Országos parlagfű helyzetkép (2021.07.01.)

Június második felét a rendkívüli hőség és a száraz időjárás jellemezte. Az elmúlt két hétben az ország túlnyomó részén jelentéktelen mennyiségű csapadék esett, annak területi eloszlása pedig nagyon egyenlőtlen volt. A talajok vízkészlete rohamosan lecsökkent.

Mindez a kultúrnövények számára hátrányos volt és nem kedvezett a parlagfű vegetatív növekedésének sem. A megyék többségében a csírázásnak sem kedvez ez az időjárás, csak elvétve látható frissen kelt növény. Június végén a parlagfű fejlettségi állapota továbbra is változatos képet mutat az országban. Az intenzív hajtásnövekedés a jellemző fejlettség. A parlagfüvek többsége a 4 levelestől a 60 cm-es nagyságig található meg. A legfejlettebb egyedek 60-100 cm-esek (Nógrád megyében 100-120 cm-esek, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 130 cm magasak).

Több megyében már generatív stádiumú, virágbimbós fejlettségű egyedeket is lehet találni (többnyire legfeljebb 1-2 %-os arányban, Békés megyében 5 % alatti arányban, Veszprém megyében 20 %-os arányban, amelyek főhajtásainak csúcsán a porzós virágzat fejlődik (a virágzati tengely többnyire 0,5-1,5 cm hosszú). A virágbimbós egyedek aránya Hajdú-Bihar megyében az északkeleti, dél-nyírségi tájegységen, könnyen felmelegedő laza homoktalajokon 1-5 % körüli, sőt ezeken a területeken és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében néhány parlagfű már virágzás kezdetén van (Békés megyében is sikerült találni 1 virágzás kezdetén lévő egyedet).

Az őszi káposztarepce esetében a becősárgulás, magérés az állományok jellemző fenológiai állapota.   

Az őszi káposztarepce állományok többsége jól fejlett, zárt állományt alkot. Gyomelnyomó képességük csökkent, de a száraz időjárás nem kedvez a parlagfű kelésének. Parlagfű nem található meg bennük, vagy csak gyengén fejlett egyedek kis mennyiségben találhatóak, jellemzően főleg kiritkult foltokban, táblaszéleken.

A bíborhere és az őszi árpa aratásával megkezdődött a nyári betakarítású növények aratása. Az őszi búza állományok többsége a tejesérés – teljesérés fenológiai állapotban található. A többségében erőteljes, jól fejlett állományaikban az érési folyamatokkal csökken a levélzet, így egyre több fény jut a talajfelszínre. A kultúrnövény gyomelnyomó képességének gyengülésével párhuzamosan a száraz, meleg időben a parlagfű többnyire nem tud csírázni és növekedni is nehezen tud. Az őszi búza állományok többségében a parlagfű nem található meg, vagy csak kis mennyiségben fordul elő 2 levelestől 12 cm-es fejlettségben. Parlagfű elsősorban a táblaszéleken, kiritkult foltokban, művelő utakon fordul elő, 8 levelestől 50 cm-es fejlettségig.

A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A napraforgó állományok zömében csillagbimbós állapotban vannak, illetve a virágzás kezdetén, míg a késői vetéseknél az intenzív hajtásnövekedés vége fejlettség is előfordul. A napraforgótáblákon kezdetben kisebb mennyiségben, május hónapban viszont nagy mennyiségben kelt a parlagfű. Az alapkezelésben részesített táblák többsége megkapta a szükséges mennyiségű bemosó csapadékot (a legkorábban kezelt tábláknál fordult csak elő, hogy nem kaptak elegendő mennyiségű esőt). Az alapkezelések parlagfű elleni hatékonysága – a nagy mennyiségű bemosó csapadéknak köszönhetően nagyon jó, a kezelt táblák többnyire parlagfű mentesek. Sok helyen okozott gondot, hogy a posztemergens kezelések megkéstek a májusi csapadékos és szeles időjárás miatt, a parlagfű fejlettsége nagyobb volt az optimálisnál. Emiatt sok helyen a parlagfű kinőtte az állománykezeléseket. A napraforgó fejlődését hátráltatta a hideg tavaszi időjárás, emiatt később alakul ki a gyomelnyomó képessége. Sok helyen alkalmaztak parlagfű elleni késői posztemergens kezelést halauxifen-metil hatóanyagú készítménnyel, illetve mechanikai sorközművelést. A parlagfű leginkább a táblaszéleken, forgókban, kiritkult állományrészeken, sikertelenül gyomirtott területeken fordul elő nagyobb egyedszámban, többnyire 8 leveles fejlettségtől 80 cm-es nagyságig.

