Állati melléktermékekkel kapcsolatos általános útmutató

• Jogszabályi háttér

  Az állati eredetű melléktermékek területén az elsődleges jogszabály 2011. március 4. óta a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (továbbiakban: ABP EK rendelet).
  
  A részletes, állati melléktermékekre vonatkozó szabályokat a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló 142/2011/EU Bizottsági rendelet határozza meg (továbbiakban: ABP EU végrehajtási rendelet).
  
  Nemzeti végrehajtási a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályok megállapításáról szóló 45/2012. (V. 8.) VM rendelet. A magyar jogszabály csak a közvetlen hatályú fenti EU jogszabályok hazai jogrendbe történő illesztését, a felelős hatóság különböző szintjeit határozza meg. Tartalmi kérdésekben az uniós rendeleteket és módosításaikat kell figyelembe venni, az engedélyezett tagállami eltérések (derogációk) kivételével.
  
  Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 19. §.-a szerint az állati eredetű melléktermék - így különösen az elhullott állat tetemének - tulajdonosa saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban (lásd lentebb: Jogszabályi háttér) előírt módon gondoskodni, az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet - annak felhívására - az állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételének jogszabályban meghatározott módon történő végrehajtásáról e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerint tájékoztatni.
  
  E kötelezettség, ha az állati eredetű melléktermék tulajdonosa ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az állati eredetű melléktermék fellelési helye szerint illetékes települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, közterületen a települési (fővárosban kerületi) önkormányzatot, közúton a közút kezelőjét terheli.
  Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati eredetű melléktermék ártalmatlanná tételéről az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv intézkedik.
  
  Szabályok kerültek megállapításra állati melléktermékek takarmányként (kedvtelésből tartott állatok eledele előállítására), talajjavítóként, technikai célú felhasználásuk, komposztálás, anaerob lebontás, feldolgozásuk vagy elégetésük tekintetében. A szabályok a gazdasági haszonállatok élelmiszerhulladékokkal (moslék) történő etetését is megtiltja.
  Megállapításra került, hogy emberi fogyasztásra az ilyen célból levágott csirkék 68%-a, sertések 62%-a, szarvasmarhák 54%-a, juh/kecskefélék 52%-a kerül mindössze. Minden évben ezért az Európai Unióban több mint 10 millió tonna egészséges állatokból származó olyan állati termék képződik, ami végül nem kerül emberi fogyasztásra. A cél ezért ezen termékek esetén az ezen anyagok biztonságos felhasználására való törekvés.

• Mikor beszélünk állati eredetű melléktermékről és mikor hulladékról

  Egy tevékenység során keletkezett fel nem használt/felesleges anyagok hasznosítástól függően lehet hulladék vagy állati eredetű melléktermék. Egy adott anyagról azt szükséges eldönteni, hogy az állati melléktermék szabályozás hatálya alá esik-e vagy sem, ezt követően pedig be kell sorolni a meghatározottak szerinti kockázati kategóriák egyikébe. Ha állati melléktermék (ÁMT) kategóriába esik, akkor az az állategészségügyi hatósági hatásköre. Amennyiben hulladékként akarják kezelni, úgy a környezetvédelmi hatóság hatásköre.

  Élelmiszer-hulladékként kell kezelni a nem emberi fogyasztásra szánt, illetve az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszereket, különösen a(z): − kiszolgálásból és felszolgálásból megmaradt vendéglátó-ipari terméket, − lejárt élelmiszereket, − élelmiszerbiztonsági kockázatot jelentő, csomagolásában sérült élelmiszereket, − szennyeződött, fogyasztásra már alkalmatlan csomagolatlan élelmiszert, − romlásra gyanús, vagy már romlásnak indult élelmiszereket, − élelmiszerek tisztításából származó hulladékot, − használt sütőzsiradékot. Nem tartozik az élelmiszer-hulladékok közé a szennyvíz, melyre külön szabályozás vonatkozik.

  Az élelmiszerhulladék a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) szóló 1069/2009 EU rendelet (a továbbiakban 1069/2009 EU rendelet) 10.cikk. p) pontja szerint 3. kategóriába tartozó állati melléktermék (kivéve, a nemzetközi viszonylatban működő  közlekedési eszközökről származó étkezési hulladék, mely 1. kategóriájú állati mellékterméknek minősül).

  Amennyiben a vállalkozás szerepel az 1069/2009/EK rendelet szerint nyilvántartásba vett vagy engedélyezett üzemek jegyzékében, úgy feltételezhető, hogy az állati melléktermék szabályozás hatálya alá esik és a vállalkozás állati eredetű melléktermék kezelő létesítmény vagy üzem.

