Túlbecsült a mikroműanyag-bevitel?

Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok EFSA munkacsoportja szerint a mikroműanyagok expozíciója túlbecsült, mivel a tanulmányok csak az egyszerű élelmiszermátrixokat vizsgálták, mint az ásványvíz.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok munkacsoportja átfogó irodalmi áttekintést végzett a mikro- és nanoműanyagok élelmiszerrel érintkező anyagokból (FCM) történő kibocsátásáról — számol be róla a Food Safety Magazine. A felülvizsgálatban több mint száz 2015 és 2025 januárja között publikált tanulmányt elemeztek, melyek többsége mikroműanyagokra vonatkozott, mivel nanoműanyagokra kevés adat állt rendelkezésre. A kutatások nagy része vizes – főként ásványvizes – közegben történő részecskekibocsátásra irányult. Valódi élelmiszermátrixokat ritkán vizsgáltak, így nincs elegendő adat az FCM-ekből adódó mikro- és nanoműanyag-expozíció becslésére. 

A kutatók megállapították, hogy az élelmiszer- és italcsomagoló anyagokból történő mikroműanyag-kibocsátást elsősorban mechanikai igénybevétel (kopás, súrlódás, szálak leválása stb.) okozza, nem pedig kémiai diffúzió. A vizsgálatokban vizes palackokat, poharakat és teafiltereket teszteltek, és az eredmények azt mutatták, hogy a palackkupakok ismételt kinyitása és bezárása több tízezer részecske felszabadulását eredményezheti. Ezeknek a részecskéknek a többsége a kupak és a nyak közötti résben marad, és nem kerül a vízbe. A teafilterekből történő kioldódást korábban túlbecsülték milliárdnyi részecskére, a jelenlegi kutatás szerint egy teafilterben összesen 122.300-222.800 darab 1 µm-nél nagyobb részecske található. Egyes tanulmányok becslései szerint a fogyasztók egy adag tea elkészítéséhez 10-20 mikroműanyag-részecskét fogyaszthatnak el, de a részecskekibocsátás tömegalapú mérése ritka volt, és a méretre vonatkozó információk hiánya is nehezítette az expozícióbecslést.

A felülvizsgálat végkövetkeztetése, hogy a meglévő adatok szerint a mikroműanyag-kibocsátás alacsonyabb a korábban gondoltnál, nanoműanyagokra pedig nem áll rendelkezésre elegendő adat. Az EFSA szerint a pontosabb becslés érdekében a jövőben validált vizsgálati módszerekre, valódi élelmiszermátrixban történő vizsgálatokra lesz szükség.