközi szervezetek vesznek részt. Ülésein a világ legjobb szakemberei találkoznak, vitatkoznak és jutnak a különböző kérdésekben egyezségre. A döntések konszenzussal születnek, vagyis minden fél hozzájárulása szükséges a döntések elfogadásához. Az így született dokumentumokat az egész világ ismeri és alkalmazza. A Codex Alimentarius egyedülálló lehetőséget teremt a világ valamennyi országa számára a nemzetközi közösséghez való csatlakozásra annak érdekében, hogy aktívan részt vehessenek az élelmiszerekre vonatkozó szabványok megalkotásában és harmonizációjában, valamint nemzetközi szinten is biztosíthassák azok alkalmazását.

A CAC szabványai és egyéb dokumentumai a nemzeti szabályzásban nem kötelező érvényűek, de referenciaként szolgálnak vitás esetekben az élelmiszer-higiéniai és -biztonsági kérdésekben a Világkereskedelmi Egyezmény keretében létrehozott Egészségügyi és Növény-egészségügyi Egyezmény (SPS Agreement) alapján. Ezáltal döntő szerepet játszanak a fogyasztók egészségének védelmében, egyúttal biztosítják a termelői érdekeltség figyelembevételét, a tisztességes kereskedelem megvalósítását.

A Codex szabványok és irányelvek kidolgozása több lépésben történik. Az alapdokumentumokat a FAO és a WHO független szakértői vagy megbízott munkacsoportok dolgozzák ki, melyet a Codex Szakbizottságok legalább két körben megvitatnak, szükség szerint módosítják azokat és, ha a bizottságon belül egyetértés van, felterjesztik a Főbizottságnak jóváhagyásra. Szavazásra csak kivételes esetben, például a fő tisztségviselők választásakor kerül sor, ekkor minden tagország egy szavazattal rendelkezik.

Az eljárásrend 8 lépésből áll. Nagyfokú egyetértés esetén a szakbizottság már az 5. lépésben javasolhatja a dokumentum elfogadását. Minden munkát a Főbizottság (CAC) engedélyez vagy hagy jóvá. A Főbizottság évente egyszer ülésezik, felváltva az anyaszervezetek székhelyein (Genfben és Rómában).

A Főbizottság stratégiai tanácsadó testülete a Végrehajtó Bizottság (CCEXEC), ahol kritikusan áttekintik az összes folyamatban lévő munkát.

A Codex napi működését Titkárság segíti. A működési rendet az Eljárási Kézikönyv (Procedural Manual) szabályozza. Az eljárások kialakításában fontos szerepet kap az Általános Elvek Szakbizottság (CCGP).

Magyarország 1963 óta aktív résztvevője ennek a munkának, és a magyar élelmiszerjogba fokozatosan beépítésre kerültek a Codex dokumentumok előírásai. Ennek a folyamatnak a kedvező következményeit a magyar élelmiszerjog uniós harmonizációja idején lehetett a legjobban érzékelni: a magyar élelmiszeripar minden különösebb megrázkódtatás nélkül át tudta venni az EU joganyagát.

A Codex 1972-ben, aktív munkájának elismeréseként, Magyarországra bízta az egyik igen fontos szakbizottság, az Analitikai és Mintavételi Módszerek Szakbizottság (CCMAS) titkárságát és a bizottság üléseinek a megrendezését. Az ülés elnöke Dr. Hibbey Marót (FM), alelnöke Dr. Zentai Andrea (NÉBIH).

A Codex szabályai szerint a tagországoknak meg kell neveznie egy Kapcsolattartó Pontot (Codex Contact Point). Ezen keresztül érkezik, illetve kerül továbbításra minden információ az adott országból a Codex Titkárságához. E feladatokat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal végzi, mely a hatályos törvények szerint az élelmiszerlánc-biztonság tudományos szerve.