• Történet

  Magyarországon az állati melléktermékek, vagy korábbi nevén állati hulladékok országosan szabályozott módon történő kezelésére az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikk óta kerül sor. Ennek 34. §.-a szerint „Ragadós betegségben elhullott vagy leölt állatok hullája, továbbá ily állatok hulláinak azon részei, melyek a betegség elhurczolására alkalmasak (hus, bőrök, belek, szarvak, körmök stb.) végre az alomtrágya és az állatok hulladékai rendszerint forgalomba nem hozhatók és föl nem használhatók, hanem alkalmas módon, veszélyt nem okozva, ártalmatlanokká teendők.”
  Az állati hulladékkezelés kezdetben is hagyományosan a helyi települések saját felelősségi körébe tartozott, ennek megfelelően a későbbiekben minden településen dögkutak, dögterek és lerakó helyek alakultak.
  Később azonban a járvány-, illetve a közegészségügyi szabályok fokozatos előtérbe kerülésével egyre nagyobb hangsúly helyeződött a hulladékok szakszerű és biztonságos módon történő ártalmatlanítására.
  Magyarország EU csatlakozásától, 2004. május 1-től kezdődően a vonatkozó EU jogszabály megtiltotta az állati hulladék elföldelését és dögkutakba helyezését.
  2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret.
  A jelenlegi szabályozás magyar és EU jogszabályokon alapszik, kiterjed az állati melléktermékek gyűjtésének, szállításának, tárolásásának, kezelésének, felhasználásának, ártalmatlanításának, forgalomba hozatalának, nemzetközi kereskedelemének körülményeire.

• A jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságok szintjei

  Magyarországon az állati melléktermékekért felelős hatóság az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság, a központi szakmai irányítást ezzel kapcsolatosan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állategészségügyi, Állatvédelmi és Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága látja el.
  Az engedélyezéssel, nyilvántartásba vétellel, szabálytalan állati melléktermék kezelés bejelentésekkel kapcsolatos ügyeket, bejelentéseket a Vármegyei Kormányhivatalok és az azok berkein belül működő Járási Hivatalok állategészségügyért és élelmiszerlánc-biztonságért felelős részlegei látják el.

• Az állati melléktermékek típusai

  Az állati melléktermékek (ÁMT) sokféle típusa létezik az alábbiak szerint:

  ÁMT típus	Tipikus példák
  Állatok teljes teste vagy testrészei	- Elhullott állatok tetemei - Vágóhídi állati melléktermék – vért is beleértve - Más állatok teljes teste vagy azok részei – pl. állatkerti állatok
  Élelmiszerekből származó állati melléktermék	- Étkeztetésből származó hulladék ("moslék") – vendéglátóipari egységekből és magánkonyhákból származóakat is beleértve - Hús, tejtermék, hal stb. – amennyiben nem emberi fogyasztásra szánt - „Korábbi élelmiszerek” – élelmiszer előállítóktól és kereskedőktől származó, állati eredetű anyagot tartalmazó élelmiszerhulladék - Nemzetközi forgalomból származó étkezési hulladék – nemzetközi viszonylatban működő közlekedési eszközről származó élelmiszerhulladék
  Egyéb állati melléktermékek	- Trágya és emésztőtraktus tartalom - Bőrök és irhák - Gyapjú - Hullajtott agancs - Tollak - Szaporítóanyagok (amennyiben azokat nem tenyésztési célra szánják) - Tojáshéj - Egyéb állati eredetű termékek

• Az állati melléktermékek kategorizálása

  Az állati melléktermékeket 3 kategóriába sorolják az általuk jelentette köz-, és állategészségügyi kockázat alapján:

  1.    Kategória: „csak ártalmatlanításra” - legmagasabb kockázat
  2.    Kategória: „nem állati takarmányozásra” - magas kockázat
  3.    Kategória: „nem emberi fogyasztásra” - csekély köz-, és állategészségügyi kockázat

