Vissza

Országos parlagfű helyzetkép (2019.08.29)

Országos parlagfű helyzetkép (2019.08.29)

Országos parlagfű helyzetkép (2019.08.29)
2019. augusztus 30.

Az egész országban virágzik a parlagfű. A virágzó, pollent szóró parlagfüvek aránya a megyék többségében 40-100 % közötti.

A parlagfű virágzásának csúcsidőszakában vagyunk, amikor a virágzó növények főhajtásának csúcsán és az oldalhajtásokon egyaránt a porzós virágok nagy mennyiségű pollent termelnek. A termőhelyek döntő részén a generatív stádiumú parlagfű fejlettség dominál (70-100%). A főhajtáson a virágzati tengely hossza 0,5-30 cm (Zala megyében 30-40 cm). A legfejlettebb parlagfüvek már teljes virágzásban találhatóak. A pollenszórással párhuzamosan a felső levelek hónaljában lévő termős fészkekben megfigyelhető a termések fejlődése. A parlagfüvek nagysága országosan nagyon heterogén, az élőhelytől és a kelési időtől függően 30-250 cm közé tehető, a legtöbb parlagfű 120-200 cm-es nagyság közötti. Új egyedek kelése nem jellemző az ország nagy részén. A Dunántúl északnyugati térségében viszont a lehullott helyi záporoknak köszönhetően még mindig csírázik a parlagfű, elsősorban a bolygatott területeken, mélyfekvésű, nedves talajfoltokban. Neoténiás növények is megjelentek, vagyis a csíranövényeken is látható virágzat.

A gabonatarlókon a betakarítást követően, az eddig állományban lévő, a fedettség miatt akadályozott növekedésű parlagfű intenzív növekedésnek indult. A nyári betakarítású növények tarlóinak művelését a gazdálkodók folyamatosan végzik, ennek köszönhetően augusztus második felére jelentősen lecsökkent azon területek aránya melyeken jelentősebb parlagfű fertőzöttség tapasztalható. A gyommentesítés vagy többszöri tarlóhántással vagy kémiai gyomirtással történik. Nagyobb mennyiségű parlagfű csak az erősebben fertőzött térségekben található, a gyengébb agrotechnikájú táblákon. Ezekben a térségekben, voltak olyan táblák, ahol már tarlóápolást is kellett végezni. A gabonatarlókon volt 3 hét száraz periódus, amikor nem lehetett jó minőségben tarlóhántást végezni. Voltak nedvesebb időszakok, amikor a parlagfűvel fertőzött tarlókon a növény a tarlóhántás után újrakelt, újrahajtott, visszagyökeresedett, ezért már a második talajmunka elvégzése is indokolttá vált. A még hántatlan tarlókon 30-100 cm-es növénymagasság jellemző, és többségében virágzó egyedek figyelhetők meg.

Az őszi káposztarepce és az őszi gabonák vetéséhez szükséges talajmunkákat végzik, folyamatban van a szervestrágyázás, a nyári szántás és a talajlazítás. Az őszi káposztarepce vetése megkezdődött.

A napraforgó vetésterületének nagyobb részén imidazolinon vagy tribenuron-metil toleráns hibrideket vetettek. A Dunántúlon a kezdeti alapkezelések esetében még előfordult, hogy a gyomirtó szerek nem kapták meg a megfelelő hatáshoz szükséges mennyiségű bemosó csapadékot. A későbbi alapkezelések viszont már nagy mennyiségű bemosó csapadékot kaptak. Az Alföldön nagyobb arányú volt a sikertelen preemergens kezelés a szárazság miatt, mivel hiányzott a bemosó csapadék a megfelelő hatékonysághoz. Nagyon sok helyen állománykezelés volt szükséges a parlagfű mentesség érdekében. A több hullámban érkező csapadék több parlagfű kelési hullámot indított el, emiatt a posztemergens kezelések időzítése nehéz volt. Ezek elvégzését nehezítette a szeles, csapadékos időjárás is. Azok a táblák, ahol az imidazolinon és Express gyomirtási technológiával a posztemergens kezeléseket időben végre tudták hajtani, többnyire parlagfű mentesek, mivel a kezelések a már kikelt parlagfű ellen is hatékonynak bizonyultak, az állományok záródása pedig a parlagfű újrakelésének már nem kedvez. A gazdák igyekezete sok területen tetten érhető, a táblák jelentős részét körbekaszálják, a határban sokfelé igen rendezett viszonyok jellemzőek.

