Hogyan okoz egy alacsony H5N1 dózis jelentős vírusürítést a tehéntejben?
Új tehénfertőzéses kísérletek alapján a H5N1 nagyon alacsony dózisa is képes megfertőzni az emlőmirigyet és kiválasztódni a tejben, miközben a szennyezett fejőberendezéseken keresztüli terjedés valószínűsége alacsony.
A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint a rendkívül patogén influenza A(H5N1) már nagyon kis dózisban is képes megfertőzni a tejelő szarvasmarhák emlőmirigyeit, a fertőzött tehenek pedig nagy mennyiségben ürítik tejükkel a vírust. Ugyanakkor az egészséges egyedek nem fertőződtek meg, amikor magas biokontaminációs körülmények között szennyezett fejőberendezésnek voltak kitéve, de még kontrollált laboratóriumi körülmények között, fertőzött tehenekkel való együttes tartás során sem terjedt át a fertőzés. Az eredmények arra utalnak, hogy a H5N1 szarvasmarhák közötti terjedésében a környezeti feltételek és a gazdálkodási gyakorlatok is fontos szerepet játszhatnak.
A vizsgálat során a kutatók kontrollált kísérleteket végeztek tejelő Holstein teheneken. A tejelő szarvasmarhákból izolált H5N1 B3.13 vírust különböző dózisokban oltották be az egyes emlőmirigy-negyedekbe, hogy megvizsgálják a fertőzés kialakulását, a vírus szaporodását és a tejjel történő vírusürítést. Az egyik tőgynegyedet kontrollként fertőzésmentesen hagyták. A vírusátvitel lehetséges útjainak vizsgálata érdekében fertőzött és egészséges teheneket együtt helyeztek el, majd az állatokat 14 napon át szennyezett fejőberendezésnek tették ki magas biokontaminációs környezetben.
Az eredmények szerint az alacsony vírusdózisnak kitett emlőmirigyek is megfertőződtek, és kiterjedt vírusürítést mutattak a tejben. Az eltelt napok során a megemelkedett víruskoncentrációk klinikai változásokhoz vezettek, beleértve a lázat, a tőgygyulladást, a csökkent étvágyat és a jelentősen visszaeső tejtermelést. Bár a H5N1 erőteljesen szaporodott a fertőzött tehenekben, a vizsgált körülmények között nem terjedt könnyen a szennyezett fejőberendezéseken keresztül. Az egészséges tehenek ezek használatakor nem mutattak klinikai betegséget, amikor azonban nagy mennyiségű vírust közvetlenül a tőgybe juttattak, hamarosan súlyos betegségeket tapasztaltak (pl. szövetkárosodás a tőgyben). A betegség egyes esetekben olyan súlyos volt, hogy az állatokat néhány napon belül elaltatták.
A kutatás más lehetséges fertőzési utakat is elemzett. A fertőzött tejjel etetett 10 napos Holstein borjakban kis mennyiségű vírusanyag volt kimutatható, a betegség látható jele nélkül. A légúti expozíciónak kitett tehenek tüdőszövetében enyhe mikroszkopikus elváltozások mutatkoztak, de súlyos betegség nem alakult ki. A potenciális átterjedés és a fajok közötti átvitel további vizsgálata érdekében a kutatók csirkéket helyeztek el együtt olyan tehenekkel, amelyeket orrüregen keresztül oltottak be a vírussal. A csirkék nem fertőződtek meg.
Mindezek rávilágítanak a H5N1 egy szokatlan tulajdonságára: az emlőtropizmusra. A vírus előnyben részesíti az emlőmirigy szövetének fertőzését a légzőrendszer helyett, amely az influenzavírusok tipikusabb útvonala. Az eredmények szerint a szarvasmarha emlőmirigye rendkívül érzékeny a H5N1 fertőzéssel szemben, már kis mennyiségű vírus is erős fertőzést válthat ki, ami tejjel történő magas vírusürítéssel jár. Laboratóriumi körülmények között viszont a vírus a szoros kapcsolat és a szennyezett fejőberendezések megosztása ellenére sem terjedt hatékonyan az egészséges tehenekre — összegzi a NewsMedical.