Vissza

Részletes információk

Varroa destruktor atka
parazita
ektoparazita
Nem

A Varroa destruktor atka világszerte elterjedt és nagy veszteségeket okoz a méhcsaládokban. Az alattomos parazitát a magyar méhészek 1978 óta ismerik. Közvetlen kártétele azzal függ össze, hogy a kifejlett méhek és a fiasítás, azaz a lefedett álcák testnedvét szívja. A kikelő, fejlődésükben visszamaradt fiatal méhek élettartama lerövidül, és nem képesek a feladataikat megfelelően végezni. A kifejlett méhek is legyengülnek, ellenálló képességük csökken. Az atkák ezen kívül különféle betegségek, elsősorban vírusok terjesztésében is részt vesznek, és a vírusokkal együtt gyakran a teljes méhcsalád összeomlását okozzák.

Az ellene való védekezés évtizedek óta nélkülözhetetlen része a méhészkedésnek és ebben fontos szerepet játszanak az engedélyezett gyógyszerek és a nyilvántartásba vett gyógyhatású készítmények. A szerves savak, köztük a hangyasav és az oxálsav hatékony fegyverek az avatott méhész kezében az atkák elleni küzdelemben. Ezeknek a szereknek nagy előnyük, hogy szemben az ugyancsak hatékony kumafosszal, flumetrinnel és amitrázzal, velük szemben nem alakul ki az atkákban rezisztencia, tehát az idővel nem veszítenek a hatékonyságukból.

Az oxálsav csepegtetéssel, permetezéssel és szublimáltatással is kijuttatható, hatásmechanizmusa nem teljesen ismert. A fiasítás jelenléte gátolja a hatását, de fiasítás hiányában hatékonysága a 90%-ot is elérheti.