Ahol viszont a csapadékos időjárás miatt megkéstek a kezelésekkel, ott sok parlagfű regenerálódott. A parlagfű visszaszorítására sok gazdálkodó a szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező Viballa gyomirtó szert juttatta ki, amely még a fejlett (akár 30 cm-es nagyságú) parlagfüvek ellen is hatékonynak bizonyult. A napraforgó fejlődését ugyan kevésbé fogta vissza a hideg időjárás, mint a kukoricáét, de itt is a szokásosnál később záródott az állomány. A fenti okok miatt sok napraforgó táblában az átlagosnál több parlagfű található. A parlagfű nagyobb egyedszámban való megjelenését elsősorban táblaszéleken, táblaszegélyeken, a sikertelenül gyomirtott és az elhanyagolt táblákon, továbbá az ország keleti részén a víznyomás miatt gyomirtásból kihagyott táblákon, táblarészeken lehet tapasztalni. Ezeken a területeken a parlagfű fertőzöttség tovább fokozódott. A napraforgó érésével a parlagfű teret nyerve a napraforgó fölé nőtt, és már messziről látható, hogy a tábla mely részét borítja parlagfű.
A napraforgó egyedek túlnyomó része a magképződés és barnaérés közötti stádiumban van. Az állományszárítások megkezdődtek az országban. A deszikkálások következtében jelentősen csökken azoknak a tábláknak a száma, amelyek hozzájárultak a levegő pollentartalmának a növekedéséhez.

A kukorica állományok többsége a tejesérés és a sárgaérés közötti fejlettségben van. A kukorica táblák a mélyfekvésű, jó minőségű, kötött talajokon jól fejlettek, jó gyomelnyomó képességűek. Homok, kavics, más gyengébb minőségű talajokon viszont a nyári száraz periódus az alsó levelek leszáradását okozta, ezáltal a gyomelnyomó hatás is látványosan lecsökkent.

Sok helyen alapvető fontosságúak voltak a felülkezelések a parlagfű mentesség érdekében. Sokan alkalmaztak korai posztemergens technológiákat és nagy arányú volt a posztemergens készítmények használata is. A heterogén gyomfejlettség megnehezítette az állománykezelések időpontjának meghatározását. A tartamhatással rendelkező gyomirtó szerek kukoricában megkapták a szükséges bemosó csapadékot. Tartamhatással nem rendelkező gyomirtó szerek használta esetén, illetve a poszt készítmények tartamhatásának elmúltával a még nem záródott állományokban utánkelés következett be. A kukorica állománykezeléseket, sorközműveléseket többnyire sikeresen hajtották végre a gazdálkodók, a területek többsége parlagfű mentes vagy csak kis mennyiségben található meg a gyomnövény. Jelentős parlagfű fertőzés főként a víznyomás miatt gyomirtásból kihagyott táblákon, táblarészeken, sikertelenül gyomirtott állományokban, táblaszéleken, táblaszegélyeken, valamint a jég által károsított állományokban tapasztalható.

Megkezdődött a silókukorica betakarítása.

A szőlő és gyümölcs ültetvényekben az időjárás kedvezett a gyomnövények kelésének, növekedésének, ezért az átlagosnál több parlagfű volt megfigyelhető bennük. Emiatt vannak ültetvények, ahol a gyomirtást háromszor is el kellett végezni. A gazdák továbbra is folyamatosan végzik a mechanikai sorközműveléseket, ezzel is mérsékelve az ültetvényekben előforduló parlagfű fertőzöttséget.

A parlagfű nagyobb mennyiségben leginkább táblaszéleken, táblaszegélyeken, a kapás növényekkel elvetett és víznyomás miatt gyomirtásból kihagyott vagy sikertelenül gyomirtott táblákon, táblarészeken, még hántatlan tarlókon, mezőgazdaságilag nem művelt területeken, ruderáliákon, útszéleken, árokpartokon, erdősítésekben fordul elő. A csapadékos időjárás hatására nagy fertőzési nyomás figyelhető meg.

A mezőgazdaságilag nem művelt területeken nagyon kedvezőek az időjárási feltételek a parlagfű növekedéséhez, ezzel együtt a fertőzöttség mértéke is jelentősen megnőtt ezeken a területeken. A csapadékos időszakoknak megfelelően több hullámban kelt a parlagfű, ezért a fejlettsége is különböző. Az átlagos évjárathoz képest több védekezés szükséges ezeken a területeken. A mezőgazdaságilag nem művelt területeken a tulajdonosok többsége nagy gondot fordít a parlagfű irtására, azonban a gyomnövény felfokozott fejlődési ütemét a mechanikai védekezések kevésbé képesek követni. A közlekedési utak mentén a kaszálásokat folyamatosan végzik, azonban a növények gyors sarjadása figyelhető meg.