A kukorica állományok szármegnyúlás fenológiai állapotban vannak, 8-16 leveles fejlettségűek, 40- 120 cm magasak. Kukoricában az első parlagfű kelési hullám gyenge volt. A tavasz második felében azonban erőteljes kelés indult meg. A legkorábban kijuttatott, tartamhatással rendelkező készítmények nem kaptak még megfelelő mennyiségű bemosó csapadékot. Az alapkezelések többsége május hónapban már megkapta a szükséges bemosó csapadékot, így a preemergensen kezelt területek zöme gyommentes. A korai posztemergens kezelések jól sikerültek. A posztemergens készítmények kijuttatását májusban hátráltatta a csapadékos, szeles időjárás. A túlfejlett gyomok elleni védekezés rontotta a gyomirtás hatékonyságát. A tavaszi hideg időjárás a kukorica fejlődését jelentős mértékben gátolta, míg a gyomnövényekét csak kisebb mértékben. Az utóbbi két hétben pedig a hőség hátráltatja a kukorica fejlődését, a gyomelnyomó képessége nehezen, a szokásosnál később alakult ki. Az erős gyomnyomás és a tömörödött talaj miatt is sok helyen végeztek kultivátorozást. A kukorica állománykezeléseket, sorközműveléseket többnyire sikeresen hajtották végre a gazdálkodók. A kezelések a parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak, a kukoricatáblák zöme gyommentes. Jelentősebb parlagfű fertőzöttség elsősorban a táblaszéleken, táblaszegélyekben, kiritkult táblarészeken, elhanyagolt területeken tapasztalható, ahol a fejlettsége 2 leveles állapot és 100 cm-es nagyság közötti.

Ültetvényekben a május hónapban lehullott nagy mennyiségű csapadék hatására csírázott nagyobb számban parlagfű. A június hónapra jellemző aszályos időjárás nem indított be újabb parlagfű kelési hullámot. Jelenleg csak elvétve figyelhető meg a gyomnövény kelése, mély fekvésű, árnyékos területeken. Ahol a kémiai, valamint mechanikai védekezést megfelelő időben és minőségben elvégezték parlagfű nem található. A termelők többnyire folyamatosan végzik a glifozátos sorkezeléseket, valamint a mechanikai sorközműveléseket, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget.

A parlagfű legnagyobb mennyiségben táblaszéleken, táblák szegélyében, sikertelenül gyomirtott területeken, kiritkult táblarészeken, kiszáradt belvízfoltokon, parlagon hagyott területeken, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, árokpartokon, elhanyagolt zártkertekben fordul elő.

Ruderális területeken szintén a májusban csírázott növények dominálnak, ezek többsége az intenzív hajtásnövekedés fenológiai állapotban van. A csapadékkal érintett ruderális területeken találhatóak a legnagyobb méretű parlagfüvek, amelyek igen heterogén fejlettségűek, nagyságuk 10-100 cm közötti. Több megyében ezeken a területeken a legfejlettebb parlagfű egyedeknél már megjelent a vezérhajtás csúcsán a porzós virágzat. Az utak mentén, árokpartokon, szegélyeknél folyamatosan végzik a kaszálást, ami segíti a gyomnövény visszaszorítását.