A nemzeti kapcsolattartó pont lényeges résztvevője a Codex Alimentarius Bizottság munkájának, mivel a tagországok kormányaival és szervezeteivel, hatóságaival, a Codex Nemzeti Bizottságaival lehetővé teszi és egyszerűsíti a kétoldalú kommunikációt, és nemzeti szinten figyelemmel kíséri a Codex Alimentáriusszal kapcsolatos munkákat:

• továbbítja a munka dokumentumokat, kiadványokat és jelentéseket a nemzeti szakbizottságoknak;

• a magyar szakbizottságok által kialakított, állásfoglalásokat az Európa Tanács az Európai Közösségnek a Codex Alimentarius Bizottsághoz való csatlakozásáról szóló 2003/822/EK határozatának megfelelően továbbítja az FM-nek illetve közvetlenül megküldi a Codex Titkárságnak;

• hivatalosan bejelenti a különböző szakbizottsági üléseken résztvevő magyar szakembereket;

• szervezi az Analitikai és Mintavételi Módszerek Szakbizottság éves üléseit, és szükség esetén adminisztratív segítséget is nyújt a résztvevőknek.

Bővebben:

http://www.fao.org/fao-who-codexalimentarius/en/
http://elelmiszerlanc.kormany.hu/codex

Codex Alimentarius

Az élelmiszerek legfontosabb összetevőit, illetve idegen anyag tartalmának maximálisan elfogadható szintjét szabályzó nemzetközi szabványok, irányelvek és útmutatók kidolgozására az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezete (Food and Agriculture Organization, közismert rövidítéssel a FAO) és az Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization, WHO) 1963-ban létrehozta a Codex Alimentárius Főbizottságot (CAC). A Bizottság által kidolgozott különféle dokumentumok összessége a Codex. Ezek a dokumentumok minden regionális (pl. az EU) és nemzeti (természetesen a magyar is) élelmiszer szabályozás alapjául szolgálnak, így a Codex a világ élelmiszer-szabályozásának összefogó központjává vált.

A Codex Alimentarius lehetőséget ad a világ valamennyi országa számára, hogy aktívan részt vehessenek az élelmiszerekre vonatkozó szabványok megalkotásában, harmonizációjában és alkalmazásában.
 

A CAC-nak jelenleg 42 szakbizottsága és munkabizottsága van. A bizottságok munkájában 182 tagország és az Európai Unió delegált képviselői vesznek részt. Munkájában a tagországok mellett, tanácskozási joggal, minden az élelmiszer-szabályozáshoz valami módon kapcsolódó nem kormányzati szerv is részt vehet. Ülésein a világ legjobb szakemberei találkoznak, vitatkoznak és jutnak a különböző kérdésekben egyezségre. Az így született dokumentumokat az egész világ ismeri és alkalmazza. A Codex Alimentarius egyedülálló lehetőséget teremt a világ valamennyi országa számára a nemzetközi közösséghez való csatlakozásra annak érdekében, hogy aktívan részt vehessenek az élelmiszerekre vonatkozó szabványok megalkotásában és harmonizációjában, valamint nemzetközi szinten is biztosíthassák azok alkalmazását.
 

A CAC szabványai és egyéb dokumentumai a nemzeti szabályzásban nem kötelező érvényűek, de referenciaként szolgálnak vitás esetekben az élelmiszer-higiéniai és -biztonsági kérdésekben a Világkereskedelmi Egyezmény keretében létrehozott Egészségügyi és Növény-egészségügyi Egyezmény (SPS Agreement) alapján. Ezáltal döntő szerepet játszanak a fogyasztók egészségének védelmében, egyúttal biztosítják a termelői érdekeltség figyelembevételét, a tisztességes kereskedelem megvalósítását.
 

A Codex szabványok és irányelvek kidolgozása több lépésben történik. Az alapdokumentumokat a FAO és a WHO független szakértői dolgozzák ki, melyet a Codex Szakbizottságok legalább két körben megvitatnak, szükség szerint módosítják azokat és, ha a bizottságon belül egyetértés van, felterjesztik a Főbizottságnak jóváhagyásra. A Codex munka alapvető sajátossága, hogy a szabványok kidolgozásánál egyetértésre törekszik, szavazásra csak kivételes esetben például a fő tisztségviselők választásakor kerül sor. A szavazáskor minden tagország egy szavazattal rendelkezik.
 