  Kategória	Példák
  1. kategória	- Az 1. kategóriájú anyag hordozza a legmagasabb kockázatot, ami az esetek többségében TSE-vel (Transmissible Spongiform Encephalopathia), vagyis Fertőző Szivacsos Agyvelőbántalmakkal kapcsolatos anyagokat jelent (pl. szarvasmarha gerincvelő) - Tiltott anyagokat tartalmazó állati testek, takarmányok, élelmiszerek, mint pl. dioxinos sertéshús, tiltott hozamfokozóval hormonkezelt szarvasmarha húsa - Kedvtelésből tartott állatok, állatkerti, cirkuszi és kísérleti állatok (tetemei) szintén 1. kategóriájúnak minősülnek. A kockázat ezen állatok esetében az, hogy például sok esetben nem lehet tudni, vagy megállapítani, hogy milyen állatgyógyászati készítménnyel kezelték őket és milyen mennyiségű maradékanyagot tartalmaznak. - Amennyiben felmerül a lehetősége, hogy vadállatok emberi vagy állati egészségre veszélyes betegségben hullottak el, úgy azon vadállatok tetemeit 1. kategóriájúként össze kell gyűjteni és ártalmatlanítani kell. - Nemzetközi forgalomból származó étkezési hulladék, vagyis EU-n kívüli országból származó étkezési hulladék (pl.: Portugáliába repülőgépekről származó étkezési hulladékokkal, illetve azok sertésekkel történő feletetésével hurcolták be az afrikai sertéspestist)
  2. kategória	- A 2. kategóriájú anyag még szintén magas kockázatot hordoz magában, ide tartoznak például a gazdasági haszonállatok tetemei, a trágya és az emésztőtraktus tartalom. - A 2. kategóriájú anyagok közé sorolandóak mindazon állati melléktermékek, amelyek nem kerültek meghatározásra sem az 1., sem a 3. kategóriájú anyagok között.
  3. kategória	- A 3. kategóriájú anyagok csekély köz-, és állategészségügyi kockázatot hordoznak magukban. 3. kategóriájú anyagok közé tartoznak a vágóhidakon emberi fogyasztásra alkalmasnak minősített levágott állatokból származó anyagok, amelyeket vagy nem szánnak emberi fogyasztásra, vagy azért mert normális esetben nem esszük meg őket (bőrök, irhák, tollak, csontok stb.), vagy esetleg egyéb kereskedelmi okok miatt.            - Az étkezési hulladék (moslék), beleértve a magán háztartások konyháit is, 3. kategóriájú anyagnak minősülnek.

• Állati melléktermékkel kapcsolatos üzemek

  Sokféle, az állati melléktermékekkel kapcsolatos üzem létezik, ahol ezen anyagok képződnek, ezeket gyűjtik, tárolják, kezelik, ártalmatlanítják:

  Melléktermék típusa	Kapcsolódó létesítmények
  Állati testek és azok részei	- Feldolgozó üzemek - Égető és együttégető művek - Kedvtelésből tartott állatok eledelét előállító üzemek - Közbenső kezelésre szolgáló üzemek (gyűjtő-átrakó telepek) – állati melléktermékek gyűjtését végzik azok végső felhasználása/ ártalmatlanítását megelőzően - Vágóhidak - Állattartó telepek (az ott elhullott állatok révén)
  Állati eredetű élelmiszerhulladékok	- Élelmiszer előállító üzemek - Vendéglátóipari egységek - Élelmiszer nagy-, és kiskereskedések
  Egyéb állati melléktermék üzemek és létesítmények	- Technikai termékeket előállító üzemek (pl.: cserzőműhelyek, állati eredetű melléktermékből kozmetikai, gyógyszeripari terméket előállító létesítmények) - Közbenső kezelésre szolgáló üzemek (gyűjtő-átrakó telepek) – állati melléktermékek gyűjtését végzik azok végső felhasználása/ ártalmatlanítását megelőzően - Tároló üzemek (feldolgozott állati melléktermékek tárolását végzik)
  Komposzt/Biogáz/Szerves trágya és talajjavító	- Szerves trágya és talajjavító előállítását végző üzemek - Komposztáló üzemek - Anaerob emésztéssel történő átalakítás biogáz üzemekeben

   

  A területi élelmiszerlánc-biztonsági szervek által nyilvántartásba vett és jóváhagyott létesítmények listája
  Az EU többi tagállama által nyilvántartásba vett és jóváhagyott üzemek listája az EU Bizottság weblapján

• Az állati melléktermékek megengedett felhasználási lehetőségei

  A különböző állati melléktermékek esetében számos megengedett felhasználási vagy ártalmatlanítási lehetőség áll rendelkezésre az alábbiak szerint:

  Felhasználás típusa	Példák
  Takarmányozási felhasználási lehetőségek (FIGYELEM: takarmányozási felhasználás kizárólag szigorú feltételek és előírások mentén lehetségesek, gazdasági haszonállatok számára rendkívül korlátozott mértékben)	- Prémes állatok takarmányozása - Halak takarmányozása - Kedvtelésből tartott állat eledel előállítás - Állatkerti állatok takarmányozása - Bizonyos veszélyeztetett vadon élő állatok takarmányozása - Kennelekben tartott kutyák takarmányozása - Légylárvák és férgek takarmányozására – horgászcsali előállítás céljából
  Más felhasználási lehetőségek	- Állati melléktermékek tüzelési célú felhasználása (pl.: állati zsírok esetében) - Technikai célú felhasználás - Gyógyszeripari célú felhasználás - Biodízel előállítás (pl.: használt sütőolajból) - Orvostechnikai eszközök előállítására (pl. sebészethez használatos varróanyag előállítás) - In vitro diagnosztikumok előállítása (pl.: diagnosztikai célra hormonok, enzimek, restrikciós enzimek, peptidek, antigének, antitestek)
  Mezőgazdasági termőterületen történő felhasználás	- Komposzt - Anaerob emésztésből származó emésztési maradványanyagok - Csont és húsliszt - Más állati melléktermékek, amelyeket szerves trágya vagy talajjavító összetevőjeként használnak fel. (pl.: tojáshéj)