A Codex Alimentarius 42 Szakbizottsága közül az élelmiszerbiztonság szempontjából kiemelkedően fontosak azok, melyek több élelmiszercsoportra vonatkozó előírásokat, maximálisan elfogadható szennyező anyag, szermaradék határértékeket dolgoznak ki. Ezek az Állatgyógyászati szerek maradékai, Analitikai és mintavételi módszerek, Élelmiszer-adalékanyagok, Élelmiszerek címkézése, Élelmiszer import- és export-ellenőrző és igazoló, Élelmiszer-higiéne, Élelmiszeszennyezők, a Növényvédőszer-maradékok, valamint a Táplálkozási és speciális diétás élelmiszerek, Szakbizottságok.
 

A termékek összetevőit szabályzó ún. Termékbizottságok közül magyar szempontból a legfontosabbak a Feldolgozott zöldségek gyümölcsök, Friss gyümölcsök és zöldségek, Olajok és Zsírok, Hús higiéné, Tej és tejtermékek Bizottságok.
 

Magyarország 1963 óta aktív résztvevője ennek a munkának, és a magyar élelmiszerjogba fokozatosan beépítésre kerültek a Codex dokumentumok előírásai. Ennek a folyamatnak a kedvező következményeit a magyar élelmiszerjog uniós harmonizációja idején lehetett a legjobban érzékelni: a magyar élelmiszeripar minden különösebb megrázkódtatás nélkül át tudta venni az EU joganyagát.
 

A Codex 1972-ben, aktív munkájának elismeréseként, Magyarországra bízta az egyik igen fontos szakbizottság, az Analitikai és Mintavételi Módszerek Szakbizottság titkárságát és a bizottság üléseinek a megrendezését. 2008 óta az ülés elnöke: Prof. habil Dr. Ambrus Árpád, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelési Igazgatóság főtanácsosa.
 

A Codex szabályai szerint a tagországoknak meg kell neveznie egy Kapcsolattartó Pontot (Codex Contact Point). Ezen keresztül érkezik, illetve kerül továbbításra minden információ az adott országból a Codex Titkárságához. E feladatokat a kilencvenes évek elejéig a Magyar Szabványügyi Hivatal, majd a Központi Élelmiszer-tudományi Intézet, és 2008. júliusától a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, majd annak jogutódja, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelési Igazgatóság végzi, mely a hatályos törvények szerint az élelmiszerlánc-biztonság tudományos szerve.
 

A nemzeti kapcsolattartó pont lényeges résztvevője a Codex Alimentarius Bizottság munkájának, mivel a tagországok kormányaival és szervezeteivel, hatóságaival, a Codex Nemzeti Bizottságaival lehetővé teszi és egyszerűsíti kétoldalú kommunikációt, és nemzeti szinten figyelemmel kíséri a Codex Alimentáriusszal kapcsolatos munkákat:

• továbbítja a munka dokumentumokat, kiadványokat és jelentéseket a nemzeti szakbizottságoknak;

• a magyar szakbizottságok által kialakított, állásfoglalásokat az Európa Tanács az Európai Közösségnek a Codex Alimentarius Bizottsághoz való csatlakozásáról szóló 2003/822/EK határozatának megfelelően továbbítja az VM-nek illetve közvetlenül megküldi a Codex Titkárságnak;

• hivatalosan bejelenti a különböző szakbizottsági üléseken résztvevő magyar szakembereket;

• szervezi az Analitikai és Mintavételi Módszerek Szakbizottság éves üléseit, és szükség esetén adminisztratív segítséget is nyújt a résztvevőknek.

Bővebben:

www.codexalimentarius.org
http://elelmiszerlanc.kormany.hu/codex

EFSA Focal Point

Az Európai Unió 2002-ben hozta létre az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) mely független kockázatbecsléssel és kockázatkommunikációval foglalkozik..

Kockázatbecslés és kockázatkezelés
Az Európai Unió élelmiszerbiztonsági rendszerében a kockázatbecslés és kockázatkezelés egymástól elkülönül. Az élelmiszerekkel járó kockázatok (pl. növényvédőszerek és maradványai) becslése a kockázatkezelés stratégiáját és a döntések meghozatalát megalapozó, de azoktól független folyamat. Kockázatbecslőként az EFSA, független elemzéseivel és állásfoglalásaival tudományos alapot biztosít az élelmiszerlánccal kapcsolatos európai politika kialakításához és jogalkotáshoz.

Európai szintű kockázatbecslés és kapcsolat a kockázatkezeléssel foglalkozó szakemberekkel
Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az uniós tagállamok hatóságai az EU kockázatkezelői. Ők felelősek azért, hogy a takarmány- és élelmiszerbiztonság terén kockázatkezeléssel kapcsolatos stratégiákról határozzanak, és döntéseket hozzanak. Feladatuk új jogszabályok megalkotása, meglévők felülvizsgálata és módosítása, korábban nem szabályozott területek szabályozása. Döntést hoznak továbbá bizonyos anyagok engedélyezéséről és az élelmiszerláncot súlyosan veszélyeztető események (pl. állatjárványok, élelmiszerszennyezés) esetén intézkednek. Az EFSA tudományos állásfoglalásai révén alapot biztosít a kockázatkezeléssel foglalkozóknak döntéshozatalukhoz. Éppen ezért munkája döntő részét a kockázatkezelőktől érkező tudományos felkéréseknek tesz eleget. Fő „megbízója” az élelmiszer- és takarmány-biztonsági területen - európai viszonylatban - központi kockázatkezelő szerepet betöltő Európai Bizottság, azonban az Európai Parlament, valamint az egyes uniós tagállamok felkérésének is eleget tesz.

Kockázatkommunikáció
A kockázat-kommunikáció a kockázatbecsléssel, valamint kockázatkezeléssel foglalkozó szakemberek együttes felelőssége. E téren az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság saját feladatának tekinti, hogy a kockázatkezeléssel foglalkozókat, a nemzeti hatóságokat, az egyes érdekcsoportokat, valamint a széles közvéleményt egyaránt tájékoztassa élelmiszer- és takarmánybiztonsági témákban, valamint nyílt és átlátható módon tudományos állásfoglalást adjon. Miközben fenntartja saját függetlenségét, együttműködik a kockázatkezeléssel foglalkozó szakemberekkel, hogy egységes, a nyilvánosságot tájékoztató kommunikáció valósuljon meg.
Az EFSA törekszik arra, hogy tudományos állásfoglalásainak kialakításába és megismertetésébe az egyes tagállamok nemzeti élelmiszerbiztonsági hatóságait, intézeteit, és érdekcsoportjait egyaránt bevonja. Ennek célja, hogy üzenetét az egyes kultúrák számára érthetően és a nyilvánosság aggályaihoz mérten legyen képes közvetíteni. E téren az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó nemzeti hatóságokkal való együttműködés kulcsfontosságú az európai fogyasztók különböző információs igényének kielégítése céljából.

Az EFSA helye az Unió élelmiszerbiztonsági rendszerében
Az EFSA az Európai Bizottságtól független hivatal, mely uniós költségvetésből gazdálkodik. Központja az olaszországi Pármában található. Kulcsfontosságú feladata, hogy az élelmiszerláncban rejlő kockázatok kapcsán független tudományos véleményt alakítson ki, és azt kommunikálja. Az Unió élelmiszerbiztonsági rendszerének javítását, valamint az európai fogyasztók magas szintű védelmét célzó átfogó program részeként 2002 januárjában hívták életre. Az EFSA kockázatbecslési tevékenységét elsősorban Tudományos Bizottsága, tudományos testületei (paneljei), illetve egyéb szakértői csoportok végzik, állásfoglalásaik valamennyi élelmiszer- és takarmánybiztonsági, táplálkozással, állategészségüggyel, állatjóléttel, növényvédelemmel és növényegészségüggyel foglalkozó témára kiterjednek. E független kutatók saját szakterületükön vezető szakemberek és tevékenységüket napi munkájuk mellett végzik.

Az EFSA Tanácsadó Fóruma (Advisory Forum)
A Tanácsadó Fórum (Advisory Forum) tagjain keresztül az EFSA közvetett kapcsolatot tart a 27 tagállam valamennyi, kockázatbecslést végző nemzeti intézményével. E Tanácsadó Fórum teszi lehetővé az EFSA és a tagállamok számára, hogy az EFSA Tudományos Bizottságával együttműködve tudományos információkat és adatokat gyűjtsenek, szakmai programokat koordináljanak, egyesítsék erőforrásaikat, továbbá közös projektekben együttműködjenek. Magyarországot az EFSA Tanácsadó Testületében dr. Jóźwiak Ákos DVM, PhD az Állatorvostudományi Egyetem Digitális Élelmiszerlánc Oktatási, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Intézet igazgatóhelyettese képviseli.
 
EFSA Focal Point
Az uniós tagállamokban az élelmiszerbiztonság területén működő nemzeti intézetekkel az EFSA szorosan együttműködik az uniós, valamint a nemzeti szinten végzett kockázatbecslési munkák koordinálása és kölcsönös segítségnyújtás céljából. Az együttműködést megerősítendő az EFSA 2007-ben nemzeti Focal Pointok létrehozását kezdeményezte, hogy azok összekötő kapocsként működjenek az EFSA és a különböző nemzeti élelmiszerbiztonsági szervezetek, kutatóintézetek, fogyasztók és az EFSA munkájában résztvevő szakemberek között. A kapcsolattartó pont kinevezéséről minden országban nemzeti szinten hoztak döntést. A Focal Point által létesített nemzeti hálózaton keresztül lehet hatékonnyá tenni az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos információk és adatok cseréjét az EFSA és az élelmiszerbiztonság területén dolgozó szakemberek között, hiszen az adott országban működő Focal Point az élelmiszerbiztonság területén tevékenykedő valamennyi intézménnyel kapcsolatot tud létesíteni. A Focal Point segíti a Tanácsadó Fórum nemzeti tagjának munkáját is. Az EFSA Focal Point (FP) hálózat személyes vagy online megbeszéléseinek napirendje és az ott készült jegyzőkönyvek az EFSA honlapján elérhetők.

A Focal Point feladatai az alábbiak:

• az EFSA és Magyarország közötti tudományos információcsere elősegítése - hatékony együttműködés a hazai élelmiszerbiztonság területén működő hatóságokkal, kutatóintézetekkel, egyetemekkel, egyéb intézményekkel;
• hálózat kialakítása az EFSA tudományos munkájában résztvevő kompetens hazai szervezetekkel (Art36-os lista);
• az EFSA ismertségének növelése Magyarországon, konferenciák, szemináriumok szervezésével, írásos anyagok terjesztésével; részvétel konferenciákon, szemináriumokon
• kockázatbecsléssel kapcsolatos képzési lehetőségek terjesztése a kompetens hazai szervezetek számára;
• az EFSA tudományos hálózatok munkájának nemzeti szintű koordinálása
• együttműködés serkentése; kockázatbecsléssel kapcsolatos projektekkel, képzésekkel, konferenciákkal kapcsolatos információk megosztása

 
Magyar FP elérhetőségek
Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal
Kockázatkommunikációs Igazgatóság
1024 Budapest, Kitaibel Pál u. 4.
kapcsolattartók: Prisztóka Renáta és Tamás Tamara 
e-mail: focalpoint@nebih.gov.hu
Tagállami Focal